Mit árulnak el rólad a titkaid?

Volt olyan korszakom, amikor úgy láttam, hogy a nők számára izgalmas, ha egy férfinak titka van. Kifejlesztettem a magam Humphrey Bogartját: nagy sikere volt, csakhogy ezekkel a viszonyokkal jól félre is futottam. Horváth Gergely szerint a kapcsolatokat tönkreteszik a titkok, Tari Annamária szerint attól is függ, mi a titok. Kettős Látás.

Fotó: Gabriela Camerotti
Fotó: Gabriela Camerotti

Nemrég megjelent egy felmérés arról, hogy azok a férfiak, akik szeretőt tartanak, gyakrabban keresik fel az orvosukat. Annamari, szerinted általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a titkolózás megbetegít?

Tari Annamária: Azok a titkok lesznek rossz hatással valakinek az életvitelére, pszichés állapotára, amelyek traumás titkok, vagyis sok szorongással vagy bűntudattal járnak. Általában elmondható, hogy a tartós szorongás, esetleg depresszív érzelmek csökkentik az immunrendszer hatékonyságát, akár egy banális nátha is gyakrabban megjelenhet.

Vannak persze jó titkok is, amilyen például egy meglepetés előkészítése, vagy egy érzelem kibontakozása, ezek kifejezetten jó hatásúak. De ha a titok valójában egy érzelmi döntésnek a fel nem vállalása, vagy az eltávolodás egyik jele, akkor nyilván inkább szorongásokkal jár a hordozása.

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus. Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik. A facebookon is.

Mik tartoznak a traumás titkok közé?

T.A.: Amelyek felvállalása érzelmi kínt, vagyis szenvedést okozna. A személyiségfejlődés során nyilván mindenkinek vannak olyan érzelmei, fantáziái, melyeket nem oszt meg senkivel, mert a saját intimszférájába tartoznak, és ezt most nem szexuális értelemben kell vennünk, hanem a személyiség integritása szempontjából.

Az érzelemgazdag fantázia, a képzelet világa elég sok olyan képet és érzelmet tartalmazhat, amik fontosak. De ezek között lehetnek olyan emlékek, tapasztalatok, amik negatívak (pl. koragyerekkorból származók), fájdalmasak, ezért aztán elfojtásra kerülnek. Azonban ez nem jelenti azt, hogy egy-egy érzelmi szál, asszociáció ne hívna elő olyan lelki tartalmat, ami aztán már nem biztos, hogy megosztható másokkal.

Szóval a titok nem csak egy megcselekedett dolog lehet, hanem érzelmi képek, fantáziák, vágyak, gondolatok.

Gergő, osztottak meg már veled olyan titkot, amelyiknél úgy érezted, jobb lett volna, ha sosem tudod meg?

Horváth Gergely: Végső soron mindig az igazságra hajtunk, tehát ha megtudom, lehet, hogy fáj, de ettől fejlődünk. Szerintem a fő kérdés a titok és a bizalom viszonya. A jó kapcsolatok csak a bizalom teljességén alapulhatnak, ami a titkainkat megoszthatóvá teszi egymással, és ez a lényeg. Gyakran tévesztjük össze egyébként a titkokat a még-meg-nem-osztott információkkal.

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író 1972-ben született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai. Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

T.A.: Azért nagyon nehéz helyzet, amikor a "fejlődés" érdekében kell elviselni valamit. Pszichoterápiák során látszik egyébként, hogy a személyiség tudattalan működése bölcsen kezeli ezt a folyamatot, mert egy titok akkor kerül a felszínre, amikor az illető már elég erős ahhoz, hogy elviselje és hozzákezdjen a feldolgozásához. Jó a ritmusa a feltárásnak.

Viszont a mai életünkben, az általános emberi kapcsolatokban sokszor nincs meg ez az empátia vagy egymásra figyelés, ezért az ellenkezője is előállhat a titkolózásnak, a túl korán, rossz időben, nem a másik határait tiszteletben tartó közlés.

H.G.: Az a párkapcsolat, házasság, ami tényleg működik, olyan, hogy napról napra érik a szeretetben. Azért, mert egyre jobban ismerik meg egymást a társak, ami csak akkor lehet, ha megvan a szeretet, mert a szeretet által ismerünk meg és fordítva, minél jobban megismerünk valakit, annál jobban szeretjük. Az emberi személyiség folyamatos felfedezése azonban szerintem nem a titok kategóriája.

A Biblia, ami egy rendkívül racionális emberképpel bíró könyv, bizonyos tudásokat egyértelműen Isten hatáskörében hagy, vagyis az ember számára sosem lesz fel- vagy megfejthető. Ilyen nagy titok például a házasság misztériuma is. De ettől működtetni még lehet jól, sőt, kötelesség is. A másikban való bizalom szép meghatározásra, hogy kölcsönösen egymásnál vannak a hetedik szobáink kulcsai.

Az ember közösségre teremtetett. A másikkal nem lehet teljes közösségben lennünk, ha vannak előtte titkaink. Nem lehet, mert nem vagyunk igazak. Lehet, hogy egy konkrét élethelyzetben ésszerűnek látszik a titoktartás, de erodálja az alapokat.

T.A.: Az olyan szituációk, amikor a titok az, hogy "már nem szeretlek", az más helyzet, ahhoz képest, hogy " szeretném, ha jobban figyelnél rám, csak ezt nem tudom elmondani".

De érdekes, hogy a mai világban, mikor minden a kitevésről, exhibícióról szól (netes viselkedés), pont az lenne a lényeg, hogy felismerjük, a személyiség integritása elengedhetetlen ahhoz, hogy valakinek jó lelki egyensúlya legyen, bírja az élet hajszáját, jó énerővel és stabilan álljon a helyén.

Önmagunk kirakatba helyezése és a közben titkokkal teli élet közt ellentmondás van. Gyakori emiatt a belső feszültség?

T.A.: Az a jó, ha belső feszültség van, mert ez arra utal, hogy valakinél zajlik egy lélektani munka. Aki ezzel nem törődik, csak inkontinens módon (teljes áteresztéssel) önti magát másokra, az rosszabb helyzetben van, mert az életben mindenki a saját életéért felelős. A titkokkal terhelt hétköznapok többek között az érdekviszonyok felerősödése miatt is keletkeznek, mert például az állás megtartása érdekében senki nem meri kimondani a valódi véleményét vagy érzelmi reakcióit.

Ez olyan maszkok viselésére kényszerít sokakat, ami aztán a titkolózást profi szintre emeli, hiszen a világ nem az őszinteségről szól. Nyilván minél nagyobb közösségben értelmezzük a titok lényegét, annál inkább látjuk majd, hogy az aktuális érdekek erősen befolyásolják azt.

H.G.: A maszkokról jut eszembe: volt olyan korszakom, amikor úgy láttam, hogy a nők számára kifejezetten izgalmas, ha egy férfinak „titka van”. És mivel én nem voltam titokzatos, kifejlesztettem a magam Humphrey Bogartját, a férfit a titokkal. Nagy sikere volt, csakhogy ezekkel a viszonyokkal jól félre is futottam.

A titkolózó férfiban kívülről nézve lelki vihar dúl, ami tulajdonképpen azt üzeni: vannak érzelmei. A nők pedig azt gondolják, hogy majd ők kihozzák a rejtett értékeket a titkolózó férfiből, és ha megtudják a titkot, már részesei lesznek az életének. Van persze ennek a verziónak hiteles verziója  is, ilyet látni például George Clooney csodás alakításában Az amerikai című új mozifilmben. Titka van, megosztaná, de ha a titok bűn, nem mindegy, hogyan tér jó útra.

T.A.: Nem kell feltétlenül mindent megosztani, mert az a jó, ha egy személyiségnek azért van olyan területe is, ami (nem a másik kárára), de saját használatú. Ha mindig mindent kimondanánk, amit gondolunk, vagy fantáziálunk, abban lenne sok bántó tartalom is akár, amit egy hirtelen jött indulat generált, nem a valódi érzelmi töltés.

H.G.: Sose mondunk ki mindent, mert vannak érzések és gondolatok, amiket még magunknak sem merünk bevallani.

Tari: Persze, csak nem mindegy, hogy valaki a valódi személyiségműködése egy részét titkolja (például bizonyos pszichés tünetek maszkolása), vagy inkább olyan titokzatos valaki, akinek gazdag tárháza van az érzelmeknek, amiről látszik, hogy érdekes és hosszú évekig, vagy egy életen át olyan lesz mellette az élet, amiben új dolgok és változatos epizódok is történnek...

Fotó: Gisela Giardino
Fotó: Gisela Giardino

Gergő, a Humphrey Bogart aliast mennyire volt nehéz fenntartanod?

H.G.: Ó, mint egy külön generátort! Folyamatos farsang volt, sok mindent el lehetett érni vele, csak egy normális kapcsolatot nem. Mert ugye, ahhoz az kéne, hogy valaki a maszk mögé lásson, legyen türelme levetetni, stb. Szóval levettem, és egyből több erőm lett a valóban fontos és valóban valódi emberi kapcsolatokhoz.

M ég egyszer visszatérve a kapcsolatokban meglévő titkokhoz: van, akinek perverz szexuális vágyai vannak, van, aki mondjuk zugivó, és ezt nem meri megosztani. Szerintetek az ilyen titokkal teli kapcsolat hosszútávon nem tud működni?

T.A.: Ha működik, akkor az azt jelenti, hogy a felek nem figyelnek valójában egymásra és nem veszik észre a másik maszkjait. Vannak olyan párok, akik "tudattalan tudással" vagyis valamilyen homályos érzéssel sejtik, hogy valami nem stimmel, mégis belemennek abba a játszmába, hogy együttmaradnak, mert félnek az egyedülléttől, szoronganak a változástól. Másik ideológiákat gyártanak a szabadságról, amibe sok minden belefér. De, ha olyan párkapcsolatra gondolunk, amiben komoly és hiteles érzelmek vannak, ott ez a folyamat nem futhat végig.

H.G.: Szerintem törvényszerűen nem tartható fent boldogan. Persze a boldogtalanság művészetének tökélye csak kellő önáltatással lehetséges..

T.A.: Azt szoktuk mondani, hogy a ki nem mondott titkok azért mindig ott lebegnek az "ebédlőasztal felett", vagyis nyomasztóan jelen vannak, csak képtelenség megfogalmazni a tartalmukat. De az érzelmi hatásuk mindig jelentkezik.

Ha két ember úgy dönt, hagyja, hogy ez az érzés átitassa a hétköznapjaikat, akkor bevállal egy olyan játszmát, amiből nagyon nehéz lesz kiszállni sérülések nélkül.

Mi lehet a megoldás arra, ha a titok az ebédlőasztal fölött van, de megfogalmazni képtelenség?

T.A.: Erre a legnehezebb a válasz. Mondhatnám, hogy akkor le kell ülni, és elkezdeni egy beszélgetést. Vagy gondolkozni kell, hogy mióta és milyen formában van jelen ez a furcsa idegenség. De ehhez le kell győzni azokat a félelmeket, amik arról szólnak "a titok velem is kapcsolatos lehet", vagyis a homokba dugom a fejem stratégiát fel kell adni. Őszinteséggel és megnyugtató érzelmekkel viszont el lehet érni, hogy legalább az kiderüljön, miért van titok. A második lépés lehet az, hogy mi is a tartalma.

H.G.: Szerintem nem szabad feladni a megfogalmazásra való törekvést. Ki kell mondani, hiszen a kimondással ölt alakot a titok, ekkor lesz megkerülhetetlen és visszavonhatatlan létező. És csak ekkor lehet hozzá őszintén, egyértelműen viszonyulni.

T.A.: És bátran...Ehhez kell bátorság. A félelmek és a szorongások nagyon erősek lehetnek. Aki egyébként is azt érzi, hogy sokszor sodródik az életében és nem a saját kezében van a gyeplő, annak nagyon ijesztő lehet egy olyan pillanat, amikor meg kell hallania valamit, amihez lehet, hogy felkészületlennek érzi magát. Szóval az óvatosság és a lassúság ajánlott, a kapkodó "legyünk túl rajta" érzésekkel szemben.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek