Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Imádok sztorizgatni, rettenetesen szeretem, ha röhögnek rajtam."
"Amúgy jellemző rám az akasztófahumor, általában nem tudok épkézláb megoldást a nehéz drámai helyzetekre, de hülyeségek olyankor is eszembe jutnak sajnos."
"Az, hogy milyen minőségű az én humorom, más kérdés, de hogy nekem szükségem van rá, az tuti."
"Amilyen viszonyban az ember önmagával van, annak nem sok köze van ahhoz, amit kívülről kap."
"Valamennyire tudnak jól vagy rosszul hatni adott pillanatban, de annyiszor éreztem már magam mindenfélének; fantasztikusnak, undorítónak, gyűlöletesnek vagy elképesztően cukinak és férfiasnak, és ez általában teljesen független attól, mi jön kívülről."
"Egyszerűen képtelen voltam magammal elhitetni, hogy tudok hősszerelmes lenni."
"Én egy különböző fóbiákkal megspékelt, szorongásra erősen hajlamos alkat vagyok. Elég labilis és hullámzó hangulatú ember lévén vannak napok, amikor nagyon magabiztos vagyok, és akkor nagyon pozitívan látom a jövőt meg a jelent, sőt olykor még a múltat is - és van olyan, amikor rettegve ébredek hajnalban, hogy mi lesz holnaptól. És ez nagyon nagy amplitúdókkal változik."
"Mindig jobban vonzódom az olyan szerepekhez, amik így vagy úgy, de szélsőségesebbek."
"Nagyon szeretek gyarló geciket játszani, jobban megtalálom őket."
"A Proton Színházzal május végén fogunk csinálni egy előadást, ami reményeim szerint egy regény nagyon izgalmas és furcsa színpadra alkalmazása lesz. Ebben nem fogok részt venni színészként, egy magyar faszinak az írása, de senki nem tudja, ki valójában a szerző, egy internetes pályázatra született írás, amit végül kiadtak..."
A Szóvirágok... "eredetileg szkeccskabarénak indult, de mára lett sztorija is, ami nagyjából annyi, hogy nyelvédesanyánknak meg kell mentenie a magyar nyelvet, és ahhoz, hogy ez sikerüljön, meg kell tanítania hibátlanul beszélni egy mély szellemi sötétségben élő házaspárt."
Szóvirágok édes nyelvédesanyánk paradicsomi édenkertjéből, Jurányi Inkubátorház, következő előadás: 04.03