Fotó:
Szecsi Istvan
A – talán meglepő módon a – rózsafélék családjába tartozó gönci kajszibarackkal Borsod-Abaúj-Zemplén megye hegyein, domboldalain és teraszain találkozhatsz a 150-300 méter magasan fekvő ültetvényeken. Mi a Bestillo itt található barackfái között bolyongtunk.
A barack terjedése egy járványnak, az 1880-as években pusztító filoxéravésznek köszönhető, mely visszafordíthatatlan károkat okozott az addig a területen uralkodó szőlőben.
A helyi parasztgazdák ezután döntöttek úgy, hogy a szőlő helyére gyümölcsfákat, többek között barackot ültetnek. Hamar rájöttek, hogy a téltől védettebb dombvidék kedvez a kajszinak.
A legtöbb kajszit 1963 és 1969 között ültették Göncön, Göncruszkán és Boldogkőváralján, melyek a mai napig kitermelik az eredetvédett gönci kajszi zömét.
A Gönci barack a Gönci magyar kajszi, a Magyar kajszi C235, a Mandulakajszi, a Ceglédi Piroska, a Ceglédi bíborkajszi, a Ceglédi óriás, a Ceglédi arany, a Pannónia és a Bergeron barackfajták összefoglaló neve.
A kajszi eredetvédelme kötelezettségekkel jár: csak hagyományosan, kézzel szedhető, a gazdáknak pedig eredetvédelmi naplót kell vezetniük, amikben meghatározzák a gyümölcsfák helyét, földrajzi számát és azonosítóját, a szüretelési naplóban pedig a betakarított napi mennyiséget jegyzik fel.
A kajszibarack őshazája Kínában található, ami a Selyemúton előbb Perzsiába, majd Rómába jutott el. Sárgabarack már Hunyadi Mátyás visegrádi reneszánsz kertjében is termett.
A barackpálinka először a reformkor bécsi cukrászdáiban jelent meg, a példát pedig a magyar cukrászdák is követték, de Göncön és Boldogkőváralján már a 17. században is készítettek pálinkát a kajsziból.
A magyar barackpálinka Karinthy Frigyes nevéhez is kötődik, aki az anekdota szerint agyműtétjéből ébredve barackpálinkát kért és teniszezni akart.
A Gönci barack március végétől április elejéig két-három héten keresztül virágzik, termése pedig július közepére érik meg. Ekkor rendezik meg minden évben a tiszteletére Boldogkőváralján a Gönci Barack Vigasságot.