Yvonne-nal, a fogadócsaládom háromgyerekes anyukájával kitesszük a legkisebbet, a tízéves Zhant a suli bejáratánál, majd elugrunk a közeli piacra, amíg megérkeznek a tanárok...
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
...a segítségükkel valahogy csak besétálok.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Piacozás után Yvonne visszakísér az iskolához, melynek udvarában már javában zajlik a hétindító ceremónia. A kapu mellől figyeljük, ahogy az álmos-lelkes diákok kórusban felelnek a pódiumon szónokoló tanárok bölcs gondolataira. „Csak a szokásos értékelő és motivációs beszédek. Harminc-negyven percig szokott tartani, utána kezdődnek a tanórák” – magyarázza, majd mielőtt elköszön, bemutat a két iskolaőrnek és megbízza őket azzal, hogy a műsor végeztével szóljanak egy-két szót az érdekemben az igazgatónőnél.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Néhány perc múlva már az iskola folyosóin sétálunk NG Saiw Lan, angolosított nevén Elizabeth Teresa NG igazgatónővel.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Az iskolaelőkészítő csoportokhoz vezető folyosó.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Be-bekukkantunk a nyitott ajtóknál zajló tanórákra.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Ki némán lapít, ki kíváncsian firtatja, mit keresek errefelé, ahol a madár se jár.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
„Nincsenek hozzászokva idegen látogatókhoz” – súgja oda Elizabeth, ám egyből feloldódnak a szégyenlősebbek is, miután mesélek egy kicsit magamról.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A maláj és az angol nyelv iskolatípustól függetlenül kötelező tantárgy, ami azt jelenti, hogy négyéves koruktól anyanyelvük mellett két másik nyelvvel is intenzíven ismerkednek a gyerekek.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A pedagógusok az iskola épületének csinosításán, otthonosabbá tételén is serényen dolgoznak.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Folyik a munka a tanórákon.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A röpke szünetekben is dolgoznak az agytekervények.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A testnevelésóra menetéről és hangulatáról saját iskolás éveim jutnak eszembe...
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
...a bemelegítés és a kötelező körök lezavarása után jöhettek az ügyességi és a labdajátékok – kinek mihez volt éppen kedve.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Az igazgatónő a felújított iskolai könyvtárban is büszkén körbevezetett.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
„Bőven eleget ahhoz, hogy ne unatkozzunk" – feleli egy harmadikos fiú, amikor a tízórai szünetben azt firtatom, mennyi házi feladatot szoktak kapni. „De azért nem is szakadunk meg a leckeírásban" – helyesbítenek az osztálytársak.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Mint mondják, legkésőbb délután háromkor már otthon szoktak lenni akkor is, ha a tanórákat valamilyen délutáni foglalkozás követi. A legnépszerűbb a kosárlabda, az asztalitenisz, a kínai sakk, a tollaslabda, a cserkészet és a kalligráfia, de az ötödikesek által szervezett rajzszakkörhöz vagy a könyvmolyok klubjához is bárki csatlakozhat. „Ott mindig gyorsan elrepül az idő!" – véli az olvasókör egyik új tagja.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Az egyik osztályterem kívülről.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Minden óra nyitott ajtók mellett zajlik.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Visszasétálok az igazgatói irodába, hogy elbúcsúzzak Elizabethtől, aki éppen kínai fogalmazásokat javít, és láthatóan igencsak mulattatja a feladat. „Ez a fiú egy igazi kis Mo Jen! Hat oldalon át sztorizgat arról, hogy milyen kalandokba keveredtek a szünetben a kutyájával" – áradozik meghatottan.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Miközben az igazgatónő a kapuig kísér és néhány szót vált az iskolaőrökkel, én a kerítésen keresztül történő etetés látványával vagyok elfoglalva. Első blikkre talán börtönvizitet idéző hangulata van, de most már tudom, mekkora a kontraszt a látszat és az iskola falain belül zajló valóság között.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány