Malajzia északnyugati részén, az Andamán-tengerben elterülő Langkawi szigetcsoport egy kevésbé elturistásodott szeglete, a Tanjung Rhu. Míg a sziget másik oldalát álarcos langurok uralják...
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
...errefelé leginkább közönséges makákókba lehet botlani, akik táplálékukat, a kisebb-nagyobb rákokat, kagylókat és csigákat gyakran a tengerpart árapályzónájának területeiről szerzik be. Az eredetileg fán lakó állat szívesen tartózkodik a talajon, sőt bemegy a vízbe is, ahol kitűnően úszik.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A sajátos életmódú mangrove fák a trópusi tengerpartok mentén, az édes és a sós víz találkozásánál, mocsaras környezetben érzik magukat a legjobban.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A folytonos iszaplerakódás miatt ezek a fák felfelé növő léggyökereket fejlesztenek, melyek éppúgy végeznek gázcserét, mint a levelek: kiengedik a szén-dioxidot, az oxigént pedig felveszik.
És hogy hogyan szaporodnak? Magvaik csírázásához – akárcsak a többi növény esetében – oxigénre van szükség, ám mivel vízben állnak, az utódnövények az anyanövényen fejlődnek. Csak azután hullanak le, hogy elérték a 30-40 cm-es nagyságot, az iszapra érve pedig néhány óra alatt meggyökeresednek.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Látod a békésen sziesztázó trimeresurus purpureomaculatust a faágon? Ő ugyan még fiatal, de a felnőtt egyedek mérge 30-60 perc alatt képes végezni az áldozattal. A kígyószakértők szerint különösen temperamentumos fajról van szó, úgyhogy jobb tisztes távolban maradni tőlük.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Csónakos kirándulás a Kilim Geoparkban...
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
...melynek során egy több mint ezer denevérnek otthont adó mészkőbarlangba is bekukkantottunk.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A helyiek elmondása szerint a szigetcsoport az itt elszaporodó sasokról kapta a Langkawi nevet, mely a maláj helang (sas) és a szanszkrit kawi (márvány) szavak összetételéből ered.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Ez itt már egy Cameron-felföldi esőerdő mélye...
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
...ahol igen ritka növényfajokkal is lehet találkozni.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Számomra a leglenyűgözőbb az óriás bűzvirággal való találkozás volt.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A Rafflesia nemzetségbe tartozó paraziták érdekessége, hogy mintegy 10 hónap alatt nőnek káposztafej méretűre, és a teljes pompájukban ragyogó virágokban csak néhány napig lehet gyönyörködni.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Szépséghibája, hogy a rothadó húséhoz hasonló kellemetlen szagot áraszt, ugyanis az erre a bukéra gyűlő rovarok (jellemzően döglegyek) porozzák be.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Argostemma yappii a világ legöregebb mohaerdőjében.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A rovarevő növénycsaládba tartozó kancsóka tápanyagszegény körülmények között is megél, mivel képes az elfogott rovarok megemésztésére. Majompohárnak is szokták hívni, mert a majmok alkalomadtán a kancsóban összegyűlt víz felhörpintésével oltják szomjukat.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Ezek az élénkzöldben tündöklő teaültetvények ideális helyszínei egy kiadós sétának, amit helyi termesztésű teák szürcsölgetésével is fel lehet dobni.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A mai teatermelés alapja a hibrid teacserje, amelyről 10-14 naponta szedhetők a felső tealevelek. A legjobb minőségű teába csak a csúcsrügy és a felső két levél kerülhet, alacsonyabb minőségűekbe három vagy ennél is több alsó levél is.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
Mint mondják, 40-50 kilót is nyom egy telepakolt zsák, amit a kézi szüretelés után egyenesen a pár száz méterre lévő feldolgozóüzembe szállítanak.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A földeken manapság nagyrészt bangladesi és nepáli vendégmunkások dolgoznak.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány
A Cameron-felföld tökéletes táptalaja a legjobb minőségű fekete és zöld teáknak, 1300 méter felett ugyanis lassabban növekednek, ám éppen ezért erőteljesebb az aromájuk.
Fotó:
Sáfár Zsófia / Dívány