Spanyol és portugál gyökereket tulajdonítanak a macsó kifejezésnek, ami eredetileg olyan férfit jelölt, aki a férfiközpontú társadalomban családfő, szerető, vezető tudott lenni, és az élet minden területén számtalan befolyásos szerepet el tudott játszani, miközben egy nagyon markáns képet közvetített magáról. Egyszerre volt domináns, vad és maszkulin, illetve a nőkkel szemben gyengéd és megértő. (A harmincas évek Spanyolországában a macsó férfiak okozta társadalmi torzulásokról írt drámákat Garcia Lorca, de ugyanígy Castro kubai hatalmát is macsó gondolkodásúnak szokás jellemezni).
Humprey Bogart és Clark Gable, akiktől anyáink olvadtak
A tökéletes férfiú úgy tűnik, mindig is létezett, anyáink számára is jól ismert jelenség. „A macsó fogalma, koromnál fogva, megtestesül a háború után forgatott, hozzánk csak a 60-as, 70-es években eljutott filmek főszereplőiben. Gondolok itt Humprey Bogartra, Alain Delonra, Belmondóra, Clark Gable-re vagy éppen Roger Moore-ra. Ezek a színészek testesítették meg azt a férfit, akire minden nő vágyott.” – mesélte Ágnes (55). „Előnyös külső, méretre szabott ruha, brillantinos haj, ajkai közt egy vékony szivar vagy egy hosszú cigaretta. Cipője és mosolya ragyog, lazán bevágódik az extravagáns kocsijába, és hajmeresztő száguldásba kezd, hogy megmentse a szeretett nőt vagy gyermeket, vagy éppen akit adott pillanatban kell. Véleményem szerint ez a típus felel meg az eredeti spanyol macsó fogalomnak is. Fekete, hátrasimított haj, vékony bajuszka, sportos testalkat, igéző tekintet. A mai macsót leginkább felszínes, önimádó, külsőségekben tetszelgő, de önbizalomhiányos embernek tartom, de mellette szól, hogy ápolt. Kortól függetlenül jó ránézni, és nem bánom, ha megszólít."
A 21. század macsói
Bár édesanyáink macsói ma már nem hódítanak, a típus nem halt ki velük. "Hétköznapi használatban a macsó ma már egyszerűen csak egy lehengerlő, hódító férfit jelöl, akit mindenki szívesen megkapna magának legalább egy éjszakára. Ez azonban ellentétes az eredeti jelentéssel, mert manapság kevéssé képzeljük el a macsó férfit jó családapának és férjnek, ők tényleg az egyéjszakás kalandok kellékeivé váltak, azaz leértékelődött a szerepük, és valóban, a nyugati társadalmakban háttérbe szorult ez a típus. Kérdés, az arab/török befolyás mennyiben fogja újra értelmezni ezt a helyzetet." Eszter (34) barátnője ciprusi, macsó gondolkodású családba került, ahol a nők továbbra is azonnal elfogadják a férfi felsőbbrendűségét, döntéshozó pozícióját.
A városi kultúra viszont a metroszexualitás felé sodorja a fiatal férfiakat, a nők ezzel sem járnak igazán jól, egész egyszerűen azzal szembesülnek, hogy a férfiak szinte csak magukkal vannak elfoglalva, órákig állnak a tükör előtt, alapvetően magukra figyelnek, és nem a nőkre, a nárcizmus kezd népbetegséggé válni (a férfiak magukba szerelmesek). "Összességében régen és most is ritka a gyengéd, figyelmes, törődő férfi, csak más-más okok miatt volt és van ez így" – tette hozzá Eszter.
Alapvetően Tímea (37) sem a bizalom és a biztos alap prototípusát látja a macsóban, mégis vonzódik hozzá. „Nem tudom definiálni a macsó férfit. Számomra ez a típus megfoghatatlan. Vonzódom hozzá, de nem érzem elég jó nőnek magam mellette. Izgat, de soha nem bíznám rá magam. Szép és okos, de hétköznapi síkon számomra ez a tökély frusztráló. Odaadnám magam neki, de tudom, a végén úgyis én húznám a rövidebbet.”
Öt ismertetőjel, ami elárulja őket
Alma (31) egyáltalán nincs kibékülve a macsókkal, tapasztalatai alapján öt pontba sűríti e veszélyes típus ismertetőjegyeit. „Az igazi macsó legfőbb erénye a megnyerő stílus mellett az önbizalom, sokkal inkább, mint a külső adottságok. Viszont kevés pasinak sikerül eltalálnia az önbizalom egészséges mértékét, így általában nem igazi macsóval, hanem egy saját magától elszállt, pofátlan alakkal állunk szemben, aki a nő gyengeségének és hiányosságának tekinti azt, ha nem ér célba. Az igazi macsó nem feltétlenül jóképű, viszont nagyon jól ismeri a nőket: tudja, hogy mikor, mit kell mondani, és azt is, hogy mikor mit tilos. Kicsit anakronisztikus figura, aki nem is illik ebbe az évszázadba. Ez a típus nagyon titokzatos, tisztában van vele, hogy több nő szívét is tiporja egyszerre, sose tudod, honnan jön és hova megy, kivel volt és kivel lesz. Ez a vadászni kedvelő nők szemében, ha ügyesen játszik a kártyáival, még vonzóbbá teszi. Aztán van néhány röhejes ismertetője is, az igazi macsó ért a borokhoz, legalábbis úgy tesz. Van ízlése, általában inget hord, és fekete óvszer van nála. És persze férfias - ami vagy árad belőle, vagy nem.”
Cecília szerint is több a gyenge macsóutánzat, mint a genetikailag született egyed. „A műmacsó csak azt hiszi magáról, hogy macsó, illetve szeretne az lenni. Egy-két randi erejéig persze képes fenntartani a látszatot, de alapvetően hiányzik belőle az, amitől macsó a macsó. Hogy mitől? Attól, hogy ellenállhatatlan; és van egy hihetetlenül erős, karakteres stílusa, ami mágnesként vonzza a nőket. Ez a stílus nagyon vegyes tartalmú, mert éppen annyira sármos, vonzó és ellenállhatatlan, mint amennyire nőies, választékos, piperkőc, már-már meleg, ezért aztán kissé visszataszító. A macsó külleme, kisugárzása minden esetben makulátlan, ápolt, választékos, trendkövető, olykor mesterkélten összeállított, szinte tökéletes. Hogy kinek kell az ilyen férfi? Nem tudom, igazi macsóval még nem találkoztam, én csak a gyenge utánzatot próbáltam, sajnos.”
Otthonra nem kéne, de szexre jó lesz
Többeknek nem jutott eszébe túl sok pozitívum a macsó férfiakról, tömören és velősen ennyit gondoltak róluk: a macsó olyan kifejezés, amit negatív értelemben használunk. Olyan férfi, akivel alapvetően semmi baj, de otthonra nem kéne. Elnézegetjük, de nem igazán tudok vele mit kezdeni. Általában túl magabiztos, sokat foglalkozik a külsővel, ami idegesítő. Számára a csajozás alap, attól nő önbizalma. Azt hiszi, minden nő meghal azért, hogy lefektesse. Ha valaki elutasítja, azt nem tudja értelmezni.
Ha a macsó önérzete sérül
Ha az erősebbik nem képviselői fenyegetve érzik férfiasságukat, jellemzően agresszívan reagálnak – írja a Psychological Science. Egy kísérletsorozatban férfiak egy részét arra kérték, hogy végezzenek nőies munkát, fonjanak hajat, míg a többieknek semleges munkát adtak, nekik nem hajat, hanem kötelet kellett fonniuk. Ezt követően választás elé állították őket: vagy bokszol vagy puzzle-val játszhattak. A kutatók megfigyelték, hogy azok a férfiak, akik férfiasságát sértette az első feladat, a bokszzsák mellett döntöttek, a nőies munkát végzők pedig egyértelműen erősebben verték a zsákokat. A kutatók úgy tartják, hogy míg a nők esetében a nőiesség egy biológiailag elfogadott jelenség, addig a férfiasság egy ennél bizonytalanabb állapot, az szociális kisiklásokkal „elveszthető”, és amit agresszív viselkedéssel igyekeznek visszanyerni.
