Fotó:
Szécsi István / divany
A magába forduló, szorongó, kényszeres nőt Moldvai Kiss Andrea alakította, aki a Radnóti színház tagja volt korábban, ma már szabadúszóként dolgozik. Nem sokkal ezután felbukkant virágos ingében az anya szerepét alakító Bánsági Ildikó (aki az Új Színház tagja 1998 óta) egy teletömött bőröndöt vonszolva maga után, nyögdécselve, jajgatva.
smeri mindenki azt az embertípust, akit egyszerűen nem lehet lerázni? Persze, mindenki ismeri. Olyan, akinek hiába mondja az ember, hogy egyedül szeretne lenni, nem hagyja békén, az csak olaj a tűzre, még jobban le akarja foglalni az embert. Okoskodik, harsány, idegesítő, legszívesebben agyonütnénk egy százasszöggel kivert péklapáttal.
Bánsági tehát a mindenbe belekotyogó, rettenetesen idegesítő neurotikus anyát alakította, ami már az első pillanatban kiderült, ám amikor feltűnt kezdetben némának és begyógyszerezett lánya a színen, akkor még az is kiderül, hogy nem csak emberként baromi idegesítő, hanem anyának egyenesen csapnivaló.
Bánsági amellett, hogy számtalan színi előadásban és filmben is játszott, egyike azon szinkronszínészeinknek, akinek a nevét mindenki ismeri.
Senkit nem hagy békén.
A lány, akit Simkó Katalin játszik Moldvai Kisshez hasonlóan szintén szabadúszó, korábban a Maladype és a Forte társulat tagja volt.
A kényszeres, szorongó bírónő és a neurotikus anya.
A lány, akit Simkó Katalin játszik Moldvai Kisshez hasonlóan szintén szabadúszó, korábban a Maladype és a Forte társulat tagja volt. Simkó nem csinál mást, csak ül, kötöget, néha megpróbál rágyújtani, puzzle-özik. Nem tudunk róla szinte semmit, csak annyit, hogy anyja „törődése” megfojtja.
A lányt anyja nem hagyja békén.
Ő csak békét akar, kötni, cigizni, és azt, hogy anyja meggyógyuljon.
Egy váróteremben ismerhetjük meg a szereplők történetét.
Az egyetemista lány, aki buldózerként gázol át a színen, és az embereken, nem más mint egy magányos lány, aki egyszer 26 évesnek, máskor 28-nak mondja magát. Nincs semmije, senkije. Csak a harsány természete. A megoldást ő is keresi.
A várakozás során mindenki megváltozik, mindenki átalakul, olyan interakciók jönnek létre, olyan párbeszédek tanúi lehetünk, amik során a szereplők személyisége úgy bomlik ki, mint a nárciszok a kertemben, lassan és egyre intenzívebben.
Minden megváltozik, a viszonyok, a karakterek, a légkör.
Mindannyiuknak élete kisiklott, vakvágányon dagonyáznak az életnek nevezett mocsárban.
a magányos, introvertált bírónő, az idegesítő anya és a szélhámos egyetemista.
A lány, aki a szabadságra szomjazik, és meg akarja menteni anyját az öngyilkosságtól.
Nem bolond ő, anyja tudtára adja, hogy tudja mire készül.
Az, hogy elhagyta az anyját a szerelme, attól még nem dől össze a világ, meglesznek ők ketten, nagyon jól meglesznek, csak ne ölje meg magát.
Az anya teljesen kikészült attól, hogy elhagyta párja.
Megoldást keresnek, feloldozást, egy apát, a szerelmet, a nyugalmat. Önmagukat ebben a kaotikus világban.
Hogyan élhetne párja nélkül?
Minden megoldódik, menni fog. Az élet mégsem olyan zord, mint azt gondolták/gondoltuk.