Érdekes eseménynek adott helyszínt a Károlyi-Csekonics Rezidencia: a – meghívó szövege szerint – világhírű fotóművész, Hubertus von Hohenlohe herceg audiovizuális bemutatójának. Károlyi István és Csekonics Margit különleges atmoszférájú hajdani palotája most egy nemzetközi titán fotóit keretezte. A rezidencia bejárata egyből A sebhelyesarcú című film fináléjának rusztikus díszletére emlékeztető, pazar hallba nyílt. Ide feszítették ki a vetítő vásznat, amely előtt nyüzsögve gyűlt össze a pezsgőző-koktélozó vendégsereg. Nem illik korán érkezni: hétkor még alig voltak – fejedelmi másfél órás csúszás következett.
Így vártuk a herceget
Az eseményt komolyan venni és bekategorizálni ugyanolyan nehéz, mert sem merev, sem laza nem volt. A meghívóban fontoskodó dress code-t úgy ahogy betartották – kivéve a herceget, aki sportcipőben, zöld pólóban és fekete zakóban jelent meg. Az egész parti ugyanúgy lehetett volna egy modern virrasztás, mint operabáli casting. Megfordult a fejemben, hogy milyen kreatív és ösztönző státusz az unatkozó milliomosok élete. Valamiért A Guldenburgok öröksége című NSZK népeposz jutott az eszembe, ahol egyszerre volt jelen a tradíció és a vagány kivagyiság, melyet cseppmentesen ragasztott össze a minden irányból áramló szerelem és intrika.
Nem volt mit tennem, az ülőhelyként szolgáló egyetlen trónszerű fotel a lépcsőfordulóban volt, melyre azonnal le is csaptak a lányok. Unalmamban felhívtam anyámat, hogy ha a kutya megint kiássa a süniket, akkor egy lapáttal csúsztassa át a szomszéd kertbe. Ólomlábakon járt az idő, de lehet, hogy a másfél órás késés ugyanúgy az etikett része, mint a smart casual.
Együtt írni dalszöveget Falcóval
Végre elkezdődött valami. A hiperaktív összművész Hubertus von Hohenlohe herceg filmvászonra kívánkozó élete megelevenedett előttünk – fotográfus, énekes és versenyszerű síelő, mexikói, osztrák és liechtensteini állampolgár, bár hivatalosan Marbellán (Spanyolország) és Liechtensteinben él. A videómontázst a herceg saját dalai kísérték, melyek a 80-as évek lüktető világát járták körbe, sőt, kifejezetten Falco stílusára emlékeztettek, némi Italo-discós elemekkel.
Falco hatása nem véletlen, hiszen a herceg anno mesterének tekintette az 98-ban, tragikus körülmények közt elhunyt sztárt, sőt America II. című albumának szövegét együtt írták. 1988-ban látott napvilágot a herceg első CD-je Rio-Vienna címmel, melyet további megjelenések követtek. Talán a sztárokkal történő sikeres kooperáció ebből a korszakból eredeztethető, hiszen együtt szerepelt a svájci elektro-pop duóval, a Yello-val és Shirley Bassey-vel is.
Itt hallható egy nótája.
Nélkülözhetetlen adrenalin vadász
A herceg 2001-ben merült bele komolyabban a fotózásba, és azóta is szakadatlanul kapja a megbízásokat. Stílusa letisztult, látásmódja egyedi: kihasználja az üvegfelületek tükröződéseit, így helyezi privát dimenzióba központi témáját, a kozmopolita életet. Az esten bemutatott fotóit rajongásig áthatja a pop art és Andy Warhol iránti tisztelete. Számos képen láthattuk magát Warholt, valamint az általa készített világhíres Marilyn Monroe sorozat színeit, formavilágát. A herceg számára a legnagyobb szakmai elismerést neves magazinokkal, valamint a Palmer és a Puma cégekkel kötött szerződések jelentették. Zenéjét ma már hiperrealista fotóinak kíséretére komponálja, hiszen mind a fotó, mind a zene egy spontán, színes és hangulatos benyomás mindennapi életünkről. A popkultúra tömör, vibráló esszenciája, mert mint kiderült, az élet akkor tárulkozik fel teljes valójában, amikor a maximumra pörgetik. Ehhez nélkülözhetetlen egy adrenalin vadász, aki egyszerre krónikás, átélő és sugárhajtású fenegyerek.
Német herceg a mexikói csapat élén
Hohenlohe 1981-ben megalapította a mexikói síszövetséget, és az 1984-es téli olimpián el is indult. Igazi misszió ez az olyan országokból származó versenyzőknek, ahol nincs hagyománya a téli sportoknak. A herceg részéről közel sem múló szeszélyről volt szó, ugyanis részt vett az 1982-es világbajnokságon, és teljesítményével világrekordot állított fel. 2007-ben az Alpesi sí világbajnokságon eltörte a lábát, így kényszerpihenőjét élvezte egy darabig. Hubertus herceg képviselte az egyetlen mexikói versenyzőt a 2010-es téli olimpiai játékokon – 51 évével ő számított a legidősebb versenyzőnek.
A német hercegről megtudtuk még azt is, hogy minden helyzetben feltalálja magát, legyen az egy tízperces monológ a nietzschei filozófiáról, akár solymászati technikákról, vagy a Fekete-tengeren vásárolt kis szigetről. Ezen az estén a herceg megjelenése egyszerre tükrözte nemesi rangját és a harsány kortárs divatot – csevegett, hangulatfotókat lőtt a vendégekről és bőszen csapta a szelet a magyar lányoknak.
Az est a hallból nyíló grófi dolgozószobában folytatódott, ahol több fogásos vacsora várta a vendégeket, olasz gasztronómiai különlegességekkel, olasz és magyar borválogatással. Aki végzett a fejedelmi falatokkal, az intarziás díszlépcsőn sétálhatott az emeletre, ahol magyar tervezők kreációi és exkluzív olasz cipők és ruhák várták.
Az eseményen egy fotós dolgozhatott csak a herceg megbízásából, ő készítette az illusztrációt.
