A videót, ahol Pistike fagyit nyal (milyen édes), Pannika napernyős szörpöt szürcsöl duzzogva (hát nem drága?), apuci horgászik (dehogy fogtál te akkorát, Géza), anyuci pedig napozik.
Ha hagyják. Mert az nem napozás, hogy Pistikéért folyton be kell rohanni a tengerbe, hogy százszor bocsánatot kell kérni vadidegenektől, amiért kiette a kezükből a jégkrémet, hogy folyton át kell pelusozni, mert hol homok megy bele, hol még annál is barnább.
És az sem pihenés, hogy az embert tízpercenként megüti a guta, mert Pannika, hiába adták ki azt a rengeteg pénzt, hogy tengert lásson, inkább a hotelszobában lenne, és tévét nézne. Az időjárás is olyan, mint otthon, a nap hun kisüt, hun meg nem, Géza folyton eltűnik fél napokra, nem törődve az égadta világon semmivel, és csak olyankor kerül elő, ha apró kell neki. Sörre.
Az ideális az lett volna, ha Pistike otthon marad a nagyival, de a nagyi folyton az orrát húzza, hogy bezzeg ő minden jóból kimarad, és mi jut neki?! Pistike. Tavaly még a nagyit is magukkal vitték, de abban sem volt köszönet, mert nemhogy nem vigyázott Pistikére, de rendszeresen mobilozott, hogy eltévedt a sok egyforma napernyő között, fogalma sincs, hol van, viszont sürgősen keressék meg, mert napszúrást kapott.
Az ideális továbbá az lett volna, ha Pannikát sem vitték volna magukkal, mert ugyebár Pannika abban a korban van, hogy minden derűtől beborul, súlyos depresszióba esik, és sírhatnékja támad. A nagyi gyakran hangoztatja, hogy tán ideggyógyászhoz kéne vinni, de hát a nagyi nem tud semmit, mert neki két fia volt, lánya egy se, és nem tudja, milyen az, amikor a lánygyermeknek női jegyek kezdenek burjánzani a testén, meglódulnak a hormonok, na meg a pattanások, melyek okán nem hajlandó elhagyni a szállodai szobát. Pannika a fényt nem bírja, fáj tőle a szeme, ráadásul a nagy derengésben narancsbőrt vél felfedezni karomnyi combján, és a szeplői is előjönnek, a múltkor is minden második pattanás mellett kinőtt egy. Ezért inkább szobázik.
Na mármost, ha Pannika nem jön ki a szobából, akkor teljesen feleslegesen lopózna föl Géza ebéd után, hogy – frissen lezuhanyozva a tenger sóját – ágyba döntse Katit. Mert hisz az ágyban a lepedőt is maroknyira gyűrve ott fetreng Pannika, és szenved, hogy az élet egy nagy rakás nihil… Éjszaka viszont fent van Pannika, nem tud aludni a melegtől (vagy a légkondi zúgásától), és hajnali háromig bámulja a tévét. Nemhogy szexelni nem lehet mellette, de aludni se, így reggelre mindenki kimerült és síkideg, Géza állapotán is legfeljebb egy kis söröcske segít…
Géza azonkívül naponta végignézeti a testét Katival, nem ment-e beléje kullancs (ha az nincs arrafelé, akkor hát valami más), és bekeneti a hátát: reggel napolajjal, este testápolóval, napközben pedig tejföllel, mert úgy kettő tájban hólyagosnak érzi.
A reggeli kontinentális, de ki bír reggel reggelizni?!, ebédre nem fizettek be, mert ki bírna enni a hőségben?!, a vacsora viszont pocsék, mindennap ugyanaz van a svédasztalon, csak a címkéket cserélgetik ki alattuk – a tegnapi aszalt marhahús mára csevappá avanzsált, ledarálták, felnyomták kecsöppel, oszt’ jó étvágyat.
Katika besétálna a közeli kisvárosba, leülne egy kellemes teraszra, jéghideg sört kortyolna, hozzá sült halat enne, de két gyerekkel meg egy rákvörös, jajgató, az egész napi sörözéstől bamba férjjel ez korántsem olyan romantikus már.
Az az igazság, hogy Gézát is otthon kellett volna hagyni, vigyázhatott volna a gyerekekre meg a nagyira, leszaladhatott volna másnaponta egy-két órára a Velencei-tóra pecázni egy jót, és akkor béke lenne.
Mert egész évben ezt a két hetet várja az ember, erre spórol, ezt tervezgeti, ezért jár már májustól fürdőruci- és papucsvadászatra, ezért daueroltatja be a haját, ezért fogy három és fél kilót. Ezért. Hát ezért?
Otthon aztán Géza – mintha áramot vezettek volna bele – sorra felhívja az összes ismerőst, hogy „ugorjatok át, hoztunk egy kis helyi pálinkát, kagylós konzervet, ezt-azt, és ha már úgyis jöttök, megnézhetitek a videót, állati jó, meglátjátok, becsináltok”…
Hát ennyi. Én ugyanis megnéztem Gézáék videóját, és ezért vagyok ilyen okos, hogy már mondom is, mit ne csinálj, ha nyaralni mész.
1. Ne gondold, hogy a nyaralástól – varázsütésre – minden megváltozik körötted, még te is. Mert bárhová is mentek, magatokat úgyis viszitek magatokkal.
2. Ne gondold, hogy mindenki jókedvéért te vagy a felelős: aki szenved, szenvedjen csak, nyilván úgy érzi jól magát.
3. Ne gondold, hogy már négy nap is eltelt a szabiból, és még mindig nem voltál boldog, próbáld a boldogságot a pillanatban megtalálni.
4. Ha hanyatt fekszel a homokban, és lehunyod a szemed, ne azon idegelj, hogy mit csinálhat éppen Pistike az apjával, hanem add át magad a mindenségnek, a tenger zúgására figyelj, a homok forróságára.
5. Ha Géza mégse vigyáz Pistikére, hanem rád sózza, ne akarj görcsösen „Pistikétlen” boldogságot, gondolj arra, hogy ripsz-ropsz felnő, és tojik a fejedre. Menjetek fogócskázni a sekély vízbe, gyűjtsetek kagylót, építsetek homokvárat. A sok hajlongás karcsúsít, tudtad?
6. A nagylányt pedig nyugodtan megkérheted, miután segítettél kisminkelni őt, hogy sétáljon egy órácskát a parton, és vigyázzon az öccsére. Ha elég jó a viszony (és épp nem szenved csókfrászban), talán még azt is elárulhatod neki, hogy szeretnél egy picit kettesben maradni az apjával. (Nekem mindig azt mondták anyuék, hogy délutáni alvás van, és kötelező, naná, hogy hanyatt-homlok menekültem, ők meg tuti hogy nem aludtak, szerintem…)
7. Ne itt és most akarj soványabb lenni minden nőnél! Ha folyton erre figyelsz, csak és kizárólag magadnál soványabbakat fogsz látni.
8. Azt az esti halazgatást, sörözgetést se hagyd ki, igenis jár neked! Két asztalhoz üljetek, Pannikát ültesd a kisfiú mellé külön, vagy egyszerűen hagyd őket otthon. Gézának pedig, mielőtt elindultok, a szálló bárjában kérj egy jó erős kávét, aztán zuhanyozd le jeges vízzel, hátha felélénkül.
9. Ha mindkét gyereked kicsi – vagy csak egy van, de kicsi, vagy három, és kicsik –, ezek a tanácsok csak részben használhatók. De légy kreatív!
10. És kérlek, soha ne vetítsétek le a nyaralásról készült videót idegeneknek, mert dögunalom! Tartogassátok meghitt, téli napokra, amikor elkezditek a nyarat tervezni, hogy milyen jó is volt tavaly… nézd meg, Pistike hogy nyalja a fagyit… hát nem édes?
