A válás valószínűségét növeli, ha a párok pénzügyi helyzetében - például egy munkahelyi kirúgás miatt - váratlan változás áll be. A pénzügyi válság egy ehhez hasonló, de jóval komolyabb stresszfaktor, vagyis a recesszió nem könnyítette meg a válni akarok helyzetét. Az eladhatatlan közös ingatlan, a felduzzadt hitelállomány, a munkanélküliség pénzügyileg ellehetetleníti a házasokat. Ez magyarázat arra, hogy egyre több pár dönt úgy, nem köt házasságot, így ugyanis egyértelműbbek lesznek a tulajdonviszonyok, és az esetleges válás költségeit is megspórolhatják maguknak.
A pénzügyi válság összehoz?
A Virginiai Egyetem Nemzeti Házasság Projektjének keretei között 2010 decemberében és 2011 januárjában 1197, 18-45 év közötti házaspárt kérdeztek meg. A kutatás során arra keresték a választ, hogy a gazdaság világválság milyen hatással volt a házasság minőségére és stabilitására. A válaszokból egyértelműen kiderült; a válság komoly nehézségeket hozott mindenki életébe, 34 százalékuk félt attól, hogy számláikat nem tudják fizetni, 12 százalékuk a hiteltörlesztés miatt aggódott, 29 százalék pedig munkanélküliségről vagy bércsökkentésről számolt be. A válaszadók 49 százalékát mindhárom terület érintette. 29 százalékuknál mindez komolyan megterhelte a házasságot, és szintén 29 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a válság megerősítette a házassági köteléket.
Honi példák: Meséből rémálom
Két olvasói levelet emelnénk ki azok közül, amiket arra a kérdésünkre kaptunk, hogy a válság valóban eltérítette-e a házasokat a válási szándékuktól. Ez a két levél mutatja be a legjobban az összes levélben megjelenő problémákat.
Anikó (32) története tündérmesének indult, aztán rémálommá vált. Férjével, kilenc évvel ezelőtt találkozott, négy év együttélés után házasodtak össze. Boldognak tűntek, egészen 2008-ig, amikor a férj egyszerűen kisétált a közös életükből. Összemelegedett egy kollégájával, akivel egy hónap után összeköltözött; feleségét azonban azzal hitegette, hogy visszamegy hozzá. Anikó hitt neki, bízott benne.
Fél év telt el bizakodással, amikor Anikó megtudta, férje egy másik nővel él. Ekkor elköltözött, saját költségére bérelt egy lakást. Bár a költségeket tudta fizetni, továbblépni a válás miatt nem tudott. Ugyanis házasság előtt Anikó szüleitől örökségbe kapott egy nagyobb összeget, hogy abból lakást vásároljanak; szerelmes volt, vakon bízott a férfiben, szerződés nélkül, készpénzben adta oda neki a pénzt. Lakást persze nem vettek. Házasságkötéskor sem készült házassági szerződés. Semmiféle írásos papír nincs arról a pénzről, amit a szülei ajándékoztak számára.
A férj megígérte, visszafizeti a pénzt, de Anikó több mint két éve nem látott belőle egyetlen fillért sem. Egy év úgy telt el, hogy a férfi ígéretet tett arra, havonta, részletekben törleszt, amikor azonban eljött a fizetés napja, mindig képtelen indokokkal állt elő. Anikó időközben ügyvédhez fordult, aki elindította a hivatalos egyeztetési eljárást, hogy be tudják adni a válókeresetet, de a férj hallani sem akar arról, hogy ügyvédi közbenjárással váljanak el. Anikó időközben maga indította meg az eljárást, a házasságot közös megegyezés nélkül is megszüntetik, de a vagyonmegosztás még évekig elhúzódhat.
Az első tárgyalás két hét múlva lesz, közel két év múlt el azóta, hogy a férj egy verőfényes vasárnap délután, szó nélkül kisétált a közös életükből. Anikó testileg, lelkileg újraépítette önmagát, anyagilag azonban kilátástalan helyzetben van, pénzt, ha szerencséje van, csak hosszú évek múltán fog majd látni.
Magyar válási ráta
A Központi Statisztikai hivatal adatai szerint a válság éveiben a válások száma nem ugrott meg, 2006-ban 24 869-en váltak el, 2007-ben 25 160-an, 2008-ban picit kevesebben, 25 155-en, 2009-ben pedig „csak” 23 830-an.Egy fedél alatt, de mégis külön
Krisztián (37) nem tud elválni, de elköltözni sem, házassága rég elromlott, de pénzügyileg nincs olyan helyzetben, hogy kifizesse feleségét. A büszkeség már rég nem szempont.
Krisztián 18 évvel ezelőtt, a főiskolán ismerkedett meg feleségével; nagy szerelemnek indult a dolog, diploma után jött a házasság majd az első gyerek. Krisztián jól fizető állást kapott a fővárosban, Budapestre költöztek, kertes házba. Megvolt mindenük, szerelem, boldogság, jólét. Pár évre rá jött a második baba, az autót kinőtték, kellett egy nagyobb. Már a családi házat is deviza hitelre vették, nem baj, az autót elbírja még a családi büdzsé, az is beparkolt hát a ház elé. Évekig semmi gondjuk nem volt; a gyerekek nőttek szépen, a feleség is visszament dolgozni, lehetett utazni is, igaz csak három csillagosban, de évente egyszer a tengerig is eljutottak. Sínen voltak. Veszélynek semmi nyoma.
Görcsösen próbálták menteni
Aztán jött a krach, de nem a gazdasági válság formájában. Krisztián felesége beleszeretett egy másik férfiba. A nő hónapokon keresztül vergődött, majd végül bevallotta a férjének, hogy nem szándékosan, de elkezdett vonzódni valakihez. Mindketten ráfeszültek a helyzetre, görcsösen menteni akarták a házasságukat. Párterápia, erőltetett közös programok, hétvégi utazások. Megpróbáltak megtenni mindent, de elfáradt a dolog. Minél jobban akarták, annál kevésbé működött a dolog. Végül Krisztián mondta ki, váljanak el békében.
Elindították a válást, amikor a pénzügyi válság hirtelen beütött, az amúgy sem kevés svájci frank alapú hitel majd a duplájára nőtt, a közösen vállalt terheket egyikük sem akarta/tudta magára vállalni, a házból kiköltözni, a gyerekekről lemondani egyikük sem volt hajlandó. A pár szülei vidéken éltek, támogatni nem tudták a fiatalokat, a hazaköltözés szóba se jöhetett. Pereskedni egyikük sem akart. Megállapodtak. Jelenleg ugyanabban a családi házban élnek, mint szerelmük kezdetén. Elméletileg úgy élnek, mint régen, de már mindenki a maga úját járja. Rossz szájízzel, de próbálnak békében egymás mellett élni, a feladatokat leosztani. Jelenleg nem megy másképp. De majd talán egyszer, bizakodnak.
