Fotó:
Szécsi István / divany
A kicsi színpadon feltűnik Emma (Bartsch Kata) és Margó (Horváth Erika).
A színpadon nem láttunk mást, csak egy hatalmas asztalt, egy kicsi komódot, és egy képet a falon, pontosabban egy képkeretet, amiben Bognár Bence ült a darab végéig rezzenéstelen arccal katonaruhában.
Margó a pragmatikus, realista, prűd középosztálybeli nő. Emma fennen hirdeti hedonizmusát. Élvezi az életet, a szexet, eleinte joggal hisszük, hogy bohém és szabad ez a kívánatos nő.
A vörös ruhás orosz asszonyokat sorsuk köti össze.
Emma és Margó között Verát láthatjuk, akit Györgyi Anna alakít. Az a Györgyi Anna, akiről bátran mondhatjuk, hogy a legszebb hangú magyar szinkronszínésznő.
Vera megterít, majd nagy lakomát csapnak. Ezek a nők úgy esznek, mintha még soha nem ettek volna.
A barokkos lakoma részeg zabálásba torkollik.
A három barátnő úgy issza a vodkát, mintha vizet inna.
A vízválasztó barokkos lakoma után kezdődik a bonyodalom, ugyanis akkor üt be a pia.
A karakterek összemosódnak egymással és a világgal, a három nő szépen lassan felfedi igazi arcát, a maszkok a kutyakosárba kerülnek, vagy éppen a szemétbe az üres vodkás üvegekkel.
Margóról kiderül, hogy mégsem olyan kőszívű, rideg kékharisnya, mint amilyennek a történet elején mutatta magát.
Elmondja azt is, hogy ő a szexet nem igazán élvezte soha sem, majd zokogva elmeséli, hogyan erőszakolta meg többször is a férje.
Emma bevallja, még mindig volt párját szereti, aki olyan, de olyan jó az ágyban, hogy azt barátnői el sem tudják képzelni.
A kőkemény harsány Vera is színt vall, még mindig szereti halott urát, ő volt az igazi és az egyetlen férfi az életében, nélküle egy rakás szar az élet.
Verát nem érdekli, hogy a férje lépten-nyomon megcsalta, nem érdekli.
Együtt sírnak és zokognak a színpadon.
Vera elalszik, Margó felfedez Emma mellében egy csomót.