A magába forduló, szorongó, kényszeres nőt Moldvai Kiss Andrea alakította, aki a Radnóti színház tagja volt korábban, ma már szabadúszóként dolgozik. Nem sokkal ezután felbukkant virágos ingében az anya szerepét alakító Bánsági Ildikó (aki az Új Színház tagja 1998 óta) egy teletömött bőröndöt vonszolva maga után, nyögdécselve, jajgatva.
Fotó:
Szécsi István / divany
smeri mindenki azt az embertípust, akit egyszerűen nem lehet lerázni? Persze, mindenki ismeri. Olyan, akinek hiába mondja az ember, hogy egyedül szeretne lenni, nem hagyja békén, az csak olaj a tűzre, még jobban le akarja foglalni az embert. Okoskodik, harsány, idegesítő, legszívesebben agyonütnénk egy százasszöggel kivert péklapáttal.
Fotó:
Szécsi István / divany
Bánsági tehát a mindenbe belekotyogó, rettenetesen idegesítő neurotikus anyát alakította, ami már az első pillanatban kiderült, ám amikor feltűnt kezdetben némának és begyógyszerezett lánya a színen, akkor még az is kiderül, hogy nem csak emberként baromi idegesítő, hanem anyának egyenesen csapnivaló.
Fotó:
Szécsi István / divany
Bánsági amellett, hogy számtalan színi előadásban és filmben is játszott, egyike azon szinkronszínészeinknek, akinek a nevét mindenki ismeri.
Fotó:
Szécsi István / divany
Senkit nem hagy békén.
Fotó:
Szécsi István / divany
A lány, akit Simkó Katalin játszik Moldvai Kisshez hasonlóan szintén szabadúszó, korábban a Maladype és a Forte társulat tagja volt.
Fotó:
Szécsi István / divany
A kényszeres, szorongó bírónő és a neurotikus anya.
Fotó:
Szécsi István / divany
A lány, akit Simkó Katalin játszik Moldvai Kisshez hasonlóan szintén szabadúszó, korábban a Maladype és a Forte társulat tagja volt. Simkó nem csinál mást, csak ül, kötöget, néha megpróbál rágyújtani, puzzle-özik. Nem tudunk róla szinte semmit, csak annyit, hogy anyja „törődése” megfojtja.
Fotó:
Szécsi István / divany
A lányt anyja nem hagyja békén.
Fotó:
Szécsi István / divany
Ő csak békét akar, kötni, cigizni, és azt, hogy anyja meggyógyuljon.
Fotó:
Szécsi István / divany
Egy váróteremben ismerhetjük meg a szereplők történetét.
Fotó:
Szécsi István / divany
Az egyetemista lány, aki buldózerként gázol át a színen, és az embereken, nem más mint egy magányos lány, aki egyszer 26 évesnek, máskor 28-nak mondja magát. Nincs semmije, senkije. Csak a harsány természete. A megoldást ő is keresi.
Fotó:
Szécsi István / divany
A várakozás során mindenki megváltozik, mindenki átalakul, olyan interakciók jönnek létre, olyan párbeszédek tanúi lehetünk, amik során a szereplők személyisége úgy bomlik ki, mint a nárciszok a kertemben, lassan és egyre intenzívebben.
Fotó:
Szécsi István / divany
Minden megváltozik, a viszonyok, a karakterek, a légkör.
Fotó:
Szécsi István / divany
Mindannyiuknak élete kisiklott, vakvágányon dagonyáznak az életnek nevezett mocsárban.
Fotó:
Szécsi István / divany
a magányos, introvertált bírónő, az idegesítő anya és a szélhámos egyetemista.
Fotó:
Szécsi István / divany
A lány, aki a szabadságra szomjazik, és meg akarja menteni anyját az öngyilkosságtól.
Fotó:
Szécsi István / divany
Nem bolond ő, anyja tudtára adja, hogy tudja mire készül.
Fotó:
Szécsi István / divany
Az, hogy elhagyta az anyját a szerelme, attól még nem dől össze a világ, meglesznek ők ketten, nagyon jól meglesznek, csak ne ölje meg magát.
Fotó:
Szécsi István / divany
Az anya teljesen kikészült attól, hogy elhagyta párja.
Fotó:
Szécsi István / divany
Megoldást keresnek, feloldozást, egy apát, a szerelmet, a nyugalmat. Önmagukat ebben a kaotikus világban.
Fotó:
Szécsi István / divany
Hogyan élhetne párja nélkül?
Fotó:
Szécsi István / divany
Minden megoldódik, menni fog. Az élet mégsem olyan zord, mint azt gondolták/gondoltuk.
Fotó:
Szécsi István / divany