Fotó:
Juhász Edina / Dívány
Ashgabatba érkezve már a reptér is monumentális.
Pedig nem bonyolít valami nagy nemzetközi forgalmat.
De Türkmenisztán olyan, mintha egy szimulációban élne az ember.
Minden fehér vagy arany, és minden monumentális.
Viszont nincs sok ember az utakon.
Talán a piacon, az Orosz Bazár környékén lehet látni őket.
Vagy a plázában, aminek a parkolójából kiderül, hogy még mindig a fehér autók vannak többségben az országban.
Persze ezek illenek bele igazán a látképbe.
Az épületek monumentálisak, és a legtöbbnél rá lehet jönni a funkcióra is. Aminek egy arany pénzérme van a tetején, az például egy bank.
Ez pedig házasságkötő terem. Vagy termek tömkelege.
A stadion az óriási lófejjel az egész városból látható.
Egyébként ha eddig nem tudtad, hogy mi a világ színváltós LED készleteinek felvásárlópiaca, akkor most megmondjuk: Türkmenisztán.
Nem viccelnek ha kivilágításról van szó, amit egyébként szeretnek össze is hangolni.
Ez pedig a személyes kedvencem, a világ legnagyobb beltéri óriáskereke.
Az aljában játékterem van.
Felmerülhet a kérdés, hogy mit lehet látni egy beltéri óriáskerékből.
Az egyik oldalán a várost nagyon messziről.
A másik oldalon konkrétan semmit.
Az egyébként üres utakat folyamatosan takarítják, esténként fel is mossák. Talán ettől van az, hogy a beton fényes, és állandóan csikorog.
Türkménbasi aranyszobra sokáig a város közepén állt, most már ezen a rakéta szerű emlékoszlop tetején.
De az új elnök is kapott már aranyszobrot.
Mi egyébként egy könyvvásárra voltunk hivatalosak, ahol az elnök több könyvét, rekordjait és a rally ruháját is meg lehetett tekinteni.
Na meg a könyveit.
A megnyitó beszédet nem ő tartotta, de küldött egy levelet. Az ott egy térnyi türkmén szőnyeg, aminek a világpiaci értéke ilyen mennyiségben szinte felbecsülhetetlen.
Az eseményre leginkább diákokat vezényeltek ki népviseletben.