Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
“La Pazban nincs semmi érdekes a felvonórendszeren kívül” – hallottam korábban néhány világutazótól, de az ilyen vélemények már a legkevésbé sem tudnak befolyásolni, számomra ugyanis minden, ami új, izgalmas.
A viszonylag fiatal lakosság (a társadalom mintegy 60 százaléka 25 év alatti) és az egyre intenzívebb urbanizáció ellenére a hagyományos népviseletbe öltözött asszonyok látványa ma már a nagyvárosokban, így La Pazban – Bolívia adminisztratív fővárosában – sem ritka.
Arról, hogy a spanyol mellett ma már hivatalos nyelvnek számít a kecsua és az ajmara, többek között a La Paz-i felvonórendszer megállóinak nevei tanúskodnak.
Fel is ültünk valamennyi vonalra, hogy dróntávlatból “bejárjuk” az egész várost.
Aztán sétáltunk egyet a belvárosban.
Egy éjszakát a Titicaca-tónál, Copacabana városában is eltöltöttem...
...és belefért egy kis hajókázás is, mielőtt tovább buszoztam Cuzcóba. Ez a kép az Isla de Sol-on, azaz a Nap szigetén készült.
Ez az a bizonyos kóa, az andoki menta, amivel már a Salar de Uyuni-túrán is találkoztunk, és aminek a szagolgatása enyhíti a hegyibetegség tüneteit.
Ez itt Bolívia és Peru határa a Titicaca-tó mentén.
Szállásadóim nem éheztettek.
Elsőként a lomo saltado készítésének rejtelmeibe vezettek be.