Fotó:
websta.me / dingbatsandmore
Ami New Orleansban a Shotgun ház, San Franciscóban pedig a földrengés biztos ház, az Los Angelesben egyértelműen a Dingbat házat jelenti. Az egyfajta „cipősdoboz” stílust követő sablonos bérházak az ötvenes-hatvanas években bukkantak fel, főképp Dél-Kaliforniában, Arizonában, Floridában, Hawaii-on, Nevadában és Vancouverben.
Ezek az épületek elsősorban gyenge minőségükről és az olcsó bérleti díjaikról voltak ismertek.
„ A dingbat a Los Angeles-i bérház építészet egyik legrosszabb fajtája.” – állítja a kaliforniai történész, Leonard Pitt a sokak által lenézett stílusról, ami a viktoriánus családi házakhoz képest valóban speciális látványt nyújtott Kaliforniában.
Az egyszerű, szögletes lakóházak ennek ellenére legalább olyan kötelező elemei lettek a Los Angeles-i tájnak, mint a pálmafák vagy a parkolóházak.
Ez többek között annak is betudható, hogy a második világháborút követő időszakban olyan épületekre volt szükség, ami következetesen lehetővé teszi a város terjeszkedését, és a városba érkező emberek olcsó elhelyezését.
A hetvenes években azonban voltak olyan építészek, akik megkérdőjelezték a dingbat szerkezetének stabilitását: „ A félig parkolóként, félig házként működő struktúra nem éppen a legbiztosabb megoldás egy olyan területen, ahol ilyen gyakoriak a földrengések.”- foglalja össze a problémát Lamar Anderson.
Aki szerint a dingbat ház nem más, mint egy parkoló (4-6 autó is elfér) lakhatással. Szerinte ez a stílus a primitív modern építészet minden alapvető jellemzőjét leköveti.
A Dingbat 2.0 nevű Kickstarter projectért felelős építész, Joshua G. Stein szerint azonban ezekben a házakban sokkal inkább Los Angelesinek érzi magát az ember, mint bármi másban. Bár hozzáteszi, hogy nem ilyenekben él a legtöbb ember a városban.
„Mindannyian éltünk ilyenben egy adott életszakaszban.” –mondja Stein, aki szerint a stílus elterjedése az 1964-es városrendezési szabályoknak is betudható, miszerint több parkolóhelyre volt szüksége a városnak.
A tagadhatatlan retro bájjal megáldott házak a forgatókönyvíróként és rendezőként ismert, Tamara Jenkinst is megihlették a kilencvenes években, mikor megrendezte a Beverly Hill csórói című filmjét, melyben a Beverly Hills-i nyomornegyedet nyomasztó hátterét mutatja be Marisa Tomei és Alan Arkin főszereplésével.”
”A dingbat házak annyira megrendítőek. Egyszerre szépek és szívszorítóak. Ezek a bérházak egyfajta átmeneti otthonként szolgálnak az alsó osztály számára, holott a fantáziadús nevük alapján elsőre inkább hoteleknek gondolnánk őket. Összetörik a szívemet ezek az épületek.” – mondja Vivian Abramowitz (Natasha Lyonne) a filmben.
Mellyel arra utal, hogy ezek az apartmanok egy jobb élet reményét keltik az emberben, de valójában ez sosem következik be. A dingbat házakat egyébként több kritikus is az amerikai álom vigaszdíjaként emlegeti nyilatkozatában.
„ Az elnevezés azért is sértő, mivel a dingbat paprikajancsit és tökfejet is jelent a városi szlengben. Vannak olyan emberek Los Angelesben, akik dingbat házban élnek és nincsenek tisztában a szó jelentésével.” – fejti ki Joshua G. Stein.
Mindenesetre a napjainkban divatos nosztalgiahullámnak köszönhetően jópár dingbat házat felújítottak, így újra felkapottak és keresettek lettek a lakásbérlők körében. Santa Monicában például egy egy hálószobás dingbat ingatlanért 1950 dollárt (kb.538.530 forint), egy nyugat Los Angeles-i , szintén egy hálószobás lakásért pedig 1850 dollárt (kb.510.999 forint) kérnek.