Fotó:
dívány.hu / divany
Kövesdi mérlegre tette az életét
Egyszerre kisfiú, őrült és józan felnőtt férfi
Itt éppen csecsemő
Szorongó gyerek
A nyulat az apja a konyha ajtókeretére szögezve nyúzta meg. Úgy lógott a nyúl, mint a halott Krisztus a keresztfán.
A fikció és valóság közötti határ nagyon vékony.
Kenyérrel etette a madarakat, majd ő is evett.
Élettelen élőt építeni.
Itt épp blues énekes
Sétapálca és bohócorr.
Kövesdi egy bohóc.
Kövesdi 60 percig betöltötte egyedül a Szkéné Színházat.
A darab nyugodtan lehetne a meg nem alkuvó művészek szabadverse is akár.
Isten álmodta a világot. A világ az embereket, az emberek Istent.
„45 éves vagyok, színész. Úgy mondják, ez az a kor, amikor egy komédiás pályája csúcsára ér, tudásban, tapasztalatban egyaránt. Ekkor ébred fel az összegzés, leltárkészítésnek igénye."
Kövesdi 7 évig volt alkoholista, miután leszokott újra játszik, ezt a darabot is megírta.
Kövesdi nem volt jóban apjával, ezt a szorongást is színpadra vitte.
A darab elején mesélt arról a nyúlról, amit apja a szeme láttára nyúzta meg Kövesdi nyulát, a végén Kövesdi volt a nyúl.
Baseball sapkára erősített nyakkendőkből készült a nyúl füle.
Isten álmodta a világot, a világ az embert, az ember a nyulat és Istent.
Jó az időzítés, a színész hangja, helyén van arcának legapróbb rezdülése, a fehér alsónadrág, a kétszárnyú ajtó, a fények, a zajok, az izzadság a színész arcán– ezektől válik tökéletes kerek egésszé a történet.