összeesküvés-elméletek

Néhány hónappal ezelőtt egy amerikai republikánus képviselő a genderkérdés kapcsán azt kezdte terjeszteni, hogy New Hampshire iskoláiban a gyerekek macskának vallhatják magukat, és megengedik nekik, hogy alomba végezzék a dolgukat. Az álhírt aztán nem kevesebb mint húsz republikánus képviselő osztotta meg kritika nélkül. De a közösségi médiában naponta elképedve tapasztalhatjuk azt is, hogy egyes ismerőseink milyen abszurd dolgokat tételeznek valóságnak: a chemtrailelméletektől kezdve a Covid-időszakból ismerős ivermectin nevű féregirtó gyógyszer áldásos hatásain át a háttérhatalom mesterkedéseiig.

Bill Gates azon töri a fejét, hogy újabb világjárványt szabadítson a világra, miközben az időjárást is manipulálják.

Ismétlés a (nem)tudás anyja

De mi annak a magyarázata, hogy egyesek mindezt kritika nélkül elfogadják, sőt, meg is osztják a közösségi médiában? Egy, a közelmúltban publikált kognitív kutatás azt mutatja, hogy az ismétlés számottevően növeli annak a valószínűségét, hogy egy állítást igaznak ítéljünk meg, beleértve az olyan könnyen cáfolható állításokat is, mint például „a szári a férfiak által viselt rövid szoknya Skóciában”, „az elefántok gyorsabban futnak, mint a gepárdok” vagy „többen járnak repülővel dolgozni, mint ahányan autóval”.

Az eredmények azt mutatják, hogy már mindössze öt ismétlés befolyásolhatja az igazságról alkotott felfogásunkat. Nem csak arról van szó, hogy elhisszük, hogy „a Föld egy tökéletes négyzet” (bár a laposföld-hívőknek ez sem okozna nehézséget), hanem arról, hogy miután megismerjük a gondolatot, egyre kevésbé tűnik őrültségnek.

Az igazság illúziója

A jelenség neve illuzórikus igazságeffektus: ha valamit elégszer megismételnek, akkor igazabbnak tűnik. Több egyidejű hamis állítás erősíti az illuzórikus igazság hatását és a hamis közlés elfogadását. Ráadásul minél hangosabbak és erőszakosabbak ezek az ismétlések, annál hihetőbbé válnak az abszurditások. Mindehhez hozzájárulhat a megerősítési torzítás is, azaz a jelenség, hogy

azokat az információkat hajlamosak vagyunk jobban figyelembe venni, amelyek egyébként is illeszkednek a világképünkbe, függetlenül attól, hogy az információ igaz-e vagy sem.

Mindez olyan jelenségekhez vezethet, mint az attitűdpolarizáció (azaz, amikor a résztvevők ugyanannak a bizonyítéknak az ismeretében egymástól gyökeresen eltérő következtetéseket fogalmaznak meg) vagy a meggyőződés melletti kitartás annak ellenére, hogy bebizonyosodott, hogy nem igaz, amiben eddig hittek.

Miért hiszünk az összeesküvés-elméleteknek? 

Miért vagyunk tehát ilyen hiszékenyek? Egyrészt azért, mert felgyorsult világunkban sokszor több dologra figyelünk egyszerre, ezért reakcióink is felszínesek lehetnek: nem gondoljuk igazán át az adott közlés valóságtartalmát. Másrészt az agyunk, hogy erőforrásokat spóroljon, szereti, ha valami ismerős:

Így fordulhat elő, hogy ahogy egyre ismerősebb lesz egy információ, egyre inkább hajlunk rá, hogy el is higgyük. Végül a hiúságunk, a képességeinkbe vetett hit is csapdát állít: noha tudjuk, hogy hamis információk is keringenek körülöttünk, nem gondoljuk, hogy ezekből bármit is elhinnénk.

Ellenőrizzük, mit hiszünk el

Egyetlenegy dolog képes csökkenteni az illuzórikus igazság hatását: az, ha kritikusan tekintünk a forrásokra, ahonnét az információk származnak. Erre azonban kevesen hajlandóak: ha egy összeesküvéselmélet-hívő olyan állítással találkozik, ami illeszkedik a világképébe, kevéssé lesz hajlandó a tények ellenőrzésére. Az első lépés a manipulálhatóság megszüntetéséhez az, ha tudatában vagyunk annak, hogy manipulálhatóak vagyunk, és folyamatosan ellenőrizzük, mit hiszünk el. A „túl szép, hogy igaz legyen” mellett érdemes egy másik gyanúperrel is élni: ha valami túl ostobán hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg tényleg nem az.