Nánási Pál világvégén lévő fotóstúdiójában mutatták be Ördög Nóra könyvét, melyet Törköly Erikával írt közösen. Aki nem tud vagy akar 195 000 forintért tanfolyamon angyallá válni, annak mostantól elég 3992-ért megvenni az Angyalműhelyt, és 30 nap alatt végigcsinálni a feladatokat.
A bemutató koncepciója az volt, hogy a szakértőket ki lehetett próbálni, így megtapasztalni, milyen is az, amikor valakivel személyre szabottan foglalkoznak, akárcsak a valódi műhelyfoglalkozásokon. A belső megújulás jegyében a jövőt bevonzó üzeneteket lehetett kiragasztani a falra, miközben jófajta sütit rágcsált az ember. Ennél sokkal mélyebben nem lehetett dagonyázni a lélek mélységeiben, pedig az énidő az egyik legfontosabb dolog – a szerzők szerint.
Persze, akit nem az érdekelt, hogy Ördög művésznő terhes-e vagy sem, és miért visel fodrot pont a hasánál, az külső megszépülésen is keresztül mehetett. A sminkes lánnyal nem sikerült értelmes párbeszédet kialakítani, ezért csak egy gyors sminket kaptam, azzal a tanáccsal, hogy használjak korrektort. Ezek után be sem mertem vallani, hogy volt rajtam. A fal túloldalán Szofrán Zsolt székébe kerültem – a könyvben még más fodrász szerepelt, de aztán úgy látszik, a Schwarzkopf támogatása többet nyomott a latban –, aki egyenesített, meg volument növelt, és kicsit megpróbált rábeszélni a keratinos hajegyenesítésre.
Talán a legviccesebb rész az volt, amikor Holdampf Linda öltöztetett, és mivel hasonló alkat, mint én, úgy gondoltam, nagyon nem tud mellényúlni. Pedig sikerült neki: a kobaltkék tütüben úgy néztem ki, mint egy elhízott travi, akinek nem volt ideje rendesen lánnyá alakulni. Attól függetlenül, hogy nem fogom tütüvel sokkolni a kollégákat, Holdampf teljesen az alanyra fókuszált, meghallotta az igényeket, és tanácsokkal is ellátott mindenkit, és bár ezek némelyikét nem fogadnám meg, de érződött rajta, hogy komolyan veszi a feladatát. Az egészet képes volt jó humorral és őszintén csinálni, így hát a jelmezt is megbocsátottam neki, de Nánási Pál kamerája elé azért már nem álltam, mert önkritika is van a világon.
Akit pedig a könyv érdekel: először is fontos megjegyezni, hogy aki nem bírja az angyal szót 312 alkalommal leírva látni, az neki se kezdjen. Aki utálja a nagyon laza, nagyon megmondós stílust az se. Aki a picsogós csajokat, az se. A többiek nyugodtan csapjanak le rá. A könyv első részében mindenki elolvashatja azon gondolatokat, melyek a különböző helyzetben lévő nők (egyedül vagyok, szerelmes vagyok, párban vagyok, csalódott vagyok) problémáival foglalkozik.
A műben számos jó tanácsot lehet lelni. Ilyeneket: „A csodák kint történnek,szóval igenis menni kell, és nyitott szívvel, lélekkel kell járni-kelni a világban”. Vagy ezt: „Az elengedés folyamatának oroszlánrészét csak az idő tudja megoldani”. Emellett számos nő történetéből okulhatunk, akiket megcsaltak vagy ők csalnak, szinglik vagy anyák, otthagyták őket, vagy soha meg sem találták az igazit. Persze közben kiderül, hogy Palkó (mármint Nánási) a nagy Ő, aki sosem csalná meg kedvesét, és egy rossz szava sincs, és mellette aztán nő lehet a nő.
A tematikus részről a praktikum felé kanyarodva, az utolsó 200 oldalon egy-egy 30 napos programot találunk. A szingliket és a párban élőket különválasztották, együtt ezek tuti nem lesznek angyalok. A feladatok közül van, amit nap mint nap el kell végezni, másokat napról napra adnak meg. Van például, hogy a szárnysegéddel kell csajos szeánszot rendezni, máskor meg kell dicsérni valakit csak úgy, el kell menni futni, vagy vaníliás zöld tea iszogatása mellett kell átérezni, hogy gyönyörű az ember. És persze az angyalavató parti sem maradhat el, ahol dívaként lehet tündökölni. A könyv mellé jár egy személyes kód, mellyel a honlapról még több ötletet, receptet és információt lehet levadászni, és persze innentől könnyen tudni lehet azt is, hányan vették meg a könyvet, és jól fel lehet építeni egy adatbázist.
Aki kedveli az angyalokat, az ne habozzon, aki viszont nem bírja, ha megmondják neki a tuti, az kerülje a könyvet.
