Fotó:
Ruzsovics Dorina
Az "Első Óbudai" épülete elsőre inkább tekintélyt parancsoló, mint barátságos.
De a látszat csal. Az épület kifejezetten hangulatos, még akkor is, amikor éppen nem gyerekzsivaj tölti be.
A legkisebbek pedig külön épületszárnyban szokják meg az iskolás létet.
A mai gyerekek sem jobbak vagy rosszabbak, mint a tegnapiak, mondja Márk.
Elsős, majd másodikos osztállyal hatalmas kihívás volt az online oktatás, hiszen az alapokat kellett nehezített körülmények közt lerakni.
Egy elsős még igenis kisgyerek.
Muszáj közelíteni az álláspontokat.
Normális esetben gyerekzsivajtól hangos az iskola, Márk nagyon várta, hogy újra élményekkel teljenek meg az iskola falai.
Az iskola akkor az igazi, ha gyerekek töltik meg.
Meg kell ragadni a gyerekek figyelmét, és ez a régi módszerekkel nem mindig megy.
Ilyen az iskola gyerekek nélkül.
És ilyen, amikor élet van benne. Márk minden negyedikes osztályával végigcsinál egy két hónapos EU-projektet, aminek a központjában egy-egy európai ország áll. „Az adott ország zenéit hallgatjuk, megnézzük a táncaikat, mai popzenét is beleértve. Ételeket kóstolunk, a gyerekek ajándéktárgyakat, személyes élményeket hoznak az adott országhoz, prezentációkat és plakátokat gyártunk az ország hírességeiről. A legtöbb országnak belekóstolunk a népmeséibe vagy ismert meseíróinak műveibe. Érintjük a képzőművészetet is, hiszen pl. Franciaországnál Mona Lisa-variációkat készítünk...”
Az egyik évben Málta volt terítéken.
Folyamatosan menni kell előre.
Reméljük, ősszel vissza lehet térni az iskolapadba.