Fotó:
Szepesi Zoltán / Szepesi Zoltán
"Hű, ekkora csónakban még nem ültem!" Indulás Barcelonából.
Az első beszélgetések egyike: egy észt és egy svéd sráccal a tudatos álmodásról diskurálunk. A mellettünk serényen dolgozó román férfit általában ebben a helyzetben láttam a hajóút alatt. Ő a közös programok helyett is a munkát választotta. Néha irigyeltem, néha nem értettem...
Tenerife szigetén óriáspaellával vártak minket.
Workshop fotósoknak. Nem igazán tudom, pontosan mit is kerestem ott, de elég sok hasznos dolgot hallottam.
Edzőterem, kaszinó, színház, butikok, medence, és mintha a szervezők tudták volna, hogyan motiváljanak, engem a 7. emeletre, a futópálya szintjére tettek.
A személyzet egyébként tökre multifunkcionális: a könyvtáros hölgyről például, aki nagyon ismerős volt valahonnan, kiderült, hogy esténként a brazil partikon táncosnőként dolgozik.
Üzenőfal az önként szerveződő programoknak.
"Sharing is caring" (= a megosztás törődés), ez volt az egyik mottó a hajón.
Kirándulás Tenerife szigetén.
Előfordult, hogy többen elsírtuk magunkat egy-egy mélyebb beszélgetés során. Ez is egy ilyen őszintén megnyílós, felszabadító este volt.
Tömeges villámmasszázs két előadás között. Mindenhol be kellene vezetni!
Volt, aki nomád diszkóba ment, volt, aki a hajó valamennyi utasának szervezett brazil tematikus partikba, és voltunk páran, akik egy-egy lépcsőfordulóban random jam sessionöket tartottunk.
Olló híján körömvágóval nyírtuk le a frufrumat, kés híján bankkártyával vágtuk a citromot a tequilához. Nincs mese, itt muszáj leleményesnek lenni.
Éppen érzelmi gátakat oldunk fel.
"Releasing emotional blockages" workshop.
Captain's dinner party.
Már kezdtem igazán otthonosan érezni magam, amikor az utolsó napon fejbe kólintott a felismerés: reggel Brazíliába érünk! Egyből elfogott a szorongás. Nem akartam elhagyni a hajót. Nem akartam, hogy vége legyen ennek az egésznek. "Nyugi már, most kezdődnek csak az igazi kalandok!" – nyugtatgattak a többiek. Hogy igazuk volt-e? A folytatásban erről is mesélek.