A szárnyas koponya legismertebb jelentése, hogy az elhunyt útja még nem ért véget, vagyis a fizikai test megszűnése után egy másik világba száll. Az Egyesült Államokban a halálfej eredetileg nem vallásos motívum volt, így egyszerűen az eltemetett holttestre utalt (a puritánok nem használtak semmilyen jelképrendszert). A régi sírköveken díszelgő koponya egyedi kimunkálása pedig a faragómester személyéről is árulkodott.

A szeretett ember távozása ellenére a kézfogás azt a reményt sugallja, hogy az elhunyt családtagot vagy barátot újra láthatjuk egyszer. Ennek a halál utáni egységnek az ábrázolása gyakori a házastársak közös sírján is.

Az egyiptomi napistenekre és a görögök istenének, Hermésznek a személyére asszociálhatunk a napábrázolásból, amely az igazi világosságot, minden élőlény életerejét jelenti, azaz túlmutat a halálon is.

Egy fáklya lefelé fordításakor normális esetben kialszik a tűz, ám a sírköveken lobogó lánggal ábrázolt fáklya az örök életet jelképezi.

A nyitott kapuk az egyik megtestesülésből a másikba jutó folyosót szimbolizálják, ami vagy a halál után azonnal bekövetkezik, vagy az apostoli hitvallás szerint Jézus második eljövetelét követően: „…fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat… hiszem… a test föltámadását és az örök életet."

Az idő gyorsan elszáll felettünk, vagyis a halál túl hamar jön el értünk - sugallja a szárnyas homokóra. A 18. század elején egyébként bevett szokás volt, hogy a halottakat egy homokórával együtt temették el - utalva arra, hogy kifogytak az időből. A szabadkőműves szimbolikában ez gyakran párosult a kaszával, ami azt jelképezte, hogy mennyire könnyű meghúzni az élet és halál közötti határt.

A keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetét jelképező szimbólum a görög X (chí) és P (ró), a Krisztus név első két betűjének ligatúrája. Egy másik eredettörténet szerint a 4. században Konstantin császár egy különös álom vagy látomás után elrendelte, hogy a katonák pajzsán egy égi, isteni szimbólum ékeskedjen. A monogramos keresztet körülölelő koszorú a halál feletti győzelmet, a feltámadást jelképezi.

Akár önmagában, akár az F, L és T betűkkel (Friendship, Love, Truth = Barátság, Szeretet, Igazság) kiegészülve, az egymásba fonódó három láncszem a Furcsa Legények Független Rendjét jelképezi, amely a jótékonykodás, a kölcsönös etikusság és a szeretet jegyében alakult meg és a tagok között voltak szabadkőművesek is.

Akár a fejfába vésve, akár háromdimenziós ornamentikai elemként, a nyitott könyv utalhat a Bibliára vagy más vallási szövegre, mint például az Élet Könyve, amelynek lényege, hogy csak az abban megemlített személyek előtt áll nyitva a mennyország kapuja. Ha pedig az oldalakat üresen hagyják, vagy azok szamárfülesek, az egy-egy befejezetlen történetet, vagyis túl korai halált is szimbolizálhat.

A kígyó, különösen az Ouroboros, vagyis a saját farkába harapó kígyó az örök életet és a folyamatos megújulást szimbolizálja. Azzal pedig, hogy sűrűn levedli a bőrét – hogy növekedhessen -, az állat „kijátssza a halált”. Az orfikus teremtésmítoszokban gyakran jelenik meg a világ születését jelképező orfikus világtojás, rajta a négyszer körbetekeredő kígyóval. A világtojásból az új isten, a hermafrodita Fánész született meg, aki megteremtette a többi istent. A szárnyas hírnökbot köré tekeredő két kígyó (caduceus) ehhez hasonlóan a hermafrodita Hermészt jeleníti meg és a gyógyszeriparban tévesen a gyógyszert jelképezi. A szimbólumot ugyanis gyakran összekeverik Aszklépiusz botjával (egyetlen kígyó szárnyak nélküli bot körül), amely egy valódi orvosi szimbólum - ezért is látni elhunyt orvosok sírkövén –, míg a caduceus a kereskedelem megjelenítője. A kereszt köré csavarodó kígyó a szabadkőművesek 25. fokozatát, a Rézkígyó Lovagját szimbolizálja, ami az alkímiában Jézus keresztre feszítésére utal.

Isten báránya a tisztaság és ártatlanság megtestesítője, ezért jellemzően a kisbabák és gyerekek sírján látható. A keresztény mitológiában a kisded Jézusnak való áldozatként jelenik meg a bárány, de mint sok más keresztény szimbólum, valószínűleg ez is az egyiptomi kultúrából ered.

A görög ábécé első és utolsó betűje a kezdetet és véget szimbolizálja. Mivel a Jelenések könyvében Jézus megnevezésére is utal („Én vagyok az Alfa és az Omega”), gyakran egy kereszttel vagy a monogramos kereszttel együtt ábrázolják.

A szabadkőművesség alapvető jelképe a kőműves derékszög (szögmérő) szárai felé helyezett körző, amelyben gyakran szerepel a G betű is Istenre (God) vagy a geometriára mint legnemesebb tudományra utalva. Ezeket az építész eszközöket a szabadkőművesek a szertartásaikon is sűrűn használták egy-egy tanulságos történet szemléltetésére.

Azok a halottak, akiknek egy fatönk formájú sírkövet állítottak emlékül, általában olyan társaskörök tagjai voltak, mint a Modern Woodmen of America vagy a Woodmen of the World. Tagjai (amelyeknek voltak kizárólag női alrendjei is) nem a szó szoros értelmében vett erdészek vagy asztalosok érdekeit képviselték, hanem a pénzügyi problémák elhárítása volt a hivatásuk, azaz olyan szolgáltatásokat kínáltak fel, mint az életbiztosítás.

A hamvak tárolására szolgáló klasszikus temetkezési urnákra is egy leplet borítottak, ami az élők és holtak közötti választóvonalat szimbolizálta.