A szereposztó dívány mindenki számára ismert jelenség, a műfaj mindig létezett, és mindig létezni is fog, amíg a szükséges hozzávalók adottak: a mindennél erősebb ambíció, és az a bizonyos másik fél, aki státuszánál fogva hozzásegít az áhított célhoz. A bulvárlapok hasábjain szinte minden nap olvashatunk celebjeink felkapaszkodási kísérleteiről, de nem kell a sztárok világából példákat előrángatni ahhoz, hogy bemutassuk a jelenséget, a hétköznapi ember háza táján is bőven akadnak pikáns történetek. Meséljenek most azok, akik testközelből tapasztalták, milyen ajánlatot kapni, lecsúszni egy melóról vagy arról, hogy e hajlandóság hiányában a diploma megszerzése is nehéz menet.
Nemcsak a filmes szakma nehéz
A szereposztó dívány kifejezés (angolul 'casting couch') a filmiparból ered, egészen pontosan a szereplőválogatást végző ügynök irodájában található dívány a névadó, ahol az aspiráns színésznők szexuális szolgáltatásaikkal szerezhettek jó pontot maguknak. Mára a kifejezést nemcsak a filmiparban használják, számtalan pozíció eléréséhez a felettes díványán keresztül vezet az út. A főnök kedvence
Alma (31) egy magazinnál dolgozott egy ideig, ahol gyakran cserélődtek a nem túl tehetséges újságíró lányok, akiknek anyagaival mindig nagyon sokat szenvedett az olvasószerkesztő, a tulajdonos viszont mégis előszeretettel alkalmazta őket. "A mai napig nem értem, hogy kerültem oda, hiszen a tulajdonossal soha nem találkoztam személyesen. Mikor kiderült, hogy ez más szerzőknél másképp megy, és ezt rajtam kívül persze mindenki tudta, kezdtem hülyén érezni magam, amikor interjút kértem valakitől."
Lehet, hogy Alma kolléganői közül került ki az a lány is, aki Rozália (31) állását kapta meg a rádióban. "Felvételi elbeszélgetésre és teszt kitöltésére hívtak be egy rádióhoz, ahol - lévén bőven volt korábbi rádiós tapasztalatom - érzéseim szerint elég jól szerepeltem. Mivel visszajelzés a megadott határidőn belül nem érkezett, telefonáltam, és érdeklődtem, hogy sikerült-e eldönteniük, kivel fognak együtt dolgozni. A szerkesztő emlékezett rám, és nagyon kedvesen közölte, hogy maximálisan meg vannak velem elégedve, és további sok sikert kívánt. Arra kért, hogy ne aggódjak, velem, a személyemmel és a képességeimmel semmi baj nincs, mégsem fognak mellettem dönteni, mert az ismerős ismerőse fogja megkapni az állást. Sokat sejtetően hozzátette: "egy csinos hölgy". Ezek után megköszöntem az őszinteségét, és már csak annyit kérdeztem, hogy vajon miért írták ki egyáltalán a pozíciót, ha már megvolt a jelölt?"
A színház világa
Tünde (28), bár saját bőrén nem tapasztalta, milyen az, amikor más úton érvényesül valaki, színész expasija sokat mesélt a színházi világ szereposztó díványgyakorlatairól. "Korábban egy színésszel jártam, és egy kolléganőjéről mesélte, hogy x színházban csak azért van jóban az igazgatóval, hogy bekerüljön egy musical kórusába. Gondolj bele! A főszerepről még nem is beszéltünk."
Zoltán (27), mint színházi bennfentes sokat tud mesélni a színházi világ vad érvényesülési szabályairól. "Számtalan olyan színésznő van, akiről mindenki tudja, díványon edzett, sok olyan nő tartozik ide, akiknek a férje vagy szeretője valamilyen főnök. Persze nem mindig ilyen egyszerű a képlet, de ezt a tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni a művészeti iparágakban, ahol nagyon agresszíven akar érvényesülni mindenki. Ami azonban nagyon érdekes: lehet így is érvényesülni, és az egykor kitartott nő gyakran túlnő ezen a szerepén, és később elhomályosítja azokat, akik eleinte lehetőségekhez segítették. Amiről azonban kevesebb szó esik, hogy a befolyásosabb nőknek is vannak férfi felkaroltjai."
Akiknek kényelmetlen a dívány
Gondolhatnák, a média, a film vagy a színházi iparágban kell a legjobban bevetnie magát az embernek, hogy boldoguljon. Réka (29) az egyetemen találkozott a jelenséggel, egészen pontosan egy szigorlaton bukott el kétszer, mert nem bírta rávenni magát, hogy a professzor mellett vizsgáztató tanársegéddel kedves legyen. "Hallomásból tudtam, hogy az egyetemet nagyon sokan pénz, ajándékok vagy bájaik bevetésével csinálják végig, de naivan azt hittem, ha lelkiismeretesen felkészülök, nem lehet baj. Másfél hónap kőkemény tanulás után úgy röpültem kétszer is a szigorlaton, hogy mindkét esetben jó tételeket húztam, minimum négyesre saccoltam a vizsgateljesítményemet. Mégis megcsaptak. Az ok: egyszerűen keresztülnéztem azon a tanársegéd ficsúron, akinek szemmel láthatóan bejöttem, és pechemre engem vizsgáztatott. Mondták a csoporttársaim, hogy csak inni menjek el vele, legyek kedves, de a gyomromnak sajnos ez is túl sok volt. A harmadik és egyben utolsó vizsgánál szerencsére nem hozzá osztottak be. Négyest kaptam."
Orsolya (28), bár megtapasztalta, milyen reflektorfényben állni, számára mégsem ért annyit az egész, hogy bájain keresztül kapaszkodjon fel. "Volt egy időszak, amikor modellkedtem. Akkoriban még nem volt túl sok modellverseny, így sokakban az a téves elképzelés élt, hogy egy modellverseny komoly dolog is lehet, akár ugródeszkának is tekinthetjük. Bejutottam a döntőbe, így elutazhattam a felkészítő táborba is, ahol az első este tájékoztatott néhányunkat arról az egyik fotós, hogy bizony egy modellnek nem árt lefeküdnie azokkal, akik segíthetik a szakmai fejlődését, például vele. Néhány lány szakmai fejlődéséről biztosan gondoskodott, bennem nem volt elég ambíció."
Kata (32) a Hungaroringen, egy partin találkozott egy autókereskedővel, aki tízperces beszélgetés után már mélyen belé látott. "Meglátta, milyen értékes és szellemes lány vagyok, eszes is, ezért felkért, hogy legyek a reklámszövegírója. Érdekes módon nem egy nappali találkozót javasolt, amikor meg tudjuk beszélni a munka részleteit, hanem este akart elvinni kocsikázni a sportautójával, mert ő akkor sokkal inkább elemében van, jönnek a jó szlogenötletek. Kihagytam a lehetőséget, nem akartam döngetni a kocsija hátsó ülésén kreatívan."
