Halálos falatok, cékla és libamáj.
Fotó:
Szindbád
Kacsamáj-malacfül terrine, zöldparadicsom lekvár, alga. Elolvasva meredek, de ne dőljön be az előítéleteknek.
Fotó:
Szindbád
Borjú hátszín, kéksajtos brokkoligombóc, körte, mandula
Fotó:
Szindbád
Kacsák, árpagyöngy és zöldségek. Nincs túlragozva, nincs túlmisztifikálva.
Fotó:
Szindbád
Málna, kókusz, citromnád, mogyoró a desszert neve, de felbukkan benne fehér csoki por és egy ehető virág is.
Fotó:
Szindbád
Ők állnak napi tizenórákat a konyhában, hogy minden tökéletes legyen. Fehérben a séf, Horváth Gábor.
Fotó:
Szindbád
Horváth Gábor szerint a díjjal a vidéket ismerték el, ami neki különösen fontos, mivel a SVÉT (Stílusos vidéki éttermiség) tagjaként a vidéki éttermek ismertté tétele szívügye.
Fotó:
Szindbád
Borok, borok és borok. Az étlapon mindössze két vörösbor szerepel, egy francia, és egy Szent Andrea. Az ételek 99 százaléka meglepő módon jól működik a fehérekkel is.
Fotó:
Szindbád
Nehéz ehhez bármit is hozzátenni...
Fotó:
Szindbád
Horváth Gábor nem nagyon szeret pózolni, de azért rábeszéltük egy közös fotóra az elismeréssel.
Fotó:
Szindbád
Persze, hogy van pálinka is, és persze, hogy helyi.
Fotó:
Szindbád
A falat vetített képek díszítik.
Fotó:
Szindbád
Ez a finomság egyszer kecske volt, most egy chillivel barátkozó amuse bouche
Fotó:
Szindbád
Az élet sosem áll meg egy konyhán.
Fotó:
Szindbád
Ő itt Bodri, aki a kecskékre vigyáz.
Fotó:
Szindbád
Rájuk.
Fotó:
Szindbád
Ez volt a kecske bosszúja, amiért megettük az egyik haverját.
Fotó:
Szindbád
Őket az étteremnek tenyésztik, szabadon élnek, élvezik az életet, aztán Horváth Gábor veszi kezelésbe őket.
Fotó:
Szindbád