Ezt olvastad már?
Saint Germain grófjának fekete-fehér portréja
Offline

Több száz évig élt, minden nyelven beszélt és magyarnak hitték: ő volt a rejtélyes Saint-Germain gróf

Közelkép egy üzletasszonyról, aki számológépet és laptopot használ pénzügyi számítások elvégzéséhez egy irodai faasztalon, üzleti munkakörnyezetben; adózás, könyvelés, statisztika és elemző kutatás témakörében
Mindennapi

Váratlan döntés: eltöröltek egy adót Magyarországon, a befizetett pénzt is visszaadják

Egy fehér kis ház áll egy zöld növényekkel teli kert közepén
Mindennapi

Itt vesznek most nyaralót az élelmes magyarok: akár egy autó árából is kijön

Bud Spencer Piedone szerepében
Offline

Bud Spencer-kvíz: ki tudod egészíteni ezeket a filmcímeket?


Mindennapi

Zivatar csap le erre a 8 vármegyére, enyhülést azonban alig hoz

Ezek a sötét és fenyegető zivatarfelhők egy forró, párás nyári délutánon közvetlenül a fejünk felett gyülekeztek. Érezni lehetett a közeledő veszélyt, és hamarosan vihar- és tornádóriadó is érkezett.

Citromsárga riasztást adott ki zivatarok miatt a HungaroMet nyolc, főként nyugati vármegyére. A hőség azonban ezeken a területeken is csak estefelé mérséklődik.

Kálmán Gábor

2026. 06. 09. 06:30

Offline

„Ez nem ember, hanem maga az ördög” – így élt a Sándor-palota névadója, Sándor Móric

Sándor Móric, az ördöglovas lóháton, kalapban. Litográfia

Az „ördöglovas”, Sándor Móric sem lovai, sem a saját testi épségét nem kímélte, egyik lovasbalesete azonban végzetes következményekkel járt.

Bálint Lilla

2026. 06. 08. 21:00

Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary
„Emlékszik a pontos pillanatra, amikor eldöntötte, hogy író lesz?" - kérdezték Ernest Hemingwayt egy interjúban, amire a férfi azt válaszolta: „Nem, mindig is író akartam lenni." Hemingway valóban nagyon fiatalon, tízévesen kezdett el írni. Első munkái az iskolaújságban jelentek meg, a középiskola után pedig a Kansas City Starnál lett riportertanonc.
Egy év elteltével Hemingway felhagyott az írással, és beállt a hadseregbe. Ez bizonyos szempontból jó döntésének bizonyult, amennyiben a háborús élmények nagy hatással voltak későbbi karrierjére. „Azért bánod, hogy kihagytad a háborút, mert a háború a legeslegjobb téma" - írta évekkel később barátjának, F. Scott Fitzgeraldnak.
Hemingway elemében érezte magát az események középpontjában.„Remekül érzem magam! Az első nap átestem a tűzkeresztségen, amikor felrobbant egy egész lőszergyár. Úgy cipeltük be őket, mint az Általános Kórházban Kansas Cityben. Holnap a frontra megyek. Hűha!!!" - üzente 1918. június 9-én egy barátjának.
Októberben Olaszországba vezényelték, ahol mindössze egy hónapig volt szolgálatban. Egy bevetésen súlyosan megsebesült, de ahelyett, hogy magával törődött volna, a robbanás áldozatául esett olasz katonáknak segített, amiért Háborús Érdemkereszttel és a Katonai Bátorság ezüst érmével jutalmazták. Az tizenkilenc éves író lábából 227 srapneldarabot és golyót távolítottak el. Miközben Milánóban lábadozott, beleszeretett ápolónőjébe, a nála hét évvel idősebb Agnes von Kurowskyba. Eljegyezték egymást, és a lány megígérte, hogy a háború után követi Hemingwayt Amerikába, de Agnes helyett csak egy levél érkezett, amelyben a lány felbontotta eljegyzésüket.
1921-ben ismét rátalált a szerelem. „Nagyon is lehetséges hogy csak két, egymást igazán szerető ember tud együtt lenni és megérteni egymást és együtt tivornyázni és segíteni egymást a munkában és megszabadítani a másikat attól a magánytól, ami akkor is kísér, ha olyanok között vagyunk, akik kedvelnek. Szerintem a házasság remek dolog lehet. Mindenesetre Hash meg én nekirugaszkodunk" - számolt be Grace Quinlannek a Hadley Richardsonnal tervezett esküvőjéről. 1921-ben Hemingway oltár elé vezette első feleségét.
1925-ben megjelent Hemingway első regénye, a Tavaszi zuhatag. A világ még nem figyelt fel rá, de ő már érzi, hogy nagy írónak született. Egy évvel később viszonyt kezdett Pauline Pfeifferrel. Miután Hadley tudomást szerzett kapcsolatukról, kijelentette, hogy válni akar. „Hadleyvel mi is megjártuk a poklot, de a pokollal nem lehet mást, mint átvészelni. Ha tudod. És muszáj" - panaszolta el bánatát az író Isidor Schneidernek. Első házassága öt év után véget ért. Exfeleségét és kisfiát a Tavaszi zuhatag jogdíjaival kárpótolta.
1927. május 10-én Hemingway ismét felöltötte az ünneplőjét és oltár elé állt, ezúttal Pauline oldalán. Tizenhárom évvel később, újabb két fiúgyermek édesapjaként rájött, hogy a házas élet nem az erőssége. 1940. november 4-én elvált második feleségétől is, ekkor már négy éve viszonya volt Martha Gellhorn újságíróval. 1940. augusztus végén így írt leendő - harmadik - feleségének: „ha az utolsó pillanatban úgy döntesz, hogy nem akarsz hozzám jönni, szeretném megállítani a válást, és Pauline-nal, aki azt mondja nem akar válást, csak tartásdíjat, elfogadtatni egy tisztességes tartásdíjat ahelyett, hogy nekiadom az egész világot körbekerítve, amit eszelős örömmel megteszek, ha hozzám jössz."
Marthával 1936-ban, egy Key West-i bárban találkozott. Útjaik legközelebb a spanyol polgárháborúban keresztezték egymást, mindketten a konfliktusról tudósítottak. Hemingway az itt szerzett élményei alapján írta meg az Akiért a harang szól című regényét.
1940. november 21-én Ernest Hemingway és Martha Gellhorn összeházasodtak. Az író a második világháború után felesége unszolására keletre utazott, hogy a kínai-japán háborúról tudósítson, Kubába visszatérve pedig nekiállt átalakítani Pilar nevű halászhajóját, hogy német tengeralattjárókra vadászhasson vele, majd 1944-ben Európába utazott haditudósítóként.
A háborús környezet Hemingway életében mindig kedvezett az új románcok kialakulásának. Mary Welsh-sel, az amerikai újságírónővel a második világháború csatazajában találtak egymásra. Az író londoni autóbalesete után a nő nem tágított betegágya mellől, ápolta és szórakoztatta, és mire Hemingway felépült, eldöntötte, hogy harmadik házasságának is véget vet, hogy negyedik felesége mellett találhassa meg a haláláig tartó boldogságot. 1945-ben már Mary-vel tért vissza kubai otthonába. Egy évvel később összeházasodtak.
A pár 1948-ban bejárta Olaszországot. Együtt töltött, romantikus feltöltődésre vágytak, de egy tizennyolc éves lány keresztülhúzta a számításaikat. Hemingway beleszeretett a nála harminc évvel fiatalabb Adriana Ivancichba. Ugyan kapcsolatuk mindvégig plátói maradt, Adriana az író múzsájává vált, ő ihlette A folyón át a fák közé Renátáját.
1953-ban a már Pulitzer-díjas Hemingway és Martha Afrikába utaztak, ahol kis híján kétszer is életüket vesztették. Egy repülőút során kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Az éjszakát a vadonban töltötték, és másnap ismét repülőre szálltak, de a gép felszállás után lezuhant és kigyulladt. Marynek sikerült kimásznia az ablakon, de Hemingway túl nagy volt, ezért kifejelte a beragadt ajtót. Az író agyrázkódást kapott, betört a koponyája, átmenetileg elvesztette a látását az egyik szemére, elsőfokú égési sérüléseket szerzett, megrepedt egy csigolyája, a veséje, a mája és a lépe és halláskárosodást szenvedett, a nőnek pedig eltört pár bordája, de mindketten túlélték a balesetet.
Hemingway sosem épült fel teljesen. „Az agyi dolog miatt rettenetes dolgokat mondok, és hallom, hogy mondom. Nagyon nem jó" - írt Bernard Berensonnak arról, mennyire aggasztja saját agresszív viselkedése. Sokat ivott, és felerősödött a paranoiája és a depressziója. 1955-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de a hatvanas években már képtelen volt íni, és a feleségével is egyre durvábban bánt. Miután Mary puskával a kezében találta férjét nappalijukban, kihívta az orvost, aki beutalta a Mayo Klinikára. Hazatérve Hemingway jókedvűnek tűnt. Semmi sem utalt arra, hogy mire készül. Másnap reggel felvette a köntösét, felhozta a puskáját a pincéből, és az előszobában véget vetett az életének.