Ha szexuális felvilágosításról van szó, van, aki számára még elképzelhető, hogy a kisgyerekkel beszélgessen a témáról, de kirázza a hideg, ha arra gondol, a tizenéves gyerekével is kellene. Talán épp azért, mert ő már kamaszodik, már nyilván megjelenik a szex a gondolataiban, vágyaiban, már nem tudja a szülő olyan ártatlan, aszexuális lénynek tekinteni, mint a kisgyereket, és ettől különösen kínosnak tűnik, hogy ilyesmiről beszélgessen vele. A valóság az, az ember semmilyen életkorban nem teljesen aszexuális, már a kisgyerek is elkezdi felfedezni a testét, máshogy, mint a felnőttnek, de van valamiféle szexualitása. És persze ezer kérdése azzal kapcsolatban, hogy születik a gyerek, mit csinálnak egymással a felnőtt párok.
Aztán kisiskolás korban jön egy csöndesebb, lappangó időszak, mikor a legtöbb gyerek érdeklődése alább hagy a témában. Ez persze egyénenként változik, nem jelent okvetlenül teljes érdektelenséget. Ilyenkor is lehetnek szerelmek, és persze kérdések a szülő irányában.
A kamaszkorral beköszöntenek a testi változások, és annak a közeledte, mikor a legtöbb gyerek számára valahogyan realitássá válik a szexualitás. Persze, ez is meglehetősen nagy különbségeket mutat, mert ha azt mondjuk, a tizenéves kor az első „járás”, az első csók ideje, akkor nem mindegy, hogy ezt mikor követi az első igazi szexuális élmény, és persze az is lehet, hogy már bizonyos próbálkozásokon korábban túlesik a gyerek. Egy biztos: hogy a szerelemmel, párkapcsolattal és szexszel kapcsolatos érdeklődése fellángol ebben az életkorban, és erre a szülő fel kell, hogy készüljön.
Vannak, akik a tizenéves kor elejéig halogatják a szexuális felvilágosítást, és ekkor is csak a kötelesség viszi őket rá, hiszen kénytelenek a fogamzásgátlásra, menstruációra gondolni. Jó lenne, ha nem ez vezérelné, hogy elinduljon a párbeszéd a szexről szülő és gyerek között. Ha belegondolunk, a szex szorosan összefügg az érzelmekkel, párkapcsolat, párválasztás kérdéskörével, és ez így együtt az életnek jelentős szelete.
Ha ez valamiért kimarad az otthoni beszélgetésekben, az annak a jele, hogy valami gát van ezzel kapcsolatban, ez tabu, vagy nincs olyan bizalmi viszony, amiben ezek természetesen felmerülhetnének. Az sem ritka, hogy kimondatlanul kialakul az a norma, hogy párkapcsolatról, házasságról, szerelemről lehet beszélgetni, de csak deszexualizált módon, mintha az egésznek semmi köze nem lenne a nemiséghez. Ez nem szerencsés, hiszen ez valamiféle mesterséges szétválasztását jelenti valójában összetartozó dolgoknak.
Sok szülő kérdezi, mégis hogy vesse fel a témát. Ha ez így merül fel, különösen, ha kamaszról beszélünk, az már annak a jele, hogy valami tabu kialakult, még ha nem is volt ez a szülő szándéka. Hiszen egyébként felvetődik a kérdés, ezer hétköznapi helyzet adódik, és a gyerekben ezer kérdés fogalmazódik meg.
Ha érzi, fel lehet tenni, akkor ő fogja felhozni a témát. Ennek az az előfeltétele, hogy maga a szülő természetesen kezelje, és tudjon róla beszélni. Nem mesterséges beszélgetésekről van szó, hanem olyan egyszerű dolgokról például, hogy vannak-e szavak a nemi szervekre, és ezek kimondhatók-e otthon? Egyáltalán, a szex, szeretkezés szó elhangzik-e?
Gyakori kép: a család nézi a TV-t, és jön egy szerelmi jelenet. Az addig képernyőn csüngő felnőttek hirtelen beszélgetni kezdenek. Mintha kínos lenne, hogy megy egy szerelmi jelenet, el kellene terelni a figyelmet. Egyfelől érthető a törekvés, bizonyára annak a zavara van mögötte, hogy a szex jelenet erotikus vágyat ébreszthet az emberben, és ezt nem a rokonaival akarja megélni az ember. Még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy érdekli a jelenet, pláne, hogy erotikus érzéseket váltott ki belőle, ezért elkezd diskurálni arról, mit kellene holnap főzni. Csakhogy ennek van egy olyan üzenete, hogy a szex ciki, a családban ez nem téma, tabu. Sőt, hogy egy kicsit úgy kell tenni, mintha nem érdekelne minket. Esetleg szégyellni kell, ha valakit érdekel. Gondoljunk bele, hogy érzi magát az a kamasz, akit bizony érdekelne a jelenet, de anyja véletlenül épp akkor kezd vele társalogni, és épp addig érzi szükségét a beszélgetésnek, míg a jelenet tart.
Érdemes a szexről való kommunikáció terén is kialakítani a fokozatokat. Természetes, hogy van egy határ. A szülő például nem osztja meg saját személyes élményeit. A TV előtt ülve sem az a cél, hogy látványosan csorgassa a nyálát. De lehet egyszerűen diszkrétnek lenni úgy, hogy nem esünk túlzásba. Ahogy az egyéb, intim testi funkciókkal is így van. Például, az ember mondhatja a családban, hogy hasmenése van, de nem feltétlenül ecseteli ezt hosszasan.
A szex sem titok, de nem dörgöljük egymás orra alá saját szexualitásunkat. Szabad szóba hozni, szabad felvállalni, hogy vannak vágyaink, nem kell elkapcsolni a szex jelenetet. De nem kell akár a szülőknek, akár a családi eseményen jelenlévő pároknak úgy nyalni-falni egymást, hogy az mások számára zavarba ejtő legyen. Nem kell titokban, a többi gyógyszertől külön, a szobában bevenni a fogamzásgátlót.
Hogy meztelenség terén mi fér bele, nagyon különbözik családonként, de ez is olyasmi, amire mindenki hatással lehet. Ha a gyereket zavarja, hogy a szülők meztelenül flangálnak, akkor ne tegyék! Ha sikerül megtalálni a szavakban és a tettekben is ezt a mindenki számára komfortos határt, akkor jöhet létre olyan hangulat, amiben a kamasz gyerek is nyugodtan, természetesen fel tudja hozni kérdéseit.
