Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Az indulás és a boldog tudatlanság pillanatai. :D
Várakozás egy buszmegállóban.
Szüetésnapom alkalmából a maceiói hosztel recepciósa belement, hogy csak délután csekkoljak ki, így letudhattam egy csomó online intéznivalót, mielőt tovább indultam.
A szülinap második fele buszozással telt, és az egyik legnépszerűbb brazil édesség, Brigadeiro formájában még minitortát is kaptam. Az utastársam, Marcus szegény családból származik, magától tanult meg angolul, hátizsákkal és sátorral járja körbe Brazíliát, és egy rakás hasznos infót osztott meg velem az ország különböző részeiről.
Ez itt már Cumuruxatiba a folyó az egyik gát, aminél rendszeresen zajlik kocsimosás, de örömmel lubickolnak is a vízelvezetőben a helyiek.
Piac a falu fő terén.
A kaja ínyemre való és bőséges volt. (Igen, ő ott Jeff, mögöttem pedig a német önkéntes lány, Katharina.) Itt még mindenki mosolyog.
Isabel érdeme.
Reggeli futótársak a parton.
A helyi srácok legfőbb szabadidős elfoglaltsága a foci.
Kilátás a kemping udvarából.
Egy hétig a Lapa nevő bulnegyedben, és Rio de Janeiro egyik turistalátványosságának, az Escadaria Selarón szomszédságában laktam.
És többek között ilyeneket is láttam, amikor a város távolabbi negyedeiben bolyongtam.