Testtartás, modor, mimika néhány azok közül a tudattalan testi megnyilvánulások közül, amelyek megjárták már a tudományos vizsgálódás boncasztalát. Legutóbb az austini Texas Egyetem kutatói arra keresték a választ, hogy az egyén nyelvi készlete, beszédstílusa milyen hatással van a másik emberre. A vizsgálódás során negyven férfi és negyven nő rapid randiját hallgatták végig, és olyan apró részletekre figyeltek, mint a személyes névmások, névelők vagy a határozók használata.
A szakemberek megfigyelték, hogy a villám-beszélgetések alkalmával nagyobb eséllyel találtak egymásra azok, akiknek a nyelvi eszköztára hasonlított. „Négyszer nagyobb a valószínűséggel lesz randevú a beszélgetés vége, ha a felek nyelvi stílusa egyezik” – mondja J. Pennebaker pszichológus szakértő, akinek megfigyeléseit a Psychological Science hasábjain publikálták.
Írásbeli hasonlóság
Egy második tanulmányban Pennebaker csapata 86, egymástól távol élő, tanult, 19 év körüli pár azonnali üzenetküldését vizsgálta, és megfigyelte, hogy a nyelvi stílus írásban is fontos szerepet kap. Az üzenetváltásokból a szakemberek ismét azt szűrték le: akik írásbeli stílusa hasonló, 50 százalékkal nagyobb eséllyel kezdenek el randizni, az első találkozásból pedig jó eséllyel párkapcsolat is kialakulhat, szemben azokkal, akik nem találják meg a közös hangot. A kutatók szerint természetes, hogy számtalan más körülmény is befolyásolja a találkozást, de biztos, hogy a szimpátia javarészt azért alakul ki a felek között, mert hasonlóképpen beszélnek. Azok a párok pedig, akik bár együtt vannak, de nyelvi stílusuk nem egyezik, instabil kapcsolatot próbálnak fenntartani.
Miért jó ez nekünk?
A kísérleti eredmények nemcsak a privát beszélgetések alkalmával válnak fontossá, az üzleti tárgyalások, konfliktuskezelés vagy laza baráti társalgások kimenetelében, sikerességében is közrejátszik a felek beszédstílusának hasonlósága. De a kutatás segítségére lehet azoknak is, akik az első randin kicsit idegesebbek az átlagnál, vallják a kutatók. Ezek az eredmények ugyanis tudományosan hivatottak alátámasztani: érdemes önmagunkat adni, ha őszinte kapcsolatot akarunk, arra vonatkozólag ugyanis nem lehet tanácsokat adni, hogy saját beszédkészletünket hogyan illesszük a másikhoz.
Én, te, ő és mi
Rachel Simmons, a New York Presbiter Kórház pszichológusa szerint azok a párok, akik gyakrabban használják a én és a mi személyes névmásokat, hatékonyabban oldanak meg problémákat, szemben azokkal, aki a te névmást használják gyakrabban. A doktornő is osztja Pennebaker véleményét, vagyis nemcsak a nyelvi eszközök hasonlóságán múlik a kapcsolat, „a másik nyelvi- és viselkedésbeli eszközei minél inkább hasonlítanak az enyémhez, annál jobban kedvelem, és minél jobban kedvelem, annál jobban illeszkedem a másik nyelvi és viselkedésbeli repertoárjához.”
A gyakorlat
Megkérdeztünk néhány fiatalt, számukra mennyire fontos a másik beszédstílusa, nyelvi virtuozitása. Mint kiderült, arról, hogy partnerükkel mennyire hasonló vagy eltérő stílusban beszélnek, senki nem tudott válaszolni, abban azonban valamennyien egyetértettek, a beszédstílus fontos, mivel az intelligenciát tükrözi.
A magyar szakon végzett Alma (31) érzékeny a beszédstílusra. „Nem szeretem, ha valaki túl egyszerű, és azt se, ha okoskodik, ha túl sok töltelékszót használ, tizenöt tagmondatos körmondatokban beszél, vagy sok az „ööö”, meg az „eh” a szövegében.” Persze neki sem csak a nyelvi eszköztár imponál, az első benyomás is számít. „Pár éve egy hosszú vonatúton hazafelé kinéztem magamnak a szemben ülő pasit. Gyönyörű volt. Megpróbáltam úgy olvasni, hogy közben lássam őt, ami elég megterhelő a szemnek. Leszólítani nem mertem, de közben telt az idő. A végállomás előtt negyed órával végre összeszedtem magam. Ő elmosolyodott, és elkezdett affektálni, minden szónak a becéző formáját használta. Az út végén kiderült, hogy a Budapest-Zalaegerszeg vonatút idejére egy meleg fodrászba lettem szerelmes.”
A művelt és a kőbunkó
Zoltán (27), kommunikációs szakon végzett, az intellektusra bukik. „Nekem fontos a beszédstílus, bár nem tudatosan figyelem, de automatikusan feltűnik az ilyen. Főleg akkor, ha valaki (mint én) szereti, ha nála intelligensebb és műveltebb a társa, ennek pedig része a kifejezésmód. Egyet azonban nem tolerálok: ha valaki annyira el van telve a saját hangjától, hogy nem hagyja szóhoz jutni a másikat; persze ezen ugyanannyira nehéz változtatni, mint a kőbunkóságon.”
Zoltánhoz hasonló véleményen van Ferenc (35) is, akinek szintén fontos a másik beszédstílusa. "Nem tudatosan figyelek rá, de borzasztóan meghatározza a beszélgetőpartnerről alkotott képemet - merthogy a nyelvhelyesség és választékos beszéd, ha nem is egyenesen, de arányos az olvasottsággal, a műveltséggel, intelligenciával.
Szakbarbárok és a külföldi szerelem
A világutazó és sokdiplomás Rozália (31) szereti az okos embereket, de nem minden áron. "A túlzott okoskodás nagyon idegesítő, nem is beszélve a terminus technicusokról, amikor valaki annyira a saját szakmája szerelmese, hogy nem is tud másként, laikusok számára érthető módon megnyilvánulni. Ennél nincs kiábrándítóbb és önzőbb hozzáállás."
Az eddigi megszólalóinkhoz hasonlóan, Cecíliának (31) is fontos a beszédstílus. "Húszas éveim elején még úgy hittem, hogy ez nem számít, ám némi tapasztalatszerzés után rájöttem, igenis igénylek egy bizonyos szintet. Ha alább adom, később nagyon megbánom. Az évek során olyan emberré váltam, akinek fontos, hogy intellektuálisan (is) felnézhessen a párjára. Én egy (tényleg okos) okoskodóval 7 évig jártam, és csak ritkán borultam ki, hogy túl sok. Igyekeztem tanulni a sok okoskodásból és némiképp sikerült is."
