De mi is történt? A McDonald's felkért három ifjú szakácstehetséget, Toldi Józsefet, Pavlicsek Csabát és Garaczi Zoltánt, hogy a gyorsétteremben használt alapanyagokból készítsenek olyan kreatív, gourmet fogásokat, amik a magyaros ízvilág jegyeit is magukon hordozzák. A győztes 1 millió forintot tehetett zsebre, amit szakmai fejlődésére fordíthat.
Egy előételt és egy főételt kellett készíteniük, a McDonald's alapanyagaiból minimum hármat felhasználva, hármat pedig maguk hozhattak mellé. Mivel mindent ott helyben, frissen készítettek, sok volt az üresjárat, ilyenkor Bus István - a Playboy felelős szerkesztője - műsorvezető igyekezett beszéltetni az illusztris zsűrit: Bíró Lajost, a Bock Bisztró séfjét, egyben „a magyar vendéglátás fenegyerekét”, Péter Annát, a Malackaraj húsimádó újságíróját, és ritkábban Horváth Ágnest, az étteremlánc magyarországi ügyvezető igazgatóját.
Pirospaprika nem egyenlő magyaros
A mennyire fontos az alapanyag kérdéssel nyitott (ez a szó még nagyjából százszor hangzott el a két óra alatt): Bírótól megtudtuk, hogy nagyon, és a zsűrizést is azért vállalta, mert kíváncsi volt, milyen alapanyagokkal dolgozik a McDonald's. Megnyugodva látta, hogy a marhahús, a zöldség, ha nem is prémium, de jó minőségű, illetve minden adat visszakövethető, hogy honnan származik, mennyire friss. A verdikt szerint lehetne ebből fine dining fogásokat készíteni.
Itt következett az obligát mitől magyaros az étel kérdés: a két gasztrovonalról érkezett zsűritag megegyezett abban, hogy nem a pirospaprikás, Váci utcai vendégcsalogató konyha, Bíró szerint inkább a 20. század eleji polgári konyhát kell alapul venni és modernizálni, ami az erdélyi hagyományokból is sokat merít.
Ezután választ kaptunk arra az igen feszítő kérdésre is, hogy hogyan jutott ez a verseny a McDonald's eszébe, hiszen két teljesen más világról van szó. Horváth elmondta, azt szeretnék megmutatni, hogy az itt használt alapanyagok alkalmasak a gasztronómiai kísérletezésre. Ezenkívül szeretik a magyar konyhát és innovatív cég lévén támogatják a fiatal tehetségeket, innen az ötlet.
Hozzáfűzte azt is, hogy a gyorsétterem-láncnál nagyon szigorúan veszik az élelmiszerbiztonságot, az alapanyagok visszakövethetőséget és ragaszkodnak az állandó jó minőséghez. A legszimpatikusabb megszólalása talán az volt, amikor elmondta: tisztában vannak a cégről terjengő városi legendákkal, és tudják, hogy sokaknak valóban nehezére esik elhinni azt az egyszerű tényt, hogy a marhahús itt is marhahús, a krumpli pedig krumpli.
Bíró Lajos, az örök szkeptikus
Miközben a kivetítőn láttuk a McDonald's konyhájában sürgölődő séfeket, kiderült, hogy Bíró Lajos még nálam is több előítélettel érkezett. Közölte: arra számít, hogy az ifjú szakácsok túlvariálják majd a fogásokat, illetve, már az előkészítés során alapvető hibákkal találkozott, például, hogy a húst előre mustározták és olajban pácolták.
A műsorvezető kérdésére elmondta, hogy egy jól modernizált magyaros ételben az új forma ellenére is szerepelnie kell minden eredeti alapanyagnak. Kiderült, hogy nem bírja, ha valaki túlzottan villogni akar a technológiákkal, Péter Anna pedig hozzátette, hogy az újításokat valóban sokan hajlamosak túlzásba vinni.
Félreértések szerencsétlen sorozata
A zsűri már az első kóstolásra készült, amikor elmondták, hogy az íz, a tálalás, az ötletesség, a magyaros ízvilág megjelenése és ezek harmóniája alapján fognak pontozni. Toldi József előételével ugrott a majom a vízbe: rukolasaláta volt őrségi kecskesajt galuskával, balzsamos eperrel és tökmagolajjal. Rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a meghívott zsűritagok nem udvariaskodnak: Péter Anna szerint Toldi nem értette meg a feladatot, hiszen ebben alig volt mekis alapanyag. Viszont jól nézett ki, látszott, hogy food stylist is a srác. Bíró úgy gondolta, jól össze van rakva, de a tökmagolajtól és a kecskesajttól még nem lesz magyaros. Horváth Ágnesnek ízlett, de csak ismételni tudta volna társai szavait. (Kis késéssel a sajtó is kóstolhatott, hatalmas kecskesajt rajongó lévén nekem ennél nem tudtak jobbat mutatni.)
Másodikként Pavlicsek Csaba magyaros bruschettát készített. Bíró és Péter szerint is ötletesebb volt ez, jobban értette a feladatot, de túl soknak találták a raguban a hagymát. Bus István megkérdezte, hogy nem a hagymától magyaros-e, ekkor egy kicsit szégyenkeztem helyette. Horváth is jobban látta ebben a Mekit, de szerinte kevésbé volt szép az étek. Bíró még meginterjúvolta Pavlicseket, hogy ez mitől magyaros, kiderült, hogy attól, hogy magyar alapanyagokból gondolta újra és hogy Erős Pistát tett hozzá. Utóbbin csodálkoztam, hogy a zsűri nem tette szóvá.
Garaczi Zoltán Petit Meki kóstolóval igyekezett lenyűgözni az ítészeket, de inkább csak kétségbe ejtette őket. A Malackaraj főnökasszonya szerint zavaros volt és túlgondolta, a kiszárított csirkéről Bíró Lajos félelme beigazolódott, az ízvilágra pedig azt mondta, „össze-vissza szaladgál”. A kevesebb sokkal több lett volna. Azért Horváth Ágnesnek ez is ízlett.
Nem magyaros, viszont túlgondolt étkek
A főételekre várva a kedvenc fogásokról esett szó: a Bock-főnök naponta ötször is tudna paprikás krumplit enni, Péter Anna a pontyot imádja, meg a pontyot és a pontyot. Amikor Bus kérdésére a McDonald's ügyvezetője elmondta, hogy 12 éve, legalább heti ötször eszik gyorskaját, enyhén elborzadtam és eszembe jutott a Big Mac rajongó amerikai.
Szerencsére nem volt idő ezen lovagolni, mert tálaltak is. Toldi hagymás rostélyos evolúcióval állt (volna) elő, szalonnás-gombás tócsni tortával, áfonyás villányi Portugieser redukcióval. Bíró bevallotta, ez jobban sikerült, mint várta, de a magyaros ízvilágot ismét hiányolták, attól, hogy tócsni és villányi, még nem lesz magyaros, sugallta. Péter Anna szerint az evolúció csak a tálalásban jelentkezett. Az igazgatónak ízlett.
Pavlicsek porhanyós csirkemellfilét ígért házi burgonyalepénnyel, formázott bakonyi gomba raguval, paprikás mártással. Bíró szerint a csirke rendben volt, a mártás érdekes, de jóízű, a lepény jó. A gombának viszont nem látta értelmét, nem passzolt, a tányér pedig túlzsúfolt volt. Péter nagyjából egyetértett, ő örült volna, ha a gomba nélkül meghagyja drabálisnak a fogást, a versenyző elbizonytalanodását érezte ebben. Horváthnak, minő meglepetés, ez is nagyon ízlett.
Garaczi Zoltán ismét megfoghatatlan nevet adott a kompozíciónak: Mekis falatok magyaros formában. Látványra ez valahogy úgy nézett ki, mint amikor a gyerekek kavicsokból építenek kis tornyokat: háromféle hús meg egy csomó más miskulancia. Bíró Lajos úgy vélte, sokat akart a szarka, a hús túl angolos lett, de sok volt a köret is és a koncepciót sem értette. A gomba pedig taknyos maradt. Péter Anna elmondta, ő veszélyesen nyersen szereti a húst, viszont a séfnek meg kellene tanulnia lemondani dolgokról, és a kevesebbre koncentrálni, mert így zavaros volt.
A kötelező udvariassági körök után az eredményhirdetésen valahogy nem lepődött meg senki, a megilletődött, ledorongolt szakácsok közül egyöntetűen Pavlicsek Csabát hozta ki a zsűri első helyen, a milliótól azért kicsit felderült. A fogásokat viszont nem kóstolhatjuk a McDonald'sban, mindenki marad a kaptafánál.
