Gróf Korompai Brunszvik Teréz a magyar reformkor jelentős nőalakja volt, akinek számos vívmányt köszönhetünk, többek közt a magyar óvodai nevelés útjára indulását, valamint az első magyar nőnevelő intézet létrehozását. És feljegyzések szerint neki köszönhetjük az ország első karácsonyfáját is, amelyet a martonvásári Brunszvik-kastélyban állított fel.
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, amikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát – írja a Múlt-kor történelmi portál.
A német reformátor éppen hazafelé tartott egy téli estén, amikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényekre lett figyelmes.
Luthert annyira magával ragadta a látvány, hogy amint hazaért, mindenáron be akart számolni családjának a jelenségről, és jobb ötlete nem lévén, elővett egy fát, és gyertyákat helyezett rá.
A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték a karácsonyt – érdekesség, hogy amikor 1860 karácsonyán Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát.
Az első magyar karácsonyfát már 1824-ben felállította Brunszvik Teréz, de az ünnepi szokás elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezerédj családoknak is. A karácsonyfa-állítás ezután a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. Az 1860-as években az adventi időszakban Pesten már fenyővásárok is voltak. Brunszvik Terézhez híven 1862-ben egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött.
A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi elbeszélésében jelent meg először.
