Fotó:
Tardon Zsófi, Rozi és Neni fogadtak bennünket, pálinka és frissen sült pogácsa indította a napot. Mindenkin volt némi matyó, Zsófi ruháját az itteni asszonyok díszítették, bár Zsófi dzsekijének hátulja nem látszik, díszesre van varrva az is, Neni ruháján pedig egész sor jellegzetességet látni.
Neni, azaz Marika ruháján nemcsak a sok rózsa jellegzetes, a puffos ujj, a kis gallér, a gyöngyök mind-mind hagyományosak az itteni népviseletben.
Engem a hímzésbe is ő vezetett be.
Ahogy Neni csinálta, könnyűnek tűnt.
De amikor nekem kellett, kiderült, hogy azért van ennek csínja-bínja.
A Matyodesign irodájában és a varrodában is takaros rendben sorakoznak a holmik.
Keresztszemes technikával készült képecske.
A pályázati pénzből nemrég létrejött varroda családias méretű, de több helyi asszonynak is munkát tud majd adni.
Varrni és hímezni való ugyanis van bőven.
A varroda kertjében tyúkok kapirgálnak, elsősorban tojásukért tartják őket.
Ellátogattunk Magyarország legrégibb tájházába is. Az épület kialakításában semmi sem véletlen, az ernyős tető alatt azt a terményt tartották, ami egy-egy jó évben már nem fért el máshol.
A ház udvarán álló fa is tudna mit mesélni.
A tájház belülről: talán nem a letisztultság a jó szó, mindenesetre a dolgok magától értetődő rendben vannak az épületben.
Erzsike menyasszonyi díszbe öltözteti Johit, a túra legfiatalabb résztvevőjét. A látogatás egy kiskamasznak is érdekes volt.
Nem csoda, hiszen ilyen gyönyörű menyecske lett belőle.
Gyönyörű fejdísz, amit öröm viselni és amin nagyon jól látszik, mit jelent matyóföldön a ragyogás.
Túránk vezetője, Zsófi több érdekes részletet is felolvasott A tardi helyzet című szociográfiából.
Jól esett az ebéd, amit szintén helyi asszonyok készítettek itteni alapanyagokból.