Fotó:
Szécsi István / Dívány
A Tavaszkert Dísznövény Szakkiállítást és Vásárt a Villányi úti Budapesti Arborétumban tartották.
A bonsai kiállítás mellett előadást is tartottak a mesterségesen alakított fákról.
Japánul lapos tálban nevelt fát jelent a bonszai.
A "bon" edényt, tálat, a "szai" növényt jelent japánul.
A szakemberek szerint elvileg bármilyen fás szárú kétszikű növényből lehet bonszait nevelni, bár ennek azért korlátot szabnak az illető faj morfológiai jellemzői, például a túl nagy levélméret, az ágelágazások hiánya, vagy a túl nagy távolság a rügyek között..
Persze nem minden tálba ültetett, kis termetű növény bonszai.
A kiállítók és árusok készségesen választoltak a növények és virágok gondozásával kapcsolatos kérdésekre.
A kiállításnak a Szent István Egyetem Budai Campusa és annak kertje adott otthont.
Nem lehet megunni a rózsaszín árnyalatú virágokat.
Különösen népszerűek idén a spárgavirágúak rendjébe tartozó kosborfélék vagy orchideafélék.
Örülhet akinek kertje vagy erkélye van!
Jöjjön még egy kis rózsaszín!
25000 faj sorolható az orchideák népes családjába.
Ez volt az egyik kedvencem az idei vásáron.
A randi-és temetőbejárós virágok sem hiányoztak a felhozatalból.
Narancs és citromfát is lehetett vásárolni.
6500 forintnál kezdődött a citromfa ára.
Ilyen képeslapra illő virágokban lehetett gyönyörködni az Arborétumban.
Megfizethető és népszerű volt a kaktusz.
Húsevő növényekből is volt bőven.
A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába.
Fajai Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területeiről származnak.
A kaktuszok ősei állítólag lombleveles, tövises cserjék voltak. Erre a valószínűsíthető ősi alapra a Peireskia nemzetség pozsgás levelű, tövises cserjéi hasonlítanak a leginkább. Ezek magháza ma is felső állású, virágjaik pedig szabad szirmúak, mint amilyenek az ősi fajoké lehetett.
Az Amerikában járt első utazók nem sokat foglalkoztak a kaktuszfélékkel; a történelem előtti idők növényóriásainak maradványának tekintették őket, holott az indiánok már legalább 9000 éve eszik például a fügekaktuszok termését.
A szerzetesek eltanulták a bennszülöttektől, hogyan tehetik fogyaszthatóvá a kaktuszfügét, a XVI. század végén már európai kolostorkertekben is termesztették; a gyümölcs levét festésre is használták.
Egyes feltételezések szerint a kaktuszok ősei lombleveles, tövises cserjék voltak.
Növényismereti sétán is részt vehetett, aki akart.
Volt Odukukucskáló túra és kőmosás is.
Rózsaszínből sosem elég.
Mi mással búcsúznánk, mint cseresznyefavirágzással.
Viszlát!