Fotó:
Dívány
Bécs közelében fekszik egy nagyon kedves fürdőváros, Baden bei Wien, ahova mindenkinek érdemes ellátogatnia, aki az osztrák fővárosban jár, hiszen busszal, vonattal, HÉV-vel és persze autóval is nagyon könnyen megközelíthető, és tökéletes hely arra, hogy a nyüzsgő nagyváros után egy kicsit felszusszanhasson az ember.
Bár fürdői és rózsái miatt szokták főként ajánlani, mi egészen más okból látogattunk el ide. Itt nyílt meg június elején Európa egyik legmenőbb és legnagyobb fotófesztiválja, a La Gacilly-Baden.
A koncepció Jacques Rocher-től, Yves Rocher fiától származik, aki 2004-ben szülőfalujában, La Gacilly-ben összegründolt egy olyan fotófesztivált, ami nemcsak a művészetről szól, hanem komoly társadalmi felelősségvállalásról is. 14 évvel később az ember és környezet témaköre még mindig aktuális, és úgy döntöttek, hogy a sikeres rendezvényt elhozzák Badenbe is.
Igen, jól látod, ez egy szabadtéri rendezvény, és igen, ez azt jelenti, hogy nincs belépő, bárki ingyen megnézheti a csaknem 2000 képből álló gyűjteményt.
Ezeket a fotókat 2017-ben már láthatta La Gacilly közönsége, de Ausztriában most állítják ki ezeket a műveket először.
Összesen 34 fotóművész munkáit lehet megtekinteni. Rossz hír az, hogy a kiállítást követően a legtöbbjüket megsemmisítik, nem kerülhetnek forgalomba.
A szabadtéri művészeti galéria két témával foglalkozik: az afrikai potréstúdiókból származó képek a Szaharától délre élő emberek álmait, életét mutatják be,
számos, régebbi sorozat pedig az ember és a természet, az állatok kapcsolatát boncolgatja.
Ez volt a nyitónap, így vélhetően később ha sokan is lesznek, nem kell tömegekkel küzdeni egy jó fotóért.
A kiállítás egyébként szeptember hamincadikáig tekinthető meg, szóval semmiről nem késtél még le.
Aïda Muluneh az afrikai fotóművészet egyik jeles képviselője és szakértője, aki példul tavaly tagja volt a World Press Photo zsűrijének is. Ez az ő egyik fotója.
Nyani Quarmyne fotói voltak talán a legnagyobb hatással az arra sétálókra. És remek érvül szolgálhatnak bárkivel szemben, aki tagadja a globális klímaváltozást.
A tengerszint bizony emelkedik, és sokan vannak, akik már elveszítették otthonaikat emiatt.
A jó hangulatú képek mögött is komoly történetek húzódnak meg, Baudouin Mouanda kongó fővárosában, Brazzaville-ben fotózta a jólöltözött fiatalokat, akik a háborút követően valami kis vidámságot csempésztek a harcoktól megcsömörlött emberek életébe.
A dakari születésű Omar Victor Diop divat- és reklámfotókat is készít, kiállított képeit látva mindenki egyszerre tátotta el a száját.
Személyesen mutatta be képeit Akintunde Akinleye, a Reuters egyik fotósa, aki 2007-ben World Press Photo díjat nyert.
Fatoumata Diabate szintén nem kispályás, 2005-ben megnyerte az Afrique en Créations díjat, és olyan cégeket, szervezetket tud a megrendelői között mint például a Rolex és a World Press Photo.
Jean Depara már nincs köztünk. Az angolai születésű fotós karrierje akkor kezdődött, amikor úgy döntött, maga rögzíti majd az esküvőjét. Ezután saját stúdiót nyitott, majd ő lett a hivatalos fotósa a Francónak, egy ismert zairei énekesnek, illetve a kongói kormánynak.
Girma Berta 1990-ben született Etiópiában, és önerőből tanult meg fotózni, 2016-ban neki szavazták meg a Getty Images Instagram-díját.
Pascal Maitre (az úr kék ingben) 1979 óta dolgozik fotóriporterként, és összesen 40 afrikai országban járt három évtized alatt.
És hogy mit érdemes még megnézni a városban? Itt található Ausztria legnagyobb rózsagyűjetménye, ami nagyjából 30 ezer rózsatövet, és több mint 800 fajtát számlál. Természetesen saját fesztiválja is van a rózsáknak, mégpedig júniusban, és aki szeretné, hat euróért befizethet egy vezetett sétára is a 8 hektáros Doblhoffparkban.
Vagy ki lehet élvezni a város fürdői kínálta remek lehetőségeket, például kár lenne kihagyni a Römertherme Badent. Naponta körülbelül 4 millió liter termálvíz tör elő Baden 14 forrásából. Persze nemcsak fürödni lehet a vízben, akit nem zavar a kissé kénes illat és íz, az ihat is belőle. Mi is megtettük.
Számos múzeum van a városban, és a Beethoven ház kötelező kör. A híres zeneszerző 1803 és 1825 között többször is ellátogatott a városba,
és itt, ebben a házban született meg a 9. szimfónia.
Ahol most be lehet pillantani abba, hogyan is élt a klasszikus zene egyik zsenije.
Illetve azok, akik körülvették őt. A belépő hat euró, és a hétfő kivételével minden nap nyitva van.
Aki elég jártas a történelemben, hogy Ferenc József és Erzsébet fia, Rudolf Badenhez közel, a mayerlingi vadászkastélyban vetett véget életének.
És vélhetően ő végzett szeretőjével, Mary von Vetsera bárókisasszonnyal, akinek holttestét a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték.
Akit nem érdekelnek az ilyen "bulvártörténetek", annak is érdemes ellátogatnia az apátságba, ami 1133-as alapítása óta megszakítás nélkül működik.