„A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van, akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyan dolgokra használd, aminek irányába semmiféle indíttatást nem érzel” – hirdeti David Jay, az Asexual Visibility and Education (AVEN) nevű amerikai aszexuális csoport egyik vezéralakja. A húszas éveiben járó fiatalembernek saját bevallása szerint még soha nem volt szexuális kapcsolata egyszerűen azért, mert még soha nem érzett vágyat senki iránt, és nem is lát esélyt arra, hogy ez valaha is bekövetkezik. Az eset nem egyedi, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 2001-ben alakult szervezetnek máris több ezer tagja van.
Bármilyen nehéz is elhinni, az aszexualitás létező jelenség, vagyis vannak olyan emberek, mégpedig szép számmal, akik semmilyen késztetést nem éreznek arra, hogy szeretkezzenek valakivel. Nemcsak az emberek körében létezik ilyen fajta szexualitás, hanem az állatvilágban is: a nyolcvanas-kilencvenes években végzett állatkísérletek során több emlősfajnál is kimutatták, hogy a hím egyedek 2-3 százaléka aszexuális. Nincsenek pontos adatok arról, hogy az embereknek hány százalékát érinti; egyes kutatók az állatkísérletekből kiindulva úgy vélik, nagyjából ugyanilyen arányban fordulhat elő az emberek körében is, mások egy tizennyolcezer főt érintő brit kutatásra hivatkozva azt mondják, mindössze 1 százalékot érint. Ebben a kutatásban ugyanis a megkérdezettek 1 százaléka vallotta magát aszexuálisnak.
Azt sem tudni, pontosan mi az aszexualitás
Az érintetek aránya gyakorlatilag a legkisebb horderejű kérdés, amit ez a jelenség felvet. A különböző tudományágakat képviselő, szexualitással foglalkozó szakemberek ugyanis abban sem tudnak megegyezésre jutni, pontosan mit is értük aszexualitáson, és klinikai értelemben létezik-e egyáltalán. Az egyik legfontosabb dilemma, hogy szexuális orientációról vagy szexuális zavarról van-e szó, ami nem kis probléma, hiszen egészen más megítélés alá esik a két kategória. Ugyanilyen horderejű kérdéseket vet fel az aszexuális magatartás oka, ugyanis többféle magyarázata lehet annak, ha valaki tartózkodik a szextől. Leggyakrabban vallási meggyőződésből történik, sokszor a szexualitást elutasító neveltetés áll a háttérben vagy kellemetlen tapasztalatok, de ugyanilyen gyakori az is férfiaknál, hogy a merevedési zavarok okozta szégyenérzet miatt inkább kerülik az erotikus helyzeteket.
Olyanok is vannak, akik éreznek ugyan vágyat, de arra nem éreznek indíttatást, hogy ágyba bújjanak valakivel, így szexuális életük gyakorlatilag maszturbálásban merül ki. Viszonylag új jelenség, de egyre tömegesebb méreteket ölt az a fajta aszexualitás, amit leginkább egyfajta kulturális lázadásként lehet értelmezni: sokan úgy vélik, hogy a mai társadalom túlságosan át van itatva szexualitással, és ezzel a tendenciával szembefordulva teljesen kizárják az életükből a szexet. Ezekben az esetekben gyakori, hogy az érintettek olyannyira belsővé teszik a vallási meggyőződést vagy épp a merevedési zavarok okozta hárítást, hogy teljesen elnyomják magukban a vágyat. Ilyenkor azonban kérdéses, hogy klinikai értelemben vett aszexualitásról van-e szó, hiszen a késztetés adott, csak épp háttérbe tolódik.
Épp ezért sokan kételkednek abban, hogy beszélhetünk-e egyáltalán aszexualitásról. Ugyanakkor mások azt állítják, hogy a szextől tartózkodóknak egy csekély hányada valóban nem érez vágyat, és viselkedésük hátterében hormonális okok állnak.
Akár párkapcsolatban is élnek
Mindezek ismeretében könnyű magányos farkasként gondolni az aszexuálisokra, ám a helyzet az, hogy többségük nem él egyedül. Vannak, akik barátokkal veszik körül magukat, és nagyon sokan vannak, akik párkapcsolatban, házasságban élnek. Érzelmi és részben fizikai szükségleteik ugyanis épp olyanok, mint szexuálisan motivált társaiknak: képesek szerelembe esni, igénylik a közelséget, az érintést és egyéb testi kontaktust, ám nem érzik úgy, hogy szexelniük kellene vonzalmuk tárgyával.
Ez nem jelent számukra feszültséget vagy hiányérzetet, egyszerűen egy állapotként írják le szexmentes életüket, és úgy érzik, hogy jól van ez így. Az AVEN tagjai például azt hirdetik, hogy nem kérnek semmilyen terápiából, és az a legfőbb vágyuk, hogy fogadják el őket ilyennek, ugyanis komoly társadalmi elutasítást éreznek, és emiatt sokszor nem merik felvállalni szokatlan szexualitásukat. Azért küzdenek, hogy szexuális kisebbségként ismerjék el őket, és ugyanolyan jogaik legyenek, mint más hasonló csoportoknak.
Szerző: Nagy Márta
