"Mivel állami gondozásból kerültem be a főiskolára, a közösségi léthez ugyan hozzá voltam szokva, de a korábbi magányosságom inkább abból fakadt, hogy védekeztem a környezetem ellen; egy kis szent őrült voltam, ültem fent az ágyon, olvasgattam és akkor nagyjából békén hagytak. A főiskolán ezzel szemben megtaláltak a legkülönbözőbb emberek a problémáikkal, én meg jó befogadónak bizonyultam, mert tudtam olyat mondani, amitől esetleg jobb kedve lett az embernek. "
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Annak tudatában kell lenni, hogy akkor is kint vagy és néznek, ha iszonyatosan szar vagy és nem sikerül az, amit csináltál."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Vicces, mert amikor azt mondom a ZS-ben, hogy "Láss!", akkor azt én elhiszem és az lenne az igazán üdvözítő, ha a nézők is elhinnék, zavarba jönnének és látni akarnának."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Két dolog van, amit a színész mindig elmond, az egyik, hogy "Jaj, legyen már vége" a másik meg, hogy a "Basszus, de jó lenne, ha lenne még egy hét"!"
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Azt gondolom, hogy ha megjelennének azok a Zs-kategórián, akik gerjesztik ezt az egész gyűlölethullámot, akkor azok nagyon is sokat kapnának az arcukba..."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"A végén, amikor mindenki mindenkit elküld a búsba, rájössz, hogy már tényleg az van, hogy nyakig ülünk a gyűlöletben meg a szarban. Én ezen már nem nagyon tudtam nevetni, inkább volt gyomorszorító."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Én amúgy is úgy élem az életem, hogy mindig lesz és mindig volt valahogy. A mindenáron akarást ki kell hagyni ebből a szakmából, akkor nagyon jól lehet csinálni, mert nem ér ott véget az élet, hogy bemész-e másnap próbálni vagy nem."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"A másik, amin csodálkozni szoktak, amikor mondom, hogy én valóban nem akarok általában kettőnél többet próbálni egy évadban. Egészségtelen, abnormális, amit színészek éveken keresztül csinálnak."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Lehet, lenéznek ezért, de nekem az sok, hogy decemberben elkezdünk egy munkát, és utána öt hónapig még egy szabad hétvégém sincs. Nincs feltöltődés, és ez senkinek nem jó."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Mellettem senki ne pattogjon, hogy vegyük már, meg haladjunk, mert ha valami nem jól sikerül, akkor azt igenis meg kell ismételni."
Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Mániám, mert nagyon szeretek szinkronizálni, túl azon, hogy egy fontos megélhetési forrás is, nagyon szeretem a műfajt magát. Bízom benne, hogy ezt vissza is kapja a néző tőlem, amikor egy szinkronos filmet néz. Lehet, hogy a hallgató nincs kibékülve a a hangommal, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy igénytelenséget vagy magyartalanságot kérjenek rajtam számon."
Fotó:
Szécsi István / Dívány