Fotó:
Szécsi István / Dívány
Innen indul a tárlatvezetés a művésszel.
"A kávézók hangulata úgy jelenik meg a képen, hogy egy síkon belül több kép találkozik"
Nem cipőmániás, megválogatja a cipőit.
Élnek a képei
Pepi és Anton.
Bollywood Mauritiuson. A fényben James Bond utánérzés, az árnyékban a valóság.
"Régi fatáblák a 18-19 századból. Valaha szekrényajtó volt, most képregényként jelennek meg rajta a képek."
Pepi közelebbről.
"Nagyapám portréja gyerekkorából, mellette Django Reinhardt gitárja. Imádom a zenét! Legyen a képen érték és a patina."
"A gyerekjátékokat erre a kiállításra festettem, mindenkinél előfordulhatnak a világon ezek a játékok."
Piri néni, a takarítónéni, mielőtt festmény lett egy-két fotó, meg rajz készült róla munka közben, észre se vette. Most kiállítási tárgy is egyben.
"Vagy Piri néni, aki éppen takarította az asztalt, és ez nagyon megfogott, hogy olyan, mint egy hős, így azt is csináltunk belőle."
"Ez egy teljesen öszönösen absztrakt felület, egy pici jelenetet nagyobbítok ki a palettáról. Ez technikailag sokkal nehezebb, mint bármelyik másik kép."
Louist is szereti Latinovits-csal kombinálni.
Szívesen dedikál is.
Motor itt, motor ott.