Fotó:
A fáklyát a nap sugarait összegyűjtő parabolatükör segítségével gyújtják meg Héra istennő
templománál a görögországi Olümpiában. A szertartást korhű papnői öltözetben tizenegy nő végzi. Az újkorban az 1928-as amszterdami játékok során vezették be ezt a szokást.
Az olimpiai láng meggyújtása az Omujamai Atlétikai Stadionban, Naha, Okinava.
„Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel”. A versenyszámokra és az életre is érvényes
bölcsesség eredetileg 1908-ból, az első londoni olimpia kapcsán egy pennsylvaniai
érsektől, Ethelbert Talbottól származik, de később Pierre de Coubertin báró
tette híressé. A gondolatot először 1932-ben, a Los Angeles-i játékok alkalmával írták ki a
stadionban. A képen jobb oldalt Tokió zászlaja látható, melyet 1964. október 1. óta használnak (az
olimpia 10-én kezdődött!). A stilizált írásjegy a napot mutatja, mely a város fejlődésére utal.
Az úszószámoknak otthont adó Jojogi Nemzeti Sportcsarnokot Tange Kenzó tervezte, aki a hirosimai Béke Emlékparkot is. Az építész példaképe gyerekkorától fogva a svájci modernista Le Corbusier volt.
Fred Hansen amerikai rúdugró 5,10 méteres ugrásával nyer. Nagy riválisa Wolfgang Reinhardt
volt. Az első két kísérlet mindkettejüknek sikertelen maradt ezen a magasságon. Hansennek
harmadjára sikerült, ez látható a képen, Reinhardtnak nem.
Bob Hayes korának leggyorsabb embere volt, itt győztes futása látható 100 méteren. Ő az első, aki a 10 másodperces határ alá lépett az olimpia elődöntőjében. Hayes az egyetlen, aki olimpiai
aranyéremmel és Super Bowl-gyűrűvel is büszkélkedhetett.
Joda Ikuko a női 80 méteres gátfutásban. Joda ötödik lett, ami kiváló teljesítmény, hisz más japán nő rövidtávú futószámban nem ért el ilyen eredményt. Ő azonban nem volt elégedett, perfekcionistának tartották. Az olimpia után visszavonult, férjhez ment, anya lett, férje szerint a háztartásban is hasonlóképpen a tökéletességre törekedett. Később egészségügyi problémái és elégedetlensége vezethetett öngyilkosságához 45 éves korában.
Az aranyérmes Vatanabe Oszamu pehelysúlyú birkózót a világ egyik legjobbjának tartották gyorsaságának és magas technikai tudásának köszönhetően.
A pillanat, amikor a japán női röplabdacsapat szovjet ellenfelét legyőzve aranyérmet nyer.
Japán–lengyel női röplabdamérkőzés. A japán csapat edzője új módszereket dolgozott ki, illetve
teljes munkaidőben, azaz napi nyolc órát edzettek, ami győzelem formájában meghozta a várt eredményt.
A protokollszabályoknak megfelelően utolsóként, azaz 64.-ként a rendező Japán delegációja
vonul be a nyitóünnepségen, nemzeti színekbe öltözve.
Ono Takasi leteszi az esküt valamennyi résztvevő nevében. Az eskü az ókori olimpiák szokására
utal, ahol a versenyzők Zeusz szobrára esküdtek. Az újkori olimpiák történetében ezt 1920-ban
vezették be, és 1984-ig a versenyzők nemzetük zászlajára esküdtek.
A Nemzeti Stadion volt a fő olimpiai helyszín, ahol többek között a nyitó- és záróünnepség is zajlott. A Sindzsuku városrészben található stadion építését 1958-ban fejezték be, ahogy a mellette lévő Meidzsi-szentély újraépítését is, melynek eredetije a második világháborús bombázásban megsemmisült.
Mijake Josinobu pehelysúlyú izomember 122,5 kilogrammos teljesítménye szakításban, melyért aranyérmet kapott. Ez pályafutása csúcsát jelentette.
Galina Prozumenscsikova szovjet úszónő új olimpiai rekorddal megnyeri a női 200 méter mellúszást. Ez nemcsak az ő személyes első olimpiai aranya volt, hanem ezen az olimpián a Szovjetunióé is úszásban.
A japán csapat elhagyja a stadiont, közben az eredményjelző táblán felvillan az „1968-ban újra találkozunk Mexikóvárosban” felirat.
Japán egyik legelismertebb tornásza, Endó Jukio egyéni aranyérmet szerez, mely Japán első aranyérme volt ezen az olimpián. Ez azért is volt jelentős, mert ez az első nyári olimpia, melyet Ázsiában rendeztek. Endóról a nyújtógyakorlatok között egy elemet is elneveztek.
Az olimpiai láng a békességet is hirdeti, ezért Japán háború utáni újjáépítését és békéjét
szimbolizálandó azt a Szakai Josinorit választották az üst lángjának fellobbantására, aki a hirosimai
atombomba ledobásának napján, 1945. augusztus 6-án született Hirosimában.
Cuburaja Kókicsi a pillanatfelvételen éppen a 9. helyen fut a 10.000 méteres versenyben. Végül hatodikként zárta a versenyt, melyet szép hajrával az itt 5. helyen látható 722-es rajtszámú amerikai Billy Mills nyert. Sütő József a 16. helyen ért célba.
1964. október 29-én rendezték meg a maratonfutást. Amíg Cuburaja és Sütő József együtt futottak, az első helyen az etióp Abebe Biklia haladt, aki megvédte római olimpiai bajnoki címét. Japánban már cipőben futott, a római rendezvényen azonban még mezítláb teljesítette a távot. 1969 márciusában autóbalesetet szenvedett, melynek következtében részlegesen lebénult. Nagy küzdő volt, így felsőteste valamelyest regenerálódott, és asztaliteniszben, íjászatban újra versenyezni kezdett, ám 41 évesen 1973-ban a balesetéhez kapcsolódóan agyvérzés következtében elhunyt. Sütő József az 5. helyen zárt.