Ősz hajúak, ettől pedig önazonosak, és nem félnek bevállalni

A világjárvány idején bevezetett korlátozások után, részben a fodrászüzletek bezárása miatt, egyre többen hagyták abba a hajfestést, és világszerte egyre több nő vállalta fel ezüstösen csillogó haját. Ma három olyan példát hoztam, akik nemcsak bevállalták természetes hajszínüket, de ezzel újabb lendületet adtak karrierüknek, mindezt jóval az ötödik ikszen túl.

Soha nem késő újrakezdeni

„A 60. születésnapom megünnepléseként abbahagytam a hajam színezését, rövidre vágattam, és hagytam, hogy természetes ezüstszínben ragyogjon” – írja Elon Musk édesanyja, Maye Musk a honlapján. És milyen jól tette! Hiszen ez új lendületet adott modellkarrierjének, olyannyira, hogy 67 évesen a New York Fashion Week kifutóján is végigvonulhatott. Emellett a Virgin America, a Joe Fresh és a Covel Girl reklámarca volt, szerepelt az Elle címlapján, a New York Magazine-ban, a Vanity Fairben és a Vogue-ban. Mi ez, ha nem új lendület a karrierjében?

A modellkedés persze nem újdonság számára, hiszen 15 évesen már divatbemutatókon szerepelt, de évtizedeken keresztül csak amolyan mellékes tevékenység volt számára a gyereknevelés és dietetikai tanulmányai mellett. A negyvenes évei közepén pedig maga mögött hagyta a kifutók világát, hogy táplálkozási tanácsadóként dolgozzon saját vállalkozásában. Nemzetközi ügyfélkört épített fel, munkája elismeréseként a Kanadai Táplálkozási Tanácsadók Szövetségének elnökévé választották, az Egyesült Államokban pedig kitüntették vállalkozói tevékenysége elismeréseképpen.

Maye Musk más tekintetben is különlegesnek számít: tizenegy gyerek boldog nagymamája, és igen aktív, bár már túl van a hetedik ikszen. Ahogy ő fogalmaz: „szeret elfoglalt lenni”. A modellkedésen túl aktív a közösségi médiában is. Az Instagramján, ahol majd félmillió követővel büszkélkedhet a #ItsGreatToBe73 (csodás hetvenhárom évesnek lenni) és #AWomanMakesAPlan hashtaget használja. Ez utóbbi Egy nőnek legyenek tervei című könyvére utal, melyben megosztja eddigi élete tapasztalatait, a mélypontokat sem elhallgatva. Nem titkolt célja, hogy a nőket karrierépítésre, kortársait pedig aktív életre inspirálja személyes példáján keresztül.

Katedráról a kifutóra

„Ne mondd nekem azt, hogy vannak szabályok” – ez a mottója Lyn Slaternek, aki hatvanévesen döntött a pályamódosítás mellett. Lyn eredetileg egyetemi tanár, könyve – A szociális munka gyakorlata és a jog – több egyetemi kurzuson is kötelező olvasmány. Az elmúlt években azonban nem tudományos munkásságával, hanem divatblogjával került a figyelem középpontjába. Manapság szerződése van az egyik legnevesebb New York-i modellügynökséggel, számos cég reklámarca, és több magazin címlapján is szerepelt.

Slater mindig is adott a megjelenésére, azonban egyetemi professzorként bizonyos korlátokkal számolnia kellett. Ezzel együtt is, ahogy ő maga megfogalmazta: „az öltözködés, a divat nekem nem hobbi, hanem a mindennapi rutin része”. Így aztán nincs is mit csodálkozni azon, hogy az egyetemi előadásai végén nem csak szakmai kérdésekkel keresték fel a diákjai. Nemegyszer megesett, hogy a ruhái származási helyét firtatták. De nemcsak hallgatói értékelték egyéni stílusát, a boltokban és az utcán is gyakran kérdezgették, hogy mivel foglalkozik a divatiparban, kinek dolgozik ezen a területen. A blogja nevét, melyet hatvanadik születésnapja után kezdett írni, ezek az élmények inspirálták: Accidental Icon, vagyis véletlenül ikon.

A blogolásra egy személyes momentum vette rá, mivel saját bőrén is megtapasztalta azt a társadalmi nyomást, amit a legtöbb nő. Nevezetesen azt a társadalmi elvárást, hogy nők az évek múlásával egyre kevésbé legyenek láthatóak, az öltözködésükkel is egyre inkább simuljanak bele a környezetükbe. Talán pont ez a társadalmi elvárás az oka annak is, hogy Slater nem talált olyan divatmagazint – legfeljebb egy-egy rovatot –, mely a 60-as évei felé közelítő vagy azon már túllépő nőknek szólt volna. Végül ezért döntött úgy, hogy blogot indít a hozzá hasonló korú, a divat és a design iránt érdeklődő nők számára.

A blog az elmúlt években több más felülettel is kiegészült, többek között egy Instagram-profillal, ahol 765 ezren követik Slatert. A követők között azonban nem csak az idősebb korosztályt találjuk meg, rengeteg fiatal rajong az egykori egyetemi tanár stílusáért. Ő pedig következetesen posztol és építi saját közösségét.

Nem csak a húszéveseké a világ

Az öregedéstől sokan tartanak, de van jó oldala is. Ha elfogadjuk, és úgy tekintünk rá, mint életmódra, és nem mint egy betegségre, akkor ki tudjuk belőle hozni a legjobbat. Hiszen a cél nem a fiatalság illúziójának kergetése, hanem a különböző életkorok egyediségének megélése. Jó példáért pedig nem kell átszelnünk az óceánt, hiszen nálunk is akadnak erre követendő minták. Itt van rögtön Pataki Ági, aki itthon az elsők között vállalta fel ősz haját. Őt éppen Maye Musk könyve inspirálta arra, hogy merjen váltani, és megmutatni ezüstösen csillogó haját. Mint mondta, sokak szerint fiatalabbnak tűnik szőke hajjal, de miért is akarna fiatalabbnak látszani?

Az első magyar szupermodell a hetvenes évektől kezdve két évtizeden át aratott sikereket a kifutón, emellett egy ország emlegette Fabulon-lányként. Ma az ötven legsikeresebb magyar üzletasszony egyike, és Balázs Béla-díjas filmproducer, természetes hajszíne felvállalásának köszönhetően pedig, ahogy ő fogalmaz, harmadik modellkarrierje elején jár. Hiszen a modellkedést már kétszer abbahagyta, most pedig természetes hajszínének bevállalása új lendületet adott neki, és újra címlapokon láthatjuk viszont.

Úgy tűnik, hogy a divat- és a szépségipar is egyre inkább felismeri, hogy gazdaságilag is megéri a fiatalságkultusszal leszámolni. A 2010-es évek elején mintha elindult volna ebben valamiféle változás. A divatlapok címlapjain egyre többször tűnnek fel ősz hajú modellek és ikonok. Ugyanakkor az még várat magára, hogy ez a szemlélet a hétköznapi életébe is lecsorogjon. Épp ezért különösen fontos Maye Musk, Lyn Slater vagy Pataki Ági példája, hiszen ők hitelesen tudják képviselni az üzenetet: az öregedés kiváltság, amit ha nem értékelünk, akkor magát az életet sem tiszteljük.