A karácsonyi hangulat általában már novemberben elragadja az embereket – az üzletekben legalábbis igyekeznek erről gondoskodni. Várva várjuk az év leghidegebb hónapjának különleges ünnepét, amikor a hamar sötétedő eget kompenzálják a vidám fényfüzérek, a Putz házak ragyogása, a fenyőfa és a mézeskalács illata, valamint a szeretteink csillogó szeme, amikor kibontják a nekik szánt, gondosan kiválogatott ajándékokat.
A végtelen csengettyűszóval kiegészített slágerek duruzsolása mellett melyik háztartást ne ragadná magával az ünnepi hangulat?
És ha már a hangulat megvan, ideje feldíszíteni a karácsonyfánkat is. De vajon hogyan változott az évek alatt az, hogy mit aggatunk a karácsonyfákra?
A karácsonyfa-díszítés története: a kezdetek
A karácsony sokak számára fontos ünnep, még ha vannak is olyanok, akiket inkább meggyötör az ünnepi időszak. Az adventi koszorú hétről hétre kísér bennünket a nagy napig, amikor is nemcsak a lelkünket, de a megvásárolt fenyőfánkat is ünnepi díszbe csomagoljuk. Azonban az elmúlt évszázadok alatt jócskán megváltozott, hogy mivel aggatjuk tele a karácsonyfáinkat.
Egészen a középkori Németországig nyúlik vissza kedves hagyományunk. Eredetileg az Ádám és Éva történetét feldolgozó népszerű színjátékban használtak almákkal díszített erdei fenyőt, amely a paradicsom fáját jelképezte. A németek aztán az otthonaikban is bevitték a paradicsomfa szimbólumát, és december 24-én ostyát akasztottak rá, ami a megváltást jelképezte.
Ahogyan változtak az idők, változtak a hagyományok is, és az ostya helyét felváltották a különböző alakú sütemények, és gyertyákkal is kiegészítették az összhatást, amely Krisztus fényére utalt.
Emellett egy úgynevezett karácsonyi piramis is helyet kapott az otthonokban, amely egy fából készült polc volt, amelyre karácsonyi figurákat, örökzöldeket, gyertyákat és egy csillagot helyeztek.
A 16. században a paradicsom fája és a karácsonyi piramis összeolvadtak, és így született meg a mai karácsonyfák alapja.
A karácsonyfa elterjedése: új díszek jelentek meg
A német lutheránusok között a 18. századra elterjedt szokássá vált a karácsonyfa, és a 19. század közepén az angolok is átvették a hagyományt Viktória királynő német származású férjének, Albert hercegnek köszönhetően.
A viktoriánus karácsonyfát játékokkal, apró ajándékokkal, gyertyákkal, cukorkákkal, popcornfüzérekkel és díszes süteményekkel díszítették, amelyeket szalagokkal és papírláncokkal rögzítettek.
A 19. században Amerikát, Ausztriát, Svájcot, Lengyelországot és Hollandiát is meghódította a karácsonyfa-őrület. A fújt üvegdíszek, az öntött ólomdíszek, a gyöngyből, préselt papírból és pamutvattából készült díszek ekkortájt ütötték fel a fejüket például Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, amelyeket főként Németországban és a mai Csehország területén készítettek el. Érdekes módon nem kellett a 20. századig várni az elektromos fényfüzérek megjelenéséig, ugyanis 1890-re már ezek is elérhetőek voltak. A 19–20. században Japánba és Kínába is elért a karácsonyfa hagyománya a nyugati misszionáriusok révén: ők kifinomult papírdíszekkel látták el a fákat.
És ezzel meg is érkeztünk napjaink karácsonyfadísz-trendjeihez, amelyek, meglepő módon, már a 19. században kialakultak, csupán a kifinomultabb anyagok helyét a mérhetetlen mennyiségű műanyag vette át.
Te a különböző korok díszei közül mivel ékesítenéd legszívesebben a karácsonyfádat?
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
