A laikus szakács beszivárog mindenhova.
Étlapokat tanulmányoz kihalt mellékutcákban.
Elmegy a végsőkig. Rendel és fogyaszt.
Az 1700 méteres Biakovo annyira lenyűgözően és megfellebezhetetlenül magasodik Makarska fölé, hogy a hatalmas hegy és a tenger közé szorult ember megérzi korlátait, és óhatatlanul elkezd az egyszerűségre törekedni. Ezt a szerény főhajtást az istenek olyan ajándékokkal honorálják, mint a fokhagymás-olívás pizza. Nem kérünk sokat, de mindent megkapunk.
Mi speciel egy nagy eső kíséretében kaptuk, csak a terasz ernyője alatt volt menekvés, és addig nem is állt el, amíg el nem fogyasztottuk a fokhagymás-olívást. De ez egy másik sztori (mindenesetre jól példázza, hogy amikor az embernek az a sorsa, hogy fokhagymás-olívást egyen, akkor fokhagymás-olívást fog enni).
A fokhagymás-olívás összehozásáért valószínűleg soha nem erőltették meg magukat túlzottan a helyiek. Az olíva ugye adott, kell egy kis fokhagyma meg némi zöldfűszer – oregánó, bazsalikom…– csupa olyasmi, ami errefelé szabadon nő az út mentén. Vagy legalábbis egykor, most meg kapni.
A fokhagymás-olívást egyszerűen elkészítheted otthon is. Vedd elő a pizzaalapreceptet, de nehogy csak úgy nekibuzdulj, mert egy részére nem lesz szükség. A paradicsomos szósz ezúttal elmarad. Helyette keverj össze olívaolajat apróra szecskázott fokhagymával és bazsalikommal. Kend rá a kinyújtott pizzatésztára, szórd meg bőven fekete olajbogyóval, és dobd a sütőbe. Amikor kijött, morzsolhatod az oregánót a gőzbe, a maradék olívás-fokhagymás szósszal meg lehet kenegetni a szeleteket.
Esetleg megfejelheted egy pohár borral (hogy milyennel, azon rugózzanak a férfimagazinok, mindenesetre legyen fincsi). Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, egy kis sajtot is ráreszelhetsz sütés előtt – de igazából kár turbózni. Kóstold meg és ismételd el: nem kértünk sokat, és mindent megkaptunk.
