Fotó:
Ruzsovics Dorina
Szerda reggel, Gabi szabadnapján érkezünk a Jenői Pékségbe.
Gabi még a „kovászőrülete” előtt költözött be az egykori jenői pék otthonába.
A véletlennek köszönhetően a felújított parasztház ma ismét a jenői pék otthona.
Gabi kis műhelyéből több mint száz családot lát el pékáruval.
Gabi nyolc hónappal ezelőtt nyitotta meg a Jenői Pékséget a vásárlók előtt.
Hiába foglalkozik hét éve a kovászos kenyérrel, mindig van mit tanulni.
„Mindig azt kell figyelni, hogy a tészta milyen állapotban van, és a tészta majd megmondja, hogy készen áll-e a következő műveletre, vagy sem” – vallja a kovászos kenyér sütéséről.
A vírus óta Gabi nem tart tanfolyamokat az étkezőjében, ellenben itt gyülekezik az a rengeteg pékáru, amelyet eladásra süt.
Szarda reggelente pedig itt költi el szabadnapos reggelijét.
Saját készítésű kenyere vagy péksüteménye ilyenkor sosem hiányozhat az asztalról.
Gabi számára éppen olyan fontos az énidő, mint a kenyérsütés, hiszen feltöltődés nélkül nem tudná szenvedéllyel folytatni a munkáját.
"Érezni kell, hogy mikor van az a pont, amikor meg kell nyomni a piros gombot, mert egyébként semmi értelme a váltásnak" - mondja.
Miközben beszélgetünk, megsülnek a kenyerek a kemencében.
Gabi kis műhelye vele együtt fejlődik. Vallja, hogy egy jó pékség csak minőségi eszközökkel működhet.
Látogatásunk végére, a kenyerek is kibújtak a kemencéből.