A legtöbb embernek biztosan eszébe jut valami, amitől annyira fél vagy irtózik, hogy legszívesebben egy szobában sem tartózkodna vele, vagy éppen igyekszik elkerülni bizonyos helyzeteket a mindennapokban. Legyen az a magasság, a nyílt vízi fürdőzés, a repülés, a poloskák vagy a pókok – ami biztos, hogy 5 emberből egyet biztosan érint valamiféle fóbia.
Az Amerikai Egyesült Államokban sorrendbe állították az emberek számára legfélelmetesebb helyzeteket teremtő körülményeket, hogy kiderüljön, mitől félnek leginkább. Az élen egy állat áll, mely kis mérete ellenére világszerte tömegeket tart rettegésben. Megkérdeztük a pszichológust és a biológust, mi lehet az oka annak, hogy egyes embertársaink rettegnek a pókoktól.
Mindannyian félünk valamitől
„A szorongásos zavarokon belül megkülönböztetünk agórafóbiákat, szociális fóbiákat és speciális fóbiákat, ezek előfordulása változó” – összegezte a Dívány kérdésére a félelmekkel kapcsolatos pszichológiai alapfogalmakat Madurka Petra pszichológus. Az emberek 15–35 százaléka legalább egy alkalommal került élete során olyan helyzetbe, amikor valamiféle félelmetes esemény következtében szorongásos zavart élt át, egy hazánkban folytatott kutatás szerint 17,7 százaléka az embereknek éves szinten kerül ilyen helyzetbe.
A gyakorlatban a pszichológus szerint akkor beszélhetünk fóbiáról, hogyha egy adott helyzettől vagy tárgytól való félelem nincs arányban az objektív valósággal, és beavatkozik az ember mindennapi életébe. A legtöbb fóbia ugyanazokat a jeleket mutatja, csak a félelem fókusza eltérő. Aggodalmat és negatív gondolatokat okoz, s akár szívdobogást, pupillatágulást, szapora légzést.
A félelem nem csak szimbolikusan bénít meg, a testre is hatással van
„Véleményem szerint maga a fóbia jelensége evolúciós, szerepe az lehetett, hogy biztosítsa számunkra a túlélést – magyarázza a szakértő. Az, hogy egy ingertől való félelemből fóbia lesz-e, sok mindentől függ; a személyiségtől, a gyerekkori mintáktól, a stressztűrő képességünktől, az általános érzelmi állapotunktól.”
A már említett amerikai listán első helyen szerepel a pókiszony, vagyis az arachnofóbia. Hazánkban is sokan élnek vele, holott itthon nincsenek olyan pókfajok, amelyek veszélyes helyzeteket teremthetnek, a nyolclábú állatkák marketingje azonban évszázadok óta negatív. Megkérdeztünk egy pókokkal foglalkozó szakembert is, mi lehet az irreális félelem oka.
„A pókiszonynak nevezett arachnofóbia gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. A pók mint a rossz, a rontás, az ördög szimbólumaként való ábrázolása és nemzedékről nemzedékre továbbadása babonás tévhit, ami az emberi természet félelemre, borzongásra való hajlamát használja ki. A kelta hagyományokból eredeztetett halloween ünnepének szimbólumai között feltűnő pók ennek az oktalan babonának az újkori vadhajtása – magyarázza dr. Szinetár Csaba, a biológiatudomány kandidátusa, az ELTE Savaria Egyetemi Központ tanára. A babonás félelem nem a tapasztalatból fakad, ezt igazolja, hogy a természeti népeknél, illetve az úgynevezett civilizált népek gyermekei körében szinte ismeretlen a jelenség.”
Több mint 50 ezer pókfajt ismerünk napjainkban, ezek mintegy 3-4 ezreléke mérgező az ember számára, ezek közül egy sem él nemhogy hazánkban, de a kontinensen sem. Még a sokak által kedvelt és itthon tartható egzotikus madárpókfajok sem kivételek. Komoly bajt nem képesek okozni a kereskedelemben legálisan árusított példányok.
„A hobbiállatként tartott madárpókok egy része a potrohán viselt csalánszőreit lábával a levegőbe söpri, ez szembe, nyálkahártyára, vékony bőrfelületre jutva kifejezetten irritáló, és lassan múló bőrpanaszokat okozhat – vet fel egy érdekes, és sok esetben irtózatra okot adó, manapság is elterjedt szokást Szinetár Csaba. Tartásuk során ezzel tisztában kell lenni. Az élőállat-kiállításokon, a mutatványosok által, a látogatóik bátorságát mutató kézre pakolása és a nagyrészt anyagi nyerészkedésből fakadó fotózkodás teljesen felesleges, sőt kerülendő.”
Míg az amerikaiak 15, itthon a lakosság legalább 5%-a arachnofóbiás. Igaz, hazánkban a pszichés betegségek kezelésének kultúrája még gyerekcipőben jár, éppen ezért a pókiszonyos honfitársaink száma még magasabb is lehet, hiába nincs oka.
De megoldás szerencsére van
Madurka Petra szerint azonban nem szabad alábecsülni a félelmeket, főként, ha azok ténylegesen befolyással vannak a mindennapjainkra, ugyanis megfelelő terápiával könnyíthetünk életünkön.
„A megfelelő terápia kiválasztása attól függ, hogy milyen mértékben szenved az ember az adott fóbiától. A viselkedésterápiák legtöbbször a szisztematikus deszenzitizációt alkalmazzák, amely során először megtanítják a teljes ellazulást. Ezt az állapotot tudják majd később a fóbiát okozó ingerrel való találkozáskor is felidézni. A folyamat során a páciens egyre ijesztőbb jeleneteket vizionál, amelyekhez lépésről lépésre társítja a relaxált választ, ami a végén leváltja a szorongás érzését. Komolyabb fóbiák esetében szóba jöhetnek egyéb dinamikus pszichoterápiás módszerek, illetve a hipnózis is, kiegészítve gyógyszeres kezeléssel” – magyarázza.
Ez azért is fontos, mert a fóbia átadható – ha nem is pszichológiai értelemben, de félelemként gyermekeinkben és a környezetünk élőkben tovább élhet. A pókoktól azonban nincs félnivalónk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
