Még úgy mentem haza az első óráról, hogy a vörös-fekete szerelésemet vámpír stílusban alakítom tovább, de aztán különös dolog történt. Pár nap múlva úgy ébredtem, hogy tudtam: álmomban megtaláltam a tökéletesen hozzám illő burlesque nevet, ami annyira egyértelmű volt, hogy reggelre természetesen elfelejtettem. Szinte ott volt a nyelvemen, és egész nap ezen agyaltam, vajon mi lehet az, ami így passzol hozzám. Aztán végül rájöttem. Néhány hónapja néztünk a fiúmmal egy filmet, a „The Runaways”-t, amiben éppenséggel két vámpírként befutott színésznő is játszott (Kristen Stewart és Dakota Fanning), és ebben volt egy rész, amiben a szőke főhősnő énekli a Cherry Bomb nevű slágert, és ezt egyik koncertjén fehér fűzőben, harisnyakötővel teszi. Ez a jelenet akkor nagyon megfogott, biztosan ezért álmodtam meg, még a fűző is stimmel, csak nem fehérben.
Alakul a szerelésem
Egy pipa, a nevem már megvan. Közben a franciabugyi is meglett, rögtön kettő is, így volt a csomagban, még csak nem is kellett órákat utaznom érte, az egyik népszerű női ruházati bolt fehérnemű részlegén végre ráleltem. Sima fekete, így sajnos, semmi fodor, bodor, ami illene a burlesque-hez, de még kicifrázhatom. Például valamilyen cseresznyés motívummal.
Marilyn nyomdokaiban
A következő két órán, miután már mindenkinek kezdett kialakulni a saját burlesque egyénisége, és a többiek is kiválasztották a saját álnevüket, hozzákezdtünk a táncos elemek elsajátításához. A tükrökkel teli teremben Baboth Írisz vezetése mellett tanulgattuk, mi az, ami jól áll, hogyan mutathatjuk a legelőnyösebb oldalunkat, mi az, ami még nem közönséges, de roppant nőies és szexi. Két koreográfiát is tanultunk. Az egyik Marilyn Monroe örökbecsű I wanna be loved by You száma lett. Lassú, kedves dal, és jól lehet benne pucsítani.
Baboth kitartóan számolta az ütemeket, míg mi igyekeztünk tartani a koreográfiát és közben cukinak, játékosnak, diszkréten erotikusnak látszani. A számból pedig még mindig alig telt egy perc, szóval volt hova fejlődni.
A szék meg a nő
Egy hét múlva már sikerült vennem egy fekete kesztyűt is, ami anyagát tekintve necc hatású, vagyis könnyen beleakad a fűző kapcsaiba, ráadásul kicsit nagy is lett (az erotikaboltban csak egy méretben árulták), de legalább könnyű volt levenni. Utóbbi mégis előny, mivel eléggé melegít, így amikor a koreográfiában az improvizációs részhez értünk, örömmel kezdtem megszabadulni tőle, természetesen csakis lassú, kimért mozdulatokkal, hogy utána a terem másik felébe hajítsam (bízva abban, hogy a mellettem táncoló barátnőm nem csúszik el rajta). Az újabb zene, amire táncoltunk, abszolút favoritom lett, mondhatni, szerelmes lettem belé. Christina Aguilera Nasty Naughty Boy című számára ugyanis már székes koreográfiát vettünk. A szék plussz nő kombináció erősen erotikus töltetű, és ez a szám kifejezetten alkalmas arra, hogy otthon a pasimnak is megmutassam, mivel töltöm mostanában a péntek estéinket. Nem tudom, melyikünk várta jobban ezt az alkalmat.
Nőiességet ajándékba
Idő közben a lányokkal sokat beszélgettünk, kezdtünk feloldódni, igazi csapattá kovácsolódtunk, még ha csak erre a rövid időre is. Kiderült, hogy volt, aki ajándékba kapta a tanfolyamot a barátjától, más csak úgy, mivel már amúgy is érdekelték az egzotikus táncok és járt már rúdtáncon is. A hosszú hétvége miatt megbeszéltük, hogy azt a pénteket eltoljuk egy héttel. Így mindenki megnyugodott, hogy még kaptunk egy kis haladékot a legutolsó, ötödik órán tartandó fotózásig.
Fotózásra felkészülni!
Idő közben már nemcsak a péntekeim teltek burlesque lázban, de egyre többet hallgattam, néztem a film zenéit, klipjeit. Megleptem magamat egy piros kis fejdísszel, egy cseresznyés fülbevalóval, amit amúgy kb. óvódásként vettem volna fel utoljára, de most kifejezette illett a nevemhez. Ráleltem a megfelelő rúzsra, felfejlesztettem a sminkkészletemet egy újabb púderrel, tussal, pirosítóval. Sőt, még műszempillát is beszereztem, bár korábban erre sem gondoltam volna, mert az volt az alapvetésem, hogy annyi szempillám van, amennyit a természet adott. Kezdett szinte teljessé válni a burlesque összeállításom, bár egy újabb, kényelmesebb és mellben is előnyösebb fűzőre még vágytam, de az Ázsia Centerbe tett kiruccanás csak nem akart összejönni.
Aztán eljött a negyedik alkalom előtti nap. Sára barátnőm hívta fel rá a figyelmem, hogy nézzem meg a postaládámat, mert a tanár üzent: holnap lesz a fotózás, mert ezt nem lehetett eltolni egy héttel.
Folytatjuk.
