Fotó:
Chicago History Museum / Europress / Getty
Emile Pignat látványos hímzései, gyöngyfűzés technikája miatt volt népszerű a 19.század végén.
A német származású Beert a legdrágábban dolgozó tervezőként tartották számon a huszadik század legelején illetve az 1920 –as években Párizsban.
A Callot Soueurs tervezői híresek voltak kiváló minőségű import kínai selyem anyagaikról, antik csipkéikről, kimono stílusú ruháikról.
A brit származású Molyneux eredetileg festőnek készült, de végül mégis a Lucile ház vezetőjének, Lady Duff-Gordonnak az asszisztense lett.
Augusta Bernard a neoklasszikus estélyiruhákra összepontosított.
Norman Hartnell 1923-ban nyitotta meg angol couture szalonját, ami hamarosan az arisztokrácia kedvenc üzletévé vált.
Hartnell 1935-ban kapta meg első megbízását a királyi családtól; Erzsébet és húga, Margit hercegnő koszorúslány ruháit kellett elkészítenie.
A tervező munkái hatással voltak többek között a Dior romantikus, éteri ruhákban gazdag New Look vonalára is.
Hattie Carnegie se varrni, se szabni nem tudott mikor létrehozta a korai huszadik század egyik legsikeresebb divatházát New Yorkban.
Bár Carnegie modelljei puszta másolatai voltak a párizsi couture ruháknak – a mi akkor általános gyakorlat volt az amerikai tervezők körében - mégis lehetővé tette az amerikai felső tízezernek, hogy a követhesse a legújabb divatot.
Az Edwin Amies néven született tervező már Hardy Amies néven alapította couture szalonját 1945-ben a Savile Row-n, ahol London legnevesebb szabóságai találhatóak.
Hardy Amies 1955-ben II. Erzsébet királynő egyik állandó varrónője lett, de készített ruhát a Rolling Stonesnak és az angol foci csapatnak is .
A Hardy Amies divatház pár évvel ezelőtt a csőd szélére került, 2012 januárjában élesztette újjá a brit tervezőnő Claire Malcolm.
Pauline Trigère öltöztette Patricia Nealt az Álom luxuskivitelben című Blake Edwards filmben 1961-ben.
Állítólag a miniszoknyát is John Batesnek köszönhetjük.