karácsonyi ének

Hogy a történet mennyire időtálló, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai napig a „karácsonyi ének” kifejezésre 55 millió találatot ad ki a keresőprogram. A mű egyik titkának éppen azt tartják, hogy nemcsak a viktoriánus kor angol olvasóinak szólt, hanem a ma emberének is.

Örök harc a pénzzel 

Pedig 1843 nem volt a legjobb év Charles Dickens számára. Legalábbis decemberig nagyon így tűnt. Mivel az előző két regénye nem aratott sikert, a kiadója megkurtította a fizetését. A felesége az ötödik gyermekükkel volt várandós, és nem sokkal korábban egy nagyobb és drágább házba költöztek. Ráadásul, a rokonai – különösen szerencsétlen sorsú apja, aki képtelen volt bánni a pénzzel, és akiről Wilkins Micawbert mintázta a Copperfield Dávidban – folyton támogatást vártak az egyre ismertebbé váló Dickenstől. A 31 éves író komoly válságban volt; alkotóként és anyagi értelemben egyaránt.

„Az egyik pont, amely életre keltette Ebenezer Scrooge-ot, a tény, hogy Dickens valószínűleg maga is fukarnak érezte magát – magyarázta a Financial Newsnak Declan Kiery, a New York-i Morgan Könyvtárban megrendezett Dickens-kiállítás kurátora. Tény, hogy Dickens életének hőse és egyben gonosztevője is a pénz volt, akárcsak a Karácsonyi ének főszereplőjének, Scrooge-nak.” 

Az író 12 éves volt, amikor apja olyannyira túlköltekezett, hogy az adósok börtönébe került. Akkortájt az volt a szokás, hogy a családfővel a gyerekek és a feleség is bevonult a rácsok mögé, ám a kis Charlest egy régi barátjuknál helyezték el, ahol a lakhatásért fizetnie kellett. Ezért otthagyta az iskolát, és egy gyárban dolgozott fizikai munkásként. A legnagyobb sokk azonban akkor érte, amikor – miután a család néhány hónappal később kikerült a börtönből – az anyja nem engedte, hogy a fiú visszatérjen az iskolapadba, hanem a gyárban kellett maradnia, hogy napi 10 órát dolgozzon, heti 6 schilling fizetésért. Ezek az élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy történeteiben megjelennek a szegények, az elesettek és a rossz helyzetben élő gyerekek. 

A megjelenés napján elfogyott az összes példány

A múlt árnyai és a jelen pénzügyi gondjai teremtik meg minden idők leghíresebb rémálmát. Ebenezer Scrooge, a megkeseredett uzsorás csak humbugnak tartja a karácsonyt. Szenteste éjszakáján azonban először volt üzlettársa, Jacob Marley kísértete látogatja meg, akinek fukarsága miatt szörnyű sorsa van a másvilágon, majd sorban a múlt, a jelen és a jövendő karácsonyok szellemei köszönnek be hozzá. A lidérces rémképek hatására Scrooge reggelre megváltozik; jóságos lesz, és támogatja az elesetteket. 

Stephen Grosz pszichoanalitikus előadásain éppen a Karácsonyi éneket hozza fel példaként, hogy miképp változhatnak az emberek a terápia hatására. „Scrooge nem azért változik, mert fél, hanem mert megérintette a halál szele. Félhetünk a súlygyarapodástól, de ettől még nem fogjuk megreformálni az étrendünket. Ehhez valami több kell” – magyarázza Grosz.

Az azonban egyértelmű, hogy Charles Dickens életébe jelentős változást hozott a Karácsonyi ének: 1843. december 19-én jelent meg, és még aznap el is fogyott az összes példány, egy év alatt pedig 13 kiadást élt meg. Ugyanakkor az író nem volt üzletember; annyira fontos volt számára, hogy jó minőségű papíron és kötésben, illetve szép illusztrációkkal jelenjen meg a mű, hogy neki szinte alig maradt haszna a kiadáson. Valójában először életében 10 évvel a Karácsonyi ének megjelenése után érezte magát anyagilag biztonságban, és akkor sem könyvei, hanem felolvasókörútjai tették tehetős emberré.

A becses tárgy mai értéke úgy 5 millió dollár; kétszer annyi, mint amit az író valaha is keresett. 

Boldogok a pulykatenyésztők…

Ám volt egy másik, meglepő hatása is a legendás műnek. Az 1800-as évek elején-közepén közel sem volt olyan népszerű ünnep a karácsony, mint manapság. Dickens azonban divatba hozott, illetve felélesztett jó néhány hagyományt a regénnyel.

Például Scrooge pulykát visz vacsorára a Cratchit családnak, azóta pedig az angol és amerikai ünnepi asztal elképzelhetetlen e fogás nélkül. Voltak azonban, akik nem örültek a Karácsonyi ének sikerének: mivel korábban az ünnepi étel a liba volt Angliában, az eladások jelentősen csökkentek, és ezért Dickens műve volt a ludas. Ugyanakkor, a karácsonyhoz kötődő adományozásra, az elesettek támogatására is a Karácsonyi ének hívta fel a figyelmet.