Van az amerikai családos filmekben az a jelenet, amikor reggel átjárja a házat a napfény, anyu hófehér frottírköntösben kijön a fürdőszobából és a frissen mosott haját törölgeti (szépen, fiatalon és mosolyogva), apu pedig nyakkendőben ül a reggelizőasztalnál és újságot olvas. A tökéletes öltözéket villantó gyerekek sorban szállingóznak be a konyhába, majd békésen megbeszélik, hogy ki mit csinál majd aznap. Ezen a ponton anyu már full sminkben és vasalt blúzban süti a palacsintát és a szalonnát, nyilván.
Na, ez az, ami nálunk, sőt rögtönzött felmérésem szerint a magyar családoknál szinte SOHA nem történik meg. Először is azért, mert amikor felkelünk, az évnek ebben a szakában kint még töksötét van, sőt, az iskolaév elejét és legvégét leszámítva mondhatjuk, hogy végig sötétben kelünk. Nem azért, mert tehenünk van, amit hajnalban meg kell fejni, vagy ilyesmi, hanem mert ilyenek az éghajlati adottságok, és a gyerekek nyolcra járnak iskolába.
Ennek megfelelően a reggel rend szerint békés ébredezéssel kezdődik, ami a kinti sötétséggel megtámogatva olyan hosszúra nyúlik, amilyenre csak lehet, aztán, ahogy az óra mutatója halad, úgy kezdenek egyre jobban felpörögni az események. A szelíd, szeretetteljes kuncogós-bújós-puszilgatós ébresztgetés egyszer csak pörgős-hajtós-kiabálós őrületté fokozódik, és akkor mi még elég jók vagyunk, mert nem szoktunk elkésni, mindenki eszik pár falatot, és nincsenek őrjöngő hisztik és sivalkodások sem.
Barátnőm a Facebook-ismerőseinek tette fel a kérdést, hogy vajon mi a trükk, hogy lehet kettő vagy több gyerekkel a reggeli őrületet megúszni, vagy legalább is az elkerülhetetlen minimumra redukálni. A válaszokból a reggelek négy kritikus pontja kristályosodott ki, ezek:
1. az ébredés
2. a ruha és egyéb holmi
3. a reggeli
5. a jelenlévők
Ébredés
Az 1. pont elméletben egyszerű: időben kell felkelni, és akkor nincs kapkodás. Jó tanács, nem? Ennek alapfeltétele azonban, hogy este időben sikerüljön ágyba parancsolni a kölyköket, egyébként reggel X számú fáradt és nyafogós gyerekkel kell megküzdenünk, „menjél már pisilni, mosakodni”. Megmostad már a fogad? Fésülködj meg! Hajgumi! Hát, sok szerencsét hozzá!
Ruha és egyéb holmik
Az öltözködésnél már nem volt ekkora egyetértés. Van, aki arra esküszik, hogy este kell kikészíteni a másnapi ruhát, reggel már nincs variálás, de mi van akkor, ha reggelre megváltozik az időjárás, vagy a gyerek véleménye? Hiszti? Alku? Másoknál az vált be, hogy csak reggel fundálják ki az outfitet, méghozzá úgy, hogy anya kihúzza a szekrényből az időjáráshoz és aznapi programhoz illő ruhadarabokat, a gyerek meg felveszi. Kompromisszumos megoldásként anyu/apu két fölsőt is elővesz, a gyerek pedig választhat. Ki kell tapasztalni, hogy melyik működik, melyik megoldás felel meg a gyereknek is, és akkor nem lesz hiszti. Talán.
Sokat próbált anyák azt is hozzátették, hogy a reggel nem az önállóságra szoktatás ideje. Persze ha már megvan, örüljünk neki, de ha nem, akkor nem érdemes addig várni, míg a kiskamasz nagy tipródások eredményeként összeállítja a tökéletes couture-t, jobb, ha segítünk inkább.
Fontos, hogy az iskolatáska, tornacucc, hegedű már este odakerüljön a bejárati ajtó mellé, összerakva, lezárva. Reggel már legfeljebb az uzsonnás táska nyílik, de bepakolni, aláírni, ceruzát hegyezni, úszócuccot összekaparni előző este kell, és nem reggel.
A reggeli
A legtöbb időt mindenképpen a reggelivel tudunk elszúrni vagy megspórolni. A tea, ha sarkosan szeretnénk fogalmazni, felejtős. Nem az elkészítése tart sokáig, hanem amíg ihatóra hűl. Persze van, aki simán felhígítja fél liter hideg vízzel, vagy jégkockát dob bele. Jó trükk, ha van a háznál egy igazán jó termosz, ismerünk olyat, aki este, lefekvés előtt főzi meg a gyerekeknek a reggeli teát, a termoszba tölti, és reggel még langyosan önti a poharakba.
De például a szörp, főleg ha házi, semmivel sem rosszabb, mint a cukros tea. Na, jó, maradjunk abban, hogy a célnak az is megfelel. Meg a narancslé és az egyéb, készen kapható levek is. A klasszikus kakaó pedig örök.
A szilárd étel már problémásabb, az nem megy le olyan könnyen reggel. Csakhogy iskolás gyereknek már nincs mese, pár falatot mindenképpen le kell gyűrni, különben koplalhat tízig. Nos, erre találták ki a reggelizőpelyheket. Nem azért ajánlották többen is, mert annyira egészségesek (van, amelyiknek a kétharmada cukor) hanem mert valami folyadékkal, tejjel vagy joghurttal leöntve rágni is alig kell, ezért hamar és sikeresen lecsúszik a gyerek torkán, ellentétben mondjuk a száraz pirítóssal.
Gyors megoldás lehet - ha a gyerek szereti - a joghurtba kevert aprószemű zabpehely, az pár perc alatt már finom. Sőt, akár a zabkása is, tejjel vagy felesben vízzel és tejjel pár perc alatt kis fokozaton összemikrózva (vagy gyorsan összefőzve) tartalmas, meleg, és finom is - bár tudom, erről megoszlanak a vélemények. Aszalt gyümölcsökkel, pici mézzel gyerekbaráttá tehető.
Ha nagyon nem megy, legyintsünk inkább, erőltetni úgysem tudjuk, ráadásul attól még senki sem lakott jól, hogy az anyja a feje fölött sopánkodott. Működik még az út közben vajas kiflizős megoldás is, feltéve, hogy a gyerek nem bringával jár suliba, mert akkor inkább ne.
A résztvevők
Volt, aki (félig) tréfásan bedobta, hogy apát el kell küldeni otthonról. Mivel a férfiak általában türelmetlenebbek, így könnyebb megúszni a hisztit és az ordibálást. Hátulütője a módszernek, hogy ebben az esetben sajnos valószínűleg, sőt eleinte biztos, hogy el fogunk késni. Valamit valamiért.
Végül pedig ott van a régi, jól bevált pszichológiai hadviselés. Ha már akkorák a gyerekek, hogy megértik, lehet velük érzékeltetni, hogy ki fogja végül elvinni a balhét. A bevált séma: „mozgás, mozgás, nektek lesz ciki, ha elkéstek, nem nekem”.
Önnek van tuti módszere a reggelekre? Kommentelje ide!
