Lecke előítéletből, azaz melyik a legjobb kertészeti magazin

Lelkiismeretes hobbikertészként – és persze azért, mert el akartam készíteni ezt a tesztet – megvásároltam az összes kertészeti magazint, ami az újságosnál kapható. Meglepő módon, bár lakberendezési újságokból rengeteg van, kertészetiből összesen öt (hat) darabot sikerült találnom, melyek közül kettő hibrid volt, vegyesen lakberendezési és kertészeti írásokkal.

Előrebocsátom, hogy nem vagyok szigorú magazinkritikus, mert ha érdekel a téma, akkor általában nagyon szeretem a magazinokat, és mivel kertészet témában majdnem minden érdekel, az összeset örömmel lapoztam végig. Mégis, egyik sem volt olyan, amire hobbikertészként azt mondanám, hogy na ez az, ilyen (vagy majdnem ilyen) újságra vágyom. (Kivéve persze a nyertest.)

Elhatároztam, hogy a győztes magazinra (értsd, ami nekem a legjobban tetszik) elő is fogok fizetni. Mielőtt azonban elárulnám, hogy melyik lett ez, nézzük meg, vajon milyen (szerintem) egy ideális kertészeti magazin.

Először is, nagyon érdekelnének az újdonságok, amik könnyebbé, szebbé és jobbá tehetik egy hobbikertész, vagy erkélykertész mindennapjait. Ebben a palántaújdonságoktól kezdve a különleges növényeken és szép balkonládákon át a minőségi vetőmagvakig minden benne van.

Másodszor is, fontosak lennének a gyakorlati és praktikus tanácsok. Éppen metszőollóvásárlási projekt van nálunk, és egy hét alatt harmadszorra történik meg velünk szinte ugyanaz az eset:

Mondom az árusnak, hogy racsnis metszőollót szeretnék. Ez az a fajta metszőolló, amit többször egymás után össze lehet nyomni, ezért egy gyengébb kezű ember is képes vele elvágni vastagabb ágakat is. Régebben nagyjából kétféle ollót lehetett kapni, racsnisat és nem racsnisat. Ma más a helyzet. A megkérdezett három eladó/márkaképviselő erre mind azt válaszolta, hogy nos, ez az olló majdnem olyan mintha racsnis lenne, bár nem az. De például befelé hajlik a nyele, vagy teflonos a bevonata, vagy elfütyüli a Himnuszt, ezért aztán ez a tökéletes választás.

Na, amikor a gyakorlati tanácsokat hiányolom, akkor ilyenekre gondolok. Vagy lehetne például tápoldat teszt. Rengeteg féle tápot, műtrágyát, és ilyesmiket lehet kapni az üzletekben, köztük olyanokat is, amik látszólag és az összetevők listája szerint is nagyjából ugyanazokat, ugyanolyan arányban tartalmazzák, de valami miatt az egyik tízszer annyiba kerül, mint a másik. Csak a márkanevet kell megfizetni, vagy tényleg van különbség közöttük? Milyen szempontok szerint érdemes választani?

De hosszan sorolhatnám még a különböző gyakorlati dolgokat, amelyekkel kapcsolatban mind jól jönne valamilyen információ. Amit nemigen, vagy csak teljesen ötletszerűen, a rendszer hiánya nélkül kapok meg ezekből a magazinokból.

Nesze neked, előítélet, azaz miért kellett átírnom ezt a cikket

A nyertes magazint kishíján nem vettem meg, mert akkor figyeltem fel rá az újságosnál, amikor már félig megírtam a cikket. Ráadásul biztos voltam benne hogy vacak lesz.

Mégis megvettem, így rögtön leckét is kaptam belőle, hogy mennyire károsak az előítéletek. Ugyanis a magazin éppen olyan volt, mint amilyet ideálisként leírtam a bevezetőben, ráadásul az összes közül ez a legolcsóbb. Elárulom, a Meglepetés magazin Virágok és Kertek különszámáról van szó. Ciki, nem?

A győztes

Ritka, hogy az első betűtől az utolsóig végigolvasok egy magazint, de ez olyan volt. És azért csodálkozom ennyire, mert a Meglepetésről az az előítélet élt bennem, hogy amolyan Kiskegyed-típusú háziasszony-magazin, butácska cikkekkel. Ráadásul nem is profiljuk a kertészet, ezért ha a hirdetők miatt kényszerből összeraknak valamit, az valószínűleg olyan is lesz.

Ehhez képest olyan lett, hogy az „igazi” kertészeti magazinok készítői mehetnének hozzájuk órákat venni.

Tele van gyakorlati tanáccsal, beszerzési és ültetési tippel, és árakkal. Bemutat egyszerűen termeszthető, de elfelejtett zöldségeket, és elárulja, hogy melyiket mire és hogyan használjuk, hogy mire kell odafigyelni termesztés közben és hasonlók.

Emellett igazi gyümölcs- és zöldségkülönlegességekről is ír, de nem általánosságokat, hanem olyan lényeges információkat, amiket még szakkönyvekből is nehéz összebogarászni. Csak két rövid példa: egy Magyarországon élő hölgy (aki mellesleg a legnagyobb hazai leandergyűjtemény tulajdonosa) beszél arról, hogy melyik az a három leanderfajta, amelyeket tényleg kint lehet hagyni télre, és milyen óvintézkedések szükségesek ehhez. Egy másik cikkben pedig a nyilatkozó pár arról mesél, hogy ők hogyan kezdtek bele az indián banán termesztésébe. Ráadásul mindezt nem végeláthatatlanul hosszú, unalmas cikkekben, hanem rövid és nagyon informatív keretes anyagok és fényképek, grafikák segítségével.

Vannak benne kicsit hosszabb riportok is, érdekes emberekkel, akiknek a sorsa valahogyan összefonódott a kertészkedéssel. Ezektől féltem egy kicsit, mert az ilyen cikkek sokszor unalmasak és öncélúak (és még többször túl hosszúak is), de itt most mindegyik nagyon érdekes és inspiráló, ötletadó volt.

Feltűnően szép és áttekinthető a magazin tördelése is, a lényeg azonnal látszik, ha például elolvasás után vissza akarom keresni valamelyik hasznos részt, akkor ez különösen jól jön.

Szóval igazán sajnálom, hogy évente csak két szám jelenik meg belőle, a lap többet érdemelne (persze akkor a Meglepetést már nem maradna ideje megírni a munkatársaknak).

Dobogósok

Holtversenyben a második helyezettek a Nők Lapja és a Blikk szezonális kiadványai lettek. Azóta is csodálkozom rajta, hogy a női magazinok szerkesztőségeiben hogyhogy jobb kertészeti lapok születnek, mint a szakmai szerkesztőségekben, nem értem miért van így.

Ahogy a Meglepetés, a Nők Lapja Kert és Virág különkiadás is a Sanoma kiadványa, így érthető, hogy tematikája, jellege és felépítése is hasonló, csak egy kicsit „prémiumabb”. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy glossy (fényes vastag borító, fényes beloldalak) és hogy a cikkek hosszabbak.

Nem olyan hangsúlyosan funkcionalista, mint az első helyezett, sokkal inkább hátradőlős, szombat délutáni szórakozásnak is megfelelő magazin, könnyen lehet, hogy egy nálam kevésbé gyakorlatias hobbikertész ezt választaná ki első helyezettnek. Van benne divat, könyvajánló, pszichológiai rész (persze növényvonatkozású), és egyéb olyan írások is, amelyek nem szigorúan a kertre vonatkoznak, de ezek közül majdnem mindegyik beleillik az összképbe. Vannak receptek is, és mivel nem havimagazin, tavaszi és kora nyári ételeket is bemutatnak.

Éppen kétszer olyan hosszú, mint a Meglepetés kiadványa, így bőven megéri az árát. A magazinszerető hobbikertészeknek ajánlom, akiknek a kerti praktikák mellett az olvasgatás is szempont, de talán az a legjobb, ha mindkettőt megveszi az ember.

A holtversenyben szintén második helyezett Blikk Nők Otthon és Kert nagyon jól felépített, hasznos, rengeteg tippet, tanácsot, ötletet bemutató magazin, még úgy is sikerült a megosztott második helyet elnyernie, hogy több mint a fele ennek is lakberendezés. De ennek a magazinnak is nagyon szép és áttekinthető a tördelése.

Olyan sok benne a praktikum, hogy mindössze egyetlen nagy anyag van benne, amiben a Magyarországon élő Catherine Dickens otthonát mutatják be.

Mivel havilapról van szó, rengeteg húsvéti ötlet is került bele, lakásba, kertbe egyaránt. Jó kis lap, mindenkinek, aki szeret tenni-venni az otthona körül. A hobbikertészek nem a magazin célközönségének első helyén állnak, de minden hobbikertész találni fog benne hasznos információt.

Futottak még

Miközben a Kertbarát magazint olvasgattam, valahogyan úgy képzeltem, hogy elsősorban a nyugdíjas kertészek lehetnek a célközönsége. Ezt nem (feltétlenül) negatívumként mondom, de hogyha nem szándékos, akkor a szerkesztőknek érdemes lenne elgondolkodni rajta.

Hosszadalmas, kicsit nehezen olvasható cikkek vannak benne, szoros tördeléssel, sok szakkifejezéssel, néhol barokkosan hosszú mondatokkal. Szerencse, hogy a sok fotóval ezt vizuálisan sikerül ellensúlyozni. (Oké, ez magyarul azt jelenti, hogy kellemes és szép a tördelése, még ha konzervatív is.)

A témák a szokásosak: híres kertek, parkok bemutatása, kertépítő sorozat, növényfajták, latin nevekkel, ültetési információkkal. Jó és lelkiismeretes fajtabemutatók, tanácsok vannak benne, és még vásárlási tippek is. Kifejezetten jó cikk az időtakarékos kertről szóló, ugyanakkor van néhány olyan töltelékcikk is, amelyiken még lehetett volna dolgozni. Itt a málnafajtákat bemutató írásra gondolok, ami a dísznövénykatalógusok fajtaleírását ötvözi sok szép fotóval. Azért tudom, mert éppen tavaly ősszel rendeltem (sok utánajárás után) 6 málnatövet a kertembe, és a cím alapján megörültem, hogy hátha megtudok valami szakmai titkot a málnaneveléssel kapcsolatban. De nem.

Ami teljesen egyedi, hogy ebben a magazinban van kifejezetten gyerekeknek szóló rész is. Ebben a számban a lótetűt mutatják be (ki lehet színezni), és azt is leírják, hogy miért van, hogy nem nagyon szeretjük őt. Nem ez a magazin főtémája, de szerintem a szerkesztőség tagjai dőltek a röhögéstől, amikor a gyerekrovatot készítették. A lótetű szegény a világ leggusztustalanabb állatai között van, ráadásul kártékony is – nehéz azt sugallni, hogy mégiscsak az élővilág része, akit a természetszeretet jegyében azért szeretni is kell. A gyerkőcöknek szerencsére a vízipók-féle idealizált példányt kell kiszínezniük, nem pedig a mellette fotón látható szörnyet.

Receptek is vannak, és illeszkednek is az évszakhoz, sőt, még a tavaszi böjtöt is figyelembe veszik. És, akárcsak a Csodakert magazinban, van ebben is holdnaptár, ami nem tudom mi pontosan, valószínűleg olyasmi, mint a női magazinokban a horoszkóp. Ilyen kis képes naptárt kell elképzelni, amiben benne van, hogy melyik napon kell metszeni, melyiken ültetni, meg ilyenek - gondolom, azért, hogy szerencsés legyen a cselekedet.

Bár a szlogen (Európa legkedveltebb kertmagazinja) sokat ígér, akárcsak a bal felső sarokban látható piros háromszög, ami Praktikus Ötletek-et hirdet, a Csodakert magazin nekem mégiscsak csalódás volt. Egyszerűen azért, mert egy kifejezetten kertészeknek szóló magazintól többet vártam ennél.

Látszólag sok praktikus jótanács volt benne, ha az embernek sikerült átverekednie magát a bevezető olvasói levélen, és cikkeken, amelyek kicsit túlírtra, nehézkesre és unalmasra sikeredtek. A nyitólevélben például az olvasó leírja, hogy milyen szép kertje van, és küld sok fényképet is (tényleg szép), de a legfontosabb információk hiányoznak, mint például hogy melyik növényről mit érdemes tudni, vagy valami extra történet, vagy akármi, ami megindokolná, hogy miért éppen ezt a levelet választották a szerkesztők. Az mindenesetre kiderül belőle, hogy a levél szerzőjének kedvenc növénye a rózsa, és hogy semmi nem finomabb a saját zöldségnél.

Néhány oldallal később egy igazán figyelemfelkeltő kis anyagot olvashatunk egy bizonyos réparepce nevű növényről, aminek leveleiből (legalábbis azt hiszem azokból) finom egytálételt lehet készíteni, és állítólag már március végén szüretelhető. Ki is próbáltam volna ezt a növényt a teraszomon, csak éppen arról már nem volt információ, hogy hol lehet beszerezni a magot. Vagy palántát?

Modern hobbikertészként az interneten is megnéztem, egyetlen helyen hirdették, de rákattintva az a link sem bizonyult élőnek. Persze, felületesen néztem, ha rászánok fél órát, biztos kiderítem, de akkor minek vettem a magazint? Ez nekem egy kicsit azt sugallja, hogy a szerkesztők nem gondolkodnak az olvasó fejével.

Nagyon jó írás a vadvirágos rétekről szóló - magam is tervezek ilyet a ház előtti, mindig rendetlennek látszó terület megszépítésére. A cikkben külön hangsúlyozzák, hogy csakis a helyi adottságoknak megfelelő magkeveréket használjunk, majd felsorolják a napos területen sikerrel alkalmazható magokat. Azok a szerencsétlenek tehát, akiknek félárnyékos, vagy a nap felében árnyékos kertjük van, ott maradnak virágos rét nélkül. Lehet, hogy a következő számban jön a második rész? Ha így is van, a cikkből nem derül ki.

Sajnos úgy tűnik, hogy a lap fő támogatója az Oázis Kertészet, amivel nincs semmi baj, sőt, bár minden kerti magazint támogatnának, csakhogy emiatt (illetve azt feltételezem, hogy emiatt) árak és beszerzési helyek csak két esetben találhatóak a magazinban, és azok mind az Oázisra vonatkoznak. Pedig volt sok olyasmi, ami felkeltette az érdeklődésemet, és szívesen megvásároltam volna.

Ezektől a bosszantó dolgoktól eltekintve azért volt a lapban sok érdekesség is, de aki valami ott olvasott tanács alapján szeretne belefogni valamibe, az jobb, ha más forrásokból is felkészül.

Az Otthonok és Kertek egy nyilvánvalóan másfajta igényeket kielégítő otthonmagazin, hobbikertészeknek nem ezt javasolnám. A címe alapján került a mixbe.

Először is az otthon szekció az újság majd kétharmad részét elfoglalja, a kertre így eleve csak egyharmad marad. Ez még nem is lenne akkora baj, de mind az otthon, mind a kerti rész inkább külföldi lakásokat és kerteket mutat be, elsősorban építészeti, kertépítészeti szempontból, nagyon kevés itthon is megfogadható, praktikus tanáccsal.

Inkább olyan ez a magazin, amit ha mondjuk építkezni akarunk, akkor megmutathatunk az építésznek, hogy na ilyen házat tervezzen, és majd ilyen kertet szeretnék mellé.

A kertes részben van egy hosszú cikk a kék és lila virágokról, és hogy ezeknek mi a szerepük a feng shuiban. Egy másik pedig egy oregoni ház kertjét mutatja be. A többi cikkben megszólalnak ugyan hazai kertépítők és szakértők, sőt, még kérdésekre is válaszolnak, de – legalábbis ebben a február-márciusi számban – nem pont azokra a kérdésekre, amiket egy hozzám hasonló hobbikertész feltenne nekik. Mert például egy egész oldalas cikk taglalja tanácsaikat a téli madáretetés fortélyairól, ami ilyenkor tavasszal már egy kicsit idejétmúlt.

Receptek is vannak, gusztusos fotókkal, de azt nem egészen értettem, hogy miért éppen az áfonyás ételkülönlegességeket mutatják be, mikor az áfonya szezonja azért még jóval odébb van. Hobbikertészként igazán hasznosnak csak az egyoldalas összeállítást találtam, ami az árnyékban is virágzó növényekről szólt, ez egy nagyobb kertben örök probléma.