Nem a legjobb időt fogtuk ki a Krisztus-szobor meglátogatásához.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
De útközben legalább találkoztunk néhány makival.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
És a kilátás is kárpótolt.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
"A csend ritka jelenség Rio utcáin. Amerre csak jártam, bömbölt a rádió, vagy éppen csoportos muzsikálásba és táncolásba botlottam."
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
"Lenyűgözött az a kontraszt, hogy a nagy szegénység, a mindennapos megélhetési nehézségek ellenére mennyire életvidámak itt az emberek. Ők tényleg tudják értékelni az élet apró örömeit."
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Séta a Copacabana strandon.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Standok a villamossínek közvetlen közelében. Nem szívbajosak a rióiak.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Ez pedig egy december 24-ei látvány a belvárosban, a last minute karácsonyi bevásárolások után.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Azért is szerettem bele Rióba, mert...
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
...világváros lévén tele van zöld területtel, természeti kincsekkel.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Gustavót, aki tizenhét évesen nagy szenvedélye, a capoeira miatt költözött Rocinhába külvárosi otthonából, az egyik nomád révén ismertem meg.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Lelkes kíváncsiskodásomra válaszul fel is ajánlotta, hogy körbevezet szeretett birodalmában.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Zsúfolt, kacskaringós, meredek utakon és szűk utcácskákon keresztül zötyögtünk fel a favela legtetejére, ahonnan csodálatos panoráma nyílik Rio de Janeiróra. Mintha az itt élő, legszegényebb családokat a nem mindennapi látvány igyekezne kárpótolni. Nyomasztó kontraszt.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
"Mindannak ellenére, amit korábban a favelákról hallottam, egy percig sem éreztem magam veszélyben, sőt az volt a benyomásom, hogy egy óriási faluban járok (nem hivatalos adatok szerint kb. 180 ezren lakhatnak Rocinhában), ahol családias atmoszféra uralkodik, mindenki ismer mindenkit, és ahol az emberek önzetlenül segítenek egymásnak."
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Utunk végén Gustavo és társai egy látványos capoeira-showval is megleptek.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
December 31-én megmásztuk néhány nomáddal a Dois Irmãos-hegyet, ahonnan ráláttunk egész Rocinhára...
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Összerezzentünk, amikor lövéseket hallottunk odalentről, de aztán egyre gyanúsabb lett, hogy kétpercenként ismétlődnek a durranások. Egy faveliabeli lánytól utólag megtudtam, hogy csak a szokásos év végi petárdázásnak voltunk fültanúi.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A Tijuca Nemzeti Parkban barangolva bukkantunk erre a gondosan összeállított adományra. Carol szerint – a cigaretta, a pezsgő és a kártyalapok alapján megítélve – Zé Pilintrának, az umbanda nevű afrobrazíliai kultusz meghatározó szellemi lényének szánták. A hidelem szerint Pilintra a szerencsejátékok, a bohém életmód, és egyben a szegények védőszentje.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A Copacabana strand már napokkal a szilveszteri mulatság előtt ünneplőbe öltözik.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Három millió fős buliban sem jártam még. A megfáradt szilveszterezők egy része elég korán hazaszállingózott, de mi virradatig kitartottunk.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
"A napfelkeltében battyogva elbúcsúztam a hegyektől, a tengertől, a parkoktól, a Krisztus-szobortól, és legújabb kedvencemtől, a coxinhastól (csirkekrokett) is. De gondolatban már az esti, São Paulóba tartó buszon ültem. Onnan indult másnap a gépem Santiago de Chilébe. Új év, új ország. Izgatottan vártam a folytatást."
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány