Szerda reggel, Gabi szabadnapján érkezünk a Jenői Pékségbe.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Gabi még a „kovászőrülete” előtt költözött be az egykori jenői pék otthonába.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
A véletlennek köszönhetően a felújított parasztház ma ismét a jenői pék otthona.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Gabi kis műhelyéből több mint száz családot lát el pékáruval.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Gabi nyolc hónappal ezelőtt nyitotta meg a Jenői Pékséget a vásárlók előtt.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Hiába foglalkozik hét éve a kovászos kenyérrel, mindig van mit tanulni.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
„Mindig azt kell figyelni, hogy a tészta milyen állapotban van, és a tészta majd megmondja, hogy készen áll-e a következő műveletre, vagy sem” – vallja a kovászos kenyér sütéséről.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
A vírus óta Gabi nem tart tanfolyamokat az étkezőjében, ellenben itt gyülekezik az a rengeteg pékáru, amelyet eladásra süt.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Szarda reggelente pedig itt költi el szabadnapos reggelijét.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Saját készítésű kenyere vagy péksüteménye ilyenkor sosem hiányozhat az asztalról.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Gabi számára éppen olyan fontos az énidő, mint a kenyérsütés, hiszen feltöltődés nélkül nem tudná szenvedéllyel folytatni a munkáját.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
"Érezni kell, hogy mikor van az a pont, amikor meg kell nyomni a piros gombot, mert egyébként semmi értelme a váltásnak" - mondja.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Miközben beszélgetünk, megsülnek a kenyerek a kemencében.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Gabi kis műhelye vele együtt fejlődik. Vallja, hogy egy jó pékség csak minőségi eszközökkel működhet.
Fotó:
Ruzsovics Dorina
Látogatásunk végére, a kenyerek is kibújtak a kemencéből.
Fotó:
Ruzsovics Dorina