"Tinédzserként, klasszikus feldolgozásban láttam először Sárközy Zoltánnal a főszerepben, aki akkoriban már közeledett a nyugdíj felé, szóval abszolút az ő szerepköre volt. Azért gondoltam, hogy 28 évesen lehet bátorságom eljátszani, mert újra elkezdtem olvasgatni, és az szúrt benne szemet, hogy egy csomó minden akkor is működhet, ha egy fiatalabb ember szájából hangzik el ez a szöveg."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Az a csodabogárság, fanatizmus, ami erre a fickóra jellemző és az ő életéhez kapcsolódó magány és kitaszítottság, nem életkori sajátosság."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Nagyon sokat teszik fel maguknak akkor a kérdést, hogy tényleg pálya-e ez nekem, vagy hogy meddig lehet ezt még csinálni. És ráadásul most a foglalkoztatott, megbecsült emberekre gondolok. Hát még ha valaki évek óta vár és elégedetlen."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Van a darab végén pár mondat arról, hogy közalkalmazott vagyok, heti óraszámom és évente öt hét szabadságom van, kétévente automatikusan emelkedik a bérem, aztán majd egyszer nyugdíjat kapok, vagy nem."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Három évig voltam kőszínházi tag, és rengeteg élményem van, mégis elképesztően sivárnak éreztem azt az életformát. De ez időszakos. Fiatalon szerintem menni kell."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Mindannyiunk életében jelen van a nagy kérdés, hogy mi lehet a maximum? Egyszer majd III. Richárdot játszom egy teltházas nagyszínpadon?"
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Igen, és aztán? Megkapom az Oscart, na és aztán?"
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Ha egy alkotó ember belenyugszik a középszerűségbe, akkor akár abba is hagyhatja."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Olvassuk akkor együtt újra Madách Imre Az ember tragédiáját, az lesz a legjobb."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Mi ez az iszonyatos vívódás, amitől kényszerűen be akarjuk bizonyítani a világnak, hogy különlegesek vagyunk. Úgy érzem, hogy ha megtalálom magamban a válaszokat ezekre a kérdésekre, amiket ő felvet, akkor teljesen mindegy, hány éves vagyok."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
"Igen, sokat forgattam. A főiskola óta több mint háromszáz napot. Valójában nagyon kevesen vannak, akik ilyen sokat állhatnak kamera előtt. Persze tud fárasztó is lenni a napi tizenkét-tizennégy óra meló. De ha felkészült csapattal dolgozol és te is a toppon vagy az leányálom. Olyankor haza se mennék. Szeretek forgatni."
Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány