Fotó:
Erika Goldring / Europress / Getty
Hagyományörző indiánok New Orleansban.
A gondosan elkészített ruhák akár 40-50 kilót is nyomhatnak.
Több hónapig, van hogy egy évig dolgoznak a népviseleteken.
A kiskorúak is kapnak jelmezeket.
A ruhán található részletgazdag képek a törzsek múltját idézik fel.
A Mardi Gras indiánok összes törzse felvonul Szent József napján (március 19.) valamint az ehhez legközelebb eső vasárnapon, azaz a ‘Super Sunday-en’ is.
Szeretik a harsány színeket.
Unikornis a Mardi Gras indiánok fesztiválozós jelmezén.
Bár hagyományosan ezeken a rendezvényeken nyílik alkalmuk a Mardi Gras indiánoknak a nyilvánosság előtt bemutatni díszes, vibráló színű jelmezeiket, ötletes, szoborszerű ruháikat, az elmúlt években egyre gyakoribbá vált, hogy a város más fesztiváljain és felvonulásain is részt vesznek, a világhíres New Orleans-i jazz fesztivál talán már el sem kezdődne nélkülük.
A Wikipédia.org szerint jelenleg mintegy 38 törzs ismert a környéken, a hírhedten titokzatos közösségek tagjainak száma fél tucat és több tucat közé tehető.
A csoportok nagyrészt függetlenek, de van két erősebb törzs, az Uptown Indians és a Downtown Indians, melyek összefogják a csoportokat.
Fesztiválózó gyerek a Mardi Gras-n.
Kövekkel és tollakkal teszik meg feltűnőbbé a jelmezeiket.
Az időigényes jelmezek értéke körülbelül 2500-3000 dollár, 690-830 ezer forint körül van.
Az Uptown New Orleans törzs tagjai általában több szobrászati és absztrakt formájú, afrikai ihletésű ruhát készítenek, míg a Downtown törzs tagjai inkább az amerikai őslakosság nehéz időszakait mutatják be a ruhákra hímzett képekkel.
A Mardi Gras indiánok felvonulása a hagyományos rituálékat követi, a menetet az úgynevezett “Spyboy” nyitja meg, akit a díszes népviseletbe öltözött “Első Zászlós” követ a sorban.
A jelképes törzsi zászló után érkezik a szimbolikus fegyvert hordozó “Wildman” majd végül a befut a “Big Chief” is. Az egész csoportot pedig ütősök és fesztiválozók kísérik útjukon.
A Mardi Gras indiánok történetét és eredetét rejtélyes homály fedi, a történészek szerint a 19. század közepe óta vagy valamivel előtte kezdtek parádézni New Orleansban.
A louisianai város a déli régió egyik legnagyobb kereskedelmi kikötője és legliberálisabb multikulti olvasztótégelye is egyben.
New Orleans kultúrális központjában, a Congo Square-en például már az 1740-es években szólt az afrikai zene, mivel az afrikai rabszolgák itt gyűltek össze népdalokat énekelni és táncolni vasárnaponként.