Gyerekkoromban nagyon sokat költöztünk, ezért hozzászoktam ahhoz, hogy rendszeresen selejtezzem a cuccaimat. Úgy tudtam rendszerezni, mint senki más. Ez azonban elmúlt. Az első saját lakásunk nagyon pici volt, így könnyű volt az otthon méretére fogni azt, hogy átjutni a konyhába felért egy akadályversennyel. Azóta viszont nagyobba költöztünk, de a helyzet nem változott: a tágas gardróbból ömlenek ki a dobozok, ha meg akarok keresni egy blúzt, ki kell pakolnom a fél szekrényt, és a lábam tele van kék-zöld foltokkal, mert ha lapra hajtom magam, akkor sem lehet rendesen elférni. Éreztem én, hogy ez így nagyon nem jó, de a feladat túl nagy falatnak tűnt. Nemrég azonban 3 és fél hónapot töltöttem az otthonomtól távol, és hazaérve még szembetűnőbb lett a probléma, ezért úgy döntöttem, hogy a tettek mezejére lépek. De hol kezdjük el, és hogyan lehet fenntartani az ideális állapotot? Indításnak jöjjön a kedvenc videóm a témában:
Egy újabb felmérés szerint az amerikaiak 84 százaléka aggódik amiatt, hogy otthonuk nem elég tiszta és rendezett, 55 százalékukat pedig kifejezetten stresszeli ez a tudat. Kész szerencse, hogy az internet tele van jobbnál jobb tanácsokkal, ezeket vesszük most sorra.
1. Legyen motivált!
Mivel a túlzsúfolt otthon óriási stresszforrás, ezért nem nehéz belátni, miért érdemes időt és energiát szánni a lomtalanításra és a rendrakásra. Ha mégsem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy a selejtezés megéri a fáradtságot, olvassuk el Martha Stewart listáját, amelyben részletesen taglalja, miért is olyan jó ez - írja a Huffington Post. Az okok? Egyrészt javít az életminőségünkön, másrészt olyan kincseket találhatunk, amelyeket átalakíthatunk valami hasznossá, harmadrészt a felesleges holminkkal segíthetünk másokon, negyedrészt pénzt is kereshetünk azzal, ha eladjuk ezeket a tárgyakat, és így tovább. Érdemes egyébként előre elképzelni, hogy milyennek szeretnénk majd látni az otthonunkat a lomtalanítás végén, egy világos célnál nincs jobb motiváló erő!
2. Legyen bátor!
Nehéz szembesülni azzal, hogy az évek során a lakásunkat szépen-lassan elárasztották a felesleges vagy elavult dolgok. A megoldás többnyire az, hogy megpróbáljuk elrejteni ezeket, hogy még véletlenül se kelljen tudomást venni róluk. Gretchen Rubin, a Happier at Home című könyv szerzője szerint azonban nem megyünk semmire azzal, ha megpróbáljuk rendszerezni a szemetet, valójában azzal lehet elejét venni a káosznak, ha azonnal kidobunk valamit, amint rájövünk, hogy nincs rá szükségünk. Persze nehéz megszabadulni a személyes holmiktól, könnyű azzal védekezni, hogy egyszer még úgyis szükségünk lesz rá. Ha azonban hagyjuk, hogy a szívünk helyett egy kicsit az agyunk irányítson minket, akkor beláthatjuk, hogy bizonyos dolgokat tényleg teljesen felesleges megtartani, és nem attól lesz rendezett az otthonunk, ha még hat tárolódobozt szuszakolunk be a gardróbba. Vagyis előbb jön a selejtezés, és csak utána vásároljunk új tárolókat, így kisebb lesz a kísértés arra, hogy megtartsunk olyan dolgokat, amire valójában tényleg nincs szükségünk.
3. Legyen türelmes!
Térdig gázolva saját cuccainkban elönthetnek az érzések, ami megnehezíti a válogatást. Nem baj, ne sürgessük magunkat. Az sem baj, ha egy nap alatt nem végzünk egy helyiséggel, csak egy szekrénnyel, hiszen ez is több mint a semmi, és ha frusztráljuk magunkat, akkor nagyobb az esélye annak, hogy feladjuk. Steve Webber, a Steve's Organizing alapítója szerint egyszerre csak egy órán át selejtezzünk, és eleve duplázzuk meg az időt, ami számításaink szerint elég arra, hogy minden a helyére kerüljön. Az sem baj, ha nem végzünk egy helyiséggel mondjuk egy nap alatt, de a részfeladatokat mindenképpen fejezzük be. Azt sem szabad hagyni, hogy bármi elterelje a figyelmünket: ha mondjuk valami olyasmit találunk, ami egy másik helyiségbe való, akkor azt csak tegyük egy külön dobozba, és ha végeztünk, visszarakhatjuk az eredeti helyére.
4. Ne legyen lelkiismeret-furdalása!
A bűntudat nem mindig jó tanácsadó. Ne érezzük magunkat rosszul, ha olyasvalamit kell kidobnunk, amire pénzt költöttünk, de tanuljunk a hibáinkból. Azért sem kell megtartanunk valamit, mert ajándékba kaptuk (de arra azért vigyázzunk, nehogy az ajándékozónak adományozzuk tovább). Sokkal könnyebb dolgunk van persze az olyan holmikkal, amelyekhez rossz emlékek kötődnek, vagy amiről tudjuk, hogy másnak sokkal nagyobb szüksége van rá.
Rávezető kérdésekkel a rend felé
Illik ez az öltözködési stílusomhoz, szívesen viselném?
Jó a méret, illik az alakomhoz?
Hány hasonló darab van még a szekrényemben?
Vannak hozzá kiegészítőim?
Lesz bármi olyan alkalom a következő évben, amikor felvehetem?
Illik a többi berendezési tárgyhoz?
Rendszeresen használom, vagy csak porfogó?
Van másik olyan dolog, amit ugyanerre tudok használni? Melyik van jobb állapotban?
Mennyibe kerül a javítása?
Van elég hely számára a lakásban?
Forrás: Organise My House, How Stuff Works
5. Haladjon szobáról szobára!
Nem könnyű szembesülni a saját rossz szokásainkkal, azzal, hogy néha milyen nagy baromságokra adunk ki pénzt, és ha végignézünk a lakáson, akkor a töméntelen mennyiségű holmi gyakran annyira kedvünket szegi, hogy azt sem tudjuk, hol kezdjük. Nyugalom, nem kell egyszerre mindent megcsinálni, szánjunk rá egy vagy több hét végét, sőt, akár egy hónapot is, hogy szobáról szobára haladva átválogassuk az ott található tárgyakat. Érdemes egyébként azzal a helyiséggel kezdeni, amelyikben a legzavaróbb a kupi. Ha nem tudjuk, hol is fogjunk bele a pakolásba, akkor haladjunk jobbról balra vagy fentről lefelé, az azonos dolgok pedig kerüljenek egy kupacba. Hogy pakolás közben vagy után válogatjuk szét a dolgokat, ránk van bízva, de minden helyiségben legyen külön zsák vagy doboz azoknak, amiket meg akarunk tartani, amiket ki akarunk dobni, amiket tovább akarunk adni, illetve amiket szívesen elajándékozunk.
A helyiségek
Ruhásszekrény: A ruháknál nagy segítség lehet az is, ha valamivel megjelöljük azokat a darabokat, amelyeket ténylegesen hordunk, és azokat amiket nem. Például az előbbieket rakjuk úgy vissza a szekrénybe, hogy a vállfa akasztója kifelé mutat. A módszer kicsit időigényes, hiszen szezononként változik, hogy mit viselünk, de Oprah Winfrey oldala szerint hat hónap alatt azért le lehet szűrni, hogy mi az, amire nincs szükségünk. Haladók persze szezononként is selejtezhetnek. A tapasztalatok szerint egyébként egy nő akkor is úgy érzi, hogy nincs mit felvennie, ha minden reggel ráborul a szekrénye tartalma. Megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha nem rohanunk fejetlenül a különböző divatirányzatok után, hanem inkább az alapdarabokra utazunk. Deb Oppel, a Decluttered by Deb alapítója szerint egyébként általában csak a ruhatárunk 20 százalékét hordjuk rendszeresen, ami nagyon, nagyon sok felesleget cuccot jelent.
Fürdőszoba: Ami a lejárati dátuma alapján már nem használható, annak egyértelműen mennie kell. Termékkategóriától függ, hogy mi mennyi ideig bírja, a testápolókat például a felbontás után egy évig nyugodtan használhatjuk, de a rúzsokkal, szempillaspirálokkal már más a helyzet, a kórokozók ugyanis rendkívül szeretik a dekorkozmetikumokat. Ha van elég hely a fürdőszobában, akkor mindenképpen szerezzünk egy kisebb vagy nagyobb szekrényt, akár falra szerelve is, így tehermentesíteni tudjuk a kád és a mosdó szélét. Persze ez nem jelenti azt, hogy így majd büntetlenül halmozhatjuk a samponokat, tusfürdőket és társaikat. Csak akkor vegyünk újabbat, amikor az előzőben már alig van valami. Akárcsak a higiéniai termékeket, a gyógyszereket is érdemes csoportosítva elpakolni, és félévente ezeket is érdemes leselejtezni. A lejárt dátumú gyógyszereket azonban ne a kommunális szemétbe hajítsuk ki, hanem adjuk le a legközelebbi patikában.
Konyha: Vegyünk elő egy dobozt és pakoljuk bele az összes konyhai eszközt. Egy hónapon át mindent, amit használunk, rakjunk vissza a szekrénybe. Ami a dobozban maradt, az mehet a lomok közé – tanácsolja Oprah Winfrey egyik szakértője. Ha az eszközök egy részét meg is tartjuk, csak azokat tároljuk a munkalapon, amelyeket midennap használunk: ilyen például a kávéfőző (teásoknak a vízforraló), miközben a gyümölcscentrifuga nagyon jól érzi majd magát elrakva, az egyik polcon is. Az élelmiszereket és a hozzávalókat is rendszeresen nézzük át, ami megromlott, vagy aminek lejárt a dátuma, mehet a kukába. Akárcsak a fürdőszobában, itt is érdemes az azonos csoportba tartozó cuccokat egy helyre pakolni.
Nappali: A DVD-k közül selejtezzük le minden ötödiket, adjuk tovább valakinek, akinek biztosan tetszene, vagy vigyük el antikváriumba. Ezt a módszert addig ismételgessük, amíg elég hely nem lesz a polcunkon. Azoknak a magazinoknak az előfizetését is mondjuk le, amelyeket általában el sem olvasunk, hanem elsüllyesztünk a korábbi lapszámok közé.
Garázs, fészer, beépített szekrény: Ahelyett, hogy csak behajigáljuk a dolgokat, rendszerezzük ezeket tevékenység vagy évszak szerint, és itt tényleg nagyon hasznos lehet pár címkével ellátott tárolódoboz. Ha ezek áttetszők, még könnyebben tudjuk azonosítani, hogy mi található bennük.
6. Kérjen segítséget!
Egy 2008-ban közölt tanulmány szerint annál jobban ragaszkodunk egy dologhoz, minél több ideje van a birtokunkban. Így egy barát vagy egy rokon nemcsak rakodómunkásként jöhet jól, ő az a külső szemlélő, aki segíthet nekünk objektív döntéseket hozni. És egy másik fontos dolog: soha senkit nem szabad kihagyni a döntéshozatalból, aki velünk együtt lakik, akinek a cuccait szintén veszély fenyegeti, még a gyerekeket és a gyűjtögetőket sem. Lehet, hogy így lassabban haladunk, és érvek garmadájával kell felfegyverezni magunkat, de ha tartós eredményt akarunk, akkor nincs más választás. A rendet egyébként viszonylag könnyű megtartani, ha mindenki szépen elpakol maga után. Ha ez nem működik, akkor is próbáljunk meg naponta legalább egy negyedórát szánni arra, hogy minden vagy legalább a dolgok többsége visszakerüljön a helyére – vagy a szemétbe, ha már nem kell.
7. Ne törekedjen a tökéletességre!
Nem mindenki rendelkezik olyan külsővel, mint a divatmagazinok modelljei, így a reklámfotókon látható ruhák sem állnak rajtunk úgy, ahogy a képeken. Ezért azzal sincs baj, ha a mi gardróbszekrényünk sem olyan rendezett, mint az IKEA katalógusban szereplő társai. Egy lakás attól otthonos, hogy használják, ha látszik, hogy lakik benne valaki. Persze nem baj, ha a tökéletességre törekszünk, csak tudnunk kell belenyugodni abba, hogy azt sosem érhetjük el. Ez viszont nem indok arra, hogy minden a régiben maradjon!
8. Rakjon rendet!
Ha sikerült minden felesleges dologtól megszabadulni, akkor ismét el lehet pakolni azokat a cuccokat, amelyeket mégis megtartottunk. Fontos, hogy ezeket olyan helyen tároljuk, ahol könnyen hozzájuk tudunk férni, és ahol bőven van hely arra, hogy még több holmit el tudjunk helyezni. Tartsunk mindent ott, ahol használjuk, ne kelljen már átvágtatni a lakáson, egy tiszta törülközőért és minden szobában legyen kuka. Soha ne hagyjunk el egyetlen szobát sem üres kézzel, legyen mindig nálunk valami, amit ki kell dobni vagy vissza kell rakni a helyére. De vigyázat, nem szabad újra beleesni ugyanabba a hibába: a lakás az lakás, nem bútorraktár, nem akadálypálya, nem kell minden zegzugot telepakolni, sőt, legyenek szabad fiókjaink is, ahova bármikor pakolhatunk, ha valami új és hasznos (!) dolgot veszünk. A padló pedig maradjon tiltott zóna, bőven elég, ha csak a bútorokat kell kerülgetni.
9. Változtasson szokásain!
”Az egész életszemléletünket meg kell változtatni. Minden tárgy, amit veszünk, minden döntés, arról, hogy mivel töltjük az időnket, minden tevékenység eltéríthet vagy közelebb vihet minket a célhoz, ami nem más, mint egy egyszerűbb, áttekinthetőbb élet” – vallja Faith James, a Family-sized Minimalism szerzője. Bár ez nem tűnik olyan könnyű feladatnak, valójában nem is olyan nehéz megvalósítani. Egy felmérés szerint egy rendezett, tiszta környezetben az emberek már nem szemetelnek olyan szívesen, mint amikor mocsok, kosz és kacatok veszik körül őket. Ha nem bízunk magunkban, akkor dolgozzunk ki rendszert arra, hogyan tudjuk fenntartani a kellemes állapotokat.
+1 Digitális rendrakás
A közérzetünkön az is sokat javíthat, ha virtuális életünkben is rendet rakunk. Szabaduljunk meg azoktól az e-mailektől, file-októl, programoktól, applikációktól, amelyeket nem használunk, emellett szánjunk egy kis időt arra, hogy rendszerezzük a fotókat, zenéket, dokumentumokat, amelyeket az évek során felhalmoztunk a számítógépünkön. A The Minimalists bloggerei szerint minden mehet a kukába, amit hat hónapja nem nyitottunk meg. Ez persze így túlzás, az archiválás is egy jó megoldás lehet. Persze nem kell a meghajtók összes tartalmát lementeni DVD-re vagy egyéb tárolóegységre, de a selejtezést itt sem ússzuk meg. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy ami tényleg fontos (családi fotók, dokumentumok), azokról lementés után még egy másolatot érdemes készíteni arra az esetre, ha a tárolóegységgel bármi történne. Ilyenkor jöhetnek jól a nagy mennyiségű adat tárolására alkalmas külső HD-k, vagy online tárhelyek.
Eddigi tanulságok
A budapesti lakosoknak érdemes a nagy selejtezést az ingyenes, kerületi lomtalanításhoz igazítani. Ha lecsúsznak róla, akkor az FKF-től még mindig rendelhetünk ilyen szolgáltatást. Igaz, ennek 5700 Ft + ÁFA/m3 az ára. Persze rengeteg cég vállal még hasonló feladatot, egy gond van csak, bizonyos mennyiség alatt vagy nem is jönnek ki, vagy felárat számolnak, és a hétvégi szállítás is probléma lehet.
A felesleges, de még jó állapotban lévő háztartási gépeket fel lehet tenni különböző aukciós oldalakra, vagy ott vannak a műszaki bizományik. Ha nem akarunk ezzel vesződni, akkor meg is kérdezhetjük az ismerősöket, nincs-e szükségük ilyesmire (ilyenkor például kifejezetten hasznosak tudnak lenni a közösségi oldalak). Mi például így váltunk meg a fritőzünktől. Ami viszont beadta a kulcsot, az mehet a lomok közé.
A jó állapotban lévő ruhákat szintén elárverezhetjük, vagy rendezhetünk garázsvásárt is, ahol műszaki cikkeken át a könyvekig mindenen túladhatunk. Ez a műfaj még csak most kezd elterjedni Magyarországon, de egyre többen kapnak rá az ízére. Ha nem szeretjük, hogy idegenek mustrálják a tulajdonunkat, akkor rendezzünk csereberét a barátokkal vagy munkatársakkal, esetleg adományozzuk el ezeket. Persze rengeteg rémtörténetet hallani adományokkal való visszaélésekről is, ha biztosra akarunk menni, akkor hívjuk fel a szervezeteket, akiknek szükségük lehet ilyen felajánlásokra.
